A sejtek energiaellátásának blokkolása érzékenyebbé teszi a rákos sejteket a kemoterápiás kezelésekre.

A JAKARTA2 vizsgálat ruxolitinib terápiára refrakter vagy intoleráns myelofibrosisban értékelte a JAK2 szelektív inhibitor fedratinib hatékonyságát. A vizsgálat eredményeinek hosszabb távú és pontosabb értékelése szerint a kezelni tervezett betegek 31%-a ért el legalább 35%-os léptérfogat csökkenést, a terápiás válasz időtartama pedig még nem érte el a mediánt. A résztvevők 27%-ánál észlelték a tünetek javulását. A vizsgálat további elemzése tehát alátámasztotta a fedratinib hatékonyságát mind a lép méretének csökkentése, mind pedig a tünetek enyhítése terén.

A Harvard kutatói rájöttek, miért hoztak eddig rossz eredményeket a makrofágokkal folytatott sejtterápiás klinikai vizsgálatok.

A béta-1a interferon pegilált formájának farmakokinetikai jellemzői az anyatejben

A neuritis optica új diagnosztikai kritériumai

Az emlődaganatok kezelésére leggyakrabban az antraciklin és taxán kombinációját tartalmazó szisztémás terápia ajánlott, azonban a betegek mintegy 30%-ánál kiújulás tapasztalható. Jelen tanulmányunkban az antraciklin-paklitaxel kezeléssel szembeni rezisztencia mechanizmusait vizsgáltuk a műtétkor gyűjtött tumormintákból származó génexpressziós mintázatok és a későbbi terápiás válaszok alapján. A relapszusmentes túlélés (RFS) vizsgálatára 187 betegen alapuló adatbázist készítettünk, mely 10017 gén vizsgálatát tette lehetővé. A betegeket a hatvan hónapnál korábban kialakuló relapszus alapján reagálók/nem reagálók kategóriákba soroltuk, majd a két csoport között Mann–Whitney U-teszttel hasonlítottuk össze minden gén expresszióját. A statisztikai szignifikancia küszöbét p <0,05 és ≥1,44-es FC-értékhez állítottuk be. Összesen 51 felszabályozott gént azonosítottunk a nem reagáló betegcsoportban, melyek főként a gyulladásos folyamatokban és a veleszületett immunválasz kialakításában játszanak szerepet. Az SLC7A5 aminosav-transzportert kódoló gén magas expressziója szignifikáns összefüggést mutatott a rosszabb teljes túléléssel (p = 2,3E-10), emelkedő expressziót mutatva tumorokban (p = 2,94E-20) és metasztázisokban is (p = 1,33E-10). Eredményeink hangsúlyozzák a tumormetabolizmus és mikrokörnyezet szerveződésének fontosságát a terápiával szembeni rezisztencia kialakulásában, mely elősegítheti a betegek osztályozását és a kezelés szempontjából releváns célpontok azonosítását.

Összefüggést találtak az agy béta-amiloid és tau szintje, valamint az emésztőrendszer két neuroprotektív baktériumának csökkent mennyisége között.

A tumorok kemoterápiarezisztenciája komplex folyamatok eredménye, és a daganatos halálozások mintegy feléért felelős. Munkám során több különböző rezisztenciamechanizmus vizsgálatában vettem részt, a legrészletesebben az ABCB1 által kódolt P-glikoprotein (Pgp) kifejeződése mentén kialakuló multidrog-rezisztencia (MDR), illetve az ezt hatékonyan célzó MDR-szelektív vegyületek (mint az NSC297366) hatását elemeztük. A mechanizmust különböző Pgp-expressziójú sejtmodellek használatával vizsgáltuk. Az MDR-szelektív NSC297366 hatásmechanizmusát vizsgálva bemutattuk, hogy az intracelluláris vasat kötni képes kelátormolekula csökkentheti a sejten belül elérhető szabad vas mennyiségét, továbbá az MDR sejtekben történő, Pgp általi fokozott transzportja sejtszintű vashiányhoz, a vasigényes folyamatok, így a sejtciklus és az apoptózis szabályozásának felborulásához, és az MDR-daganatsejtek szelektív pusztulásához vezethet. Eredményeink a más terápiákkal szemben ellenálló, MDR-fenotípusú daganatsejtek célzott elpusztításának lehetőségét vetik fel, mely a konvencionális kemoterápiás megoldásokkal kombinálva új stratégia lehet a betegség hosszú távú kezelésére.

Németországban a kardiális és keringési betegségek állnak a leggyakoribb halálokok listájának élén. A klinikai kritériumok és a célirányosan megvá­lasztott képalkotó eljárások együttesen alapozzák meg a pontos diagnózist és az optimális terápiás döntéseket. A nukleáris medicina képalkotó eljárá­sai biológiai folyamatokat megjelenítő funkcionális vizsgálatok. Dolgoza­tunkban áttekintjük a kardiológiai diagnosztikai kérdések megválaszolá­sára napjainkban használatos radioaktív izotópos vizsgálati módszereket.

A racionális echokardiográfiás funkcionális vizsgálat a szívizom és a szívbil­lentyűk működésének elemzésére szolgál. A reprodukálhatóság érdekében standardizált módon elvégzett vizsgálat képi dokumentációja által a szív élettani és kórélettani változásait tudjuk nyomon követni. A cikk a legfon­tosabb numerikus paraméterek meghatározásának, illetve becslésének módszertani szempontjait tárgyalja.