1Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Természettudományi Kutatóközpont, Enzimológiai Intézet, 2Országos Onkológiai Intézet, Kísérletes Farmakológiai Osztály, 3Állatorvostudományi Egyetem, Kórélettani és Onkológiai Tanszék, Budapest; 4Medical University of Vien Vajda Flóra1*, Bajtai Eszter1,2*, Gombos Balázs1, Karai Edina1,3, Hámori Lilla1, Szakács Gergely1,4, Füredi András1 cikkei

Világszerte mintegy 14 millió rákos megbetegedést és 8 millió rákkal összefüggő halálesetet regisztrálnak évente. Bár az elmúlt évtizedekben növekvő halálozási ráta stabilizálódott, a rákos megbetegedések incidenciája növekedő tendenciát mutat: mára minden második férfi és minden harmadik nő számolhat a rák diagnózisával. A korai szűrésnek és a terápiák fejlődésének köszönhetően a betegek kilátásai jelentősen javultak, a legtöbb terápia azonban előbb-utóbb hatástalanná válik a kialakuló rezisztencia miatt. A terápiarezisztencia valamennyi ráktípusban, az összes ismert gyógyszerrel szemben kialakulhat, és az okai legalább olyan komplexek, mint amennyire összetett az a folyamat, amely a ráksejt ki­alakulásához vezet. Kijelenthető, hogy a terápiarezisztencia a kutatások előtt álló legnagyobb kihívás. Tanulmányunkban összefoglaljuk a fontosabb rezisztenciamechanizmusokat, részletezve a terápiarezisztens tumorok hatékony kezelésére irányuló próbálkozásokat. Végül bemutatjuk a kutatócso­portunk elmúlt években született eredményeit, valamint a rezisztencia megelőzésére és leküzdésére irányuló terápiás javaslatainkat.