1Országos Onkológiai Intézet és Nemzeti Tumorbiológiai Laboratórium, Budapest, Semmelweis Egyetem, 2Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézet, 3Laboratóriumi Medicina Intézet és HUN-REN-SE Örökletes Daganatok Kutatócsoport, 4Onkológiai Tans KENESSEY ISTVÁN1,2, PATÓCS ATTILA1,3, DOBOZI MÁRIA1, NAGY PÉTER1,5,6, POLGÁR CSABA1,4, cikkei

A központi idegrendszeri malignitások az általános populációban viszonylag ritkán fordulnak elő, azonban prognózisuk rendkívül kedvezőtlen, a mortalitási arány magas. Hazánk az epidemiológiát tekintve európai összevetésben az utolsó harmadban található: az elmúlt évtizedben évi 750–1000 új diagnózis született, míg a halálozási esetszám 550 és 690 között mozgott, szignifikáns változást azonosítani nem lehetett. A koreloszlásra a gyermekkori csúcs mellett egy nagyobb, 65 év körüli kiugrás jellemző. A daganatok szövettanilag heterogének, azonban az esetek mintegy fele glioblasztóma. A felnőttkori agytumorok pontos etiológiája többnyire ismeretlen. A környezeti ártalmak közül az ionizáló sugárzás hatása bizonyított, egyéb valószínű rizikótényezők azonosítása további vizsgálatokat igényel. Az agytumorok 7–10 százalékának hátterében örökletes daganatszindróma (Li–Fraumeni, neurofibromatózis, sclerosis tuberosa, von Hippel–Lindau, Gorlin–Goltz) áll. Azokban a családokban, ahol a klinikai diagnózis felmerül, genetikai vizsgálat javasolt.