Bradley L. Schlaggar, MD, PhD, Jonathan W. Mink, MD, PhD cikkei

FŐ SZEMPONTOK

1. A tic általános meghatározása szerint sztereotíp, intermittáló, hirtelen kezdetű, diszkrét, ismétlődő mozgás; prevalenciája a népességben mintegy 20%, a krónikus tic zavarok a gyermekek közel 3%-ánál fordulnak elő.
2. A tic kezeléséről hozott döntés során azt kell mérlegelnünk, hogy a tünetek súlyossága indokolja-e a gyógyszeres terápiát.
3. A sztereotípiák gyakran társulnak mentális retardációhoz, autizmushoz, Rett-szindrómához és vaksághoz, de előfordulhatnak egyébként egészséges gyermekeknél is.
4. A DOPA-responsiv dystoniát gyermekkori kezdetű progresszív dystonia jellemzi, mely kis dózisú levodopa hatására tartós javulást mutat.
5. Az esszenciális tremort gyakran felnőttkori eltérésnek tartják, holott kezdődhet csecsemő- vagy kisgyermekkorban is.

Bevezetés

Potter Stewart legfelsőbb bíró 1964-ben fogalmazta meg híressé vált mondatát, amikor az „obszcenitás” fogalmát próbálta meg definiálni: „Ma nem teszek kísérletet arra, hogy meghatározzam azt a tárgyat, amit át kell tekintenem ... de felismerem, ha találkozom vele...” Ez bizonyos szempontból a mozgászavarokra is igaz. Általános meghatározás szerint a mozgászavar a célzott mozgás kivitelezésében és a szándékos mozgás sebességében bekövetkező diszfunkció, a testtartás zavara, kóros önkéntelen mozdulatok jelenléte, illetve nem megfelelő időben vagy akaratlanul véghezvitt normális mozdulatok. A mozgászavarok nem az izmok gyengesége vagy tónuseltérése miatt alakulnak ki, de kísérheti azokat gyengeség vagy abnormális tónus.