Michael A. Vogelbaum és John H. Suh cikkei

Ö S S Z E F O G L A L Á S
A klinikai gyakorlatban az összes agydaganat jóval több mint felét kitevő áttétek jelentik az agytumorok leggyakoribb formáját. Hosszú évekig az agyi metasztázisok reszekciója csupán palliatív beavatkozásként jöhetett szóba, az utóbbi időben azonban egyre nagyobb szerepet kap megfelelően kiválasztott esetekben a túlélés meghosszabbításában. Az új sebészeti eljárások alkalmazásával csökkenthető a tumorreszekcióval járó morbiditás. Noha véletlen besorolásos tanulmányok igazolták a teljes agykoponya műtét utáni besugárzásának szükségességét, egyes kiegészítő műtéti eljárásoknak köszönhetően késleltethető vagy elhagyható a frakcionált sugárkezelés. A számos terápiás módszer, különösen a képalkotó eljárással vezérelt sebészet és az agyi pontbesugárzás olyan eszközöket adnak az agyi áttétek ellátására szakosodott sebészet kezébe, amelyek segítségével kiváló eredményeket tudnak felmutatni az agyi tumorműtétek során. Mindezeknek megfelelően az általános túlélést sokkal inkább a beteg szisztémás betegsége határozza meg.

BEVEZETÉS
A sebészeti eljárások utóbbi időben tapasztalható fejlődésének köszönhetően át kell értelmeznünk a reszekálható agyi áttétek fogalmát. Összefoglaló közleményünkben áttekintjük a műtéti módszereknek az agyi metasztázisok kezelésében betöltött szerepét, különös tekintettel a javallatokra, az alapelvekre, a többi terápiás módszerrel való kapcsolatára, valamint a technikai megfontolásokra.
A klinikai gyakorlatban az összes agydaganatok jóval több mint felét kitevő áttétek jelentik az agytumorok leggyakoribb formáját. Az agyi áttétek éves incidenciája az Egyesült Államokban közel 170 000 esetre tehető, szemben a mindössze 17 000 primer agytumorral. Az agyi áttét többnyire valamilyen neurológiai tünettel hívja fel magára a figyelmet. Elsősorban a tumor lokalizációja és a reszekálhatóság közötti kapcsolat alapján dönthető el, mely betegeknél lehet előnyös egy vagy több agyi áttét sebészeti eltávolítása. Az agyi áttétek zöme (80–85%) a nagyagyféltekékben található, mintegy 15%-uk pedig a kisagyban alakul ki. E daganatok leggyakrabban a szürke- és a fehérállomány határán helyezkednek el, közel az agy felszínéhez, így az ép agyszövet érintése nélkül megközelíthetők. Az esetek csupán 1–5%-ában érinti az agyi áttét az agytörzset, ahol a sebészeti beavatkozások lehetőségei jóval inkább korlátozottak. A legtöbb agyi áttét képalkotó eljárások segítségével jól elhatárolható a környező agyállománytól, és esetenként tokkal is rendelkezik, amelynek épségét az áttét teljes kimetszésének érdekében egyes sebészek igyekeznek a műtét során megőrizni. A tumorok kis hányadára ezzel szemben az infiltratív növekedés jellemző.