Prof. dr. Papp János cikkei

Az idült pancreatitis a hasnyálmirigy progresszív és végleges pusztulásával járó állapot, melynek jellegzetessége a mirigy exokrin és endokrin működésének kiesése. Az állapotot gyakran kíséri krónikus, kínzó fájdalom. A képalkotó módszerek fejlődése és a krónikus pancreatitis fogalmának tágabb értelmezése következtében az utóbbi három évtizedben megnégyszereződött az esetek száma. Az alapellátás orvosai csak akkor nyújthatnak betegeiknek megfelelő tanácsadást és kezelést, ha tisztában vannak a terápiás lehetőségekkel, melyek tárháza az opioidok tartós szedésétől az endoszkópos és sebészeti beavatkozásokig terjed.

Az Orvostovábbképző Szemle e számában két, háziorvosoknak szánt gasztroenterológiai témájú dolgozatot is közöl, és mindkettőhöz magyar szakember (a peptikus fekélybetegségről szóló cikkhez Bajor Judit, a colitis ulcerosa témáját feldolgozóhoz Lakatos László) fűz kommentárt, kiegészítő, az aktuális hazai kérdésekre rámutató megjegyzéseket. Bár mindkét méltató kommentár megismétel sok, az eredeti cikkben is szereplő adatot, a fontos dolgokat nem lehet elégszer hangsúlyozni. Talán érdemes megemlíteni, hogy a kommentárok szakmai színvonala magasabb, mint a meglehetősen tankönyv ízű eredeti közleményeké – ha valaki idő hiányában nem tudja végigolvasni az egész szimpóziumot, azt ajánlom, hogy inkább a kommentárokat olvassa.
  Két népbetegség a téma, de gyakori előfordulásuk az egyetlen közös sajátságuk, minden egyéb vonatkozásban különböznek egymástól.

 Összefoglalás

 A gasztrointesztinális stroma tumorok az új molekuláris biológiai ismeretek birtokában és hatékony onkológiai szerek (imatinib mesylat) alkalmazásával egyre intenzívebb figyelmet keltenek. Incidenciájuk 0,7–1,9/100 000/év, prevalenciájuk 13–15,6/100 000. A daganat a tirozin-kináz transzmembrán fehérjét kódoló gén mutációja révén jön létre, amelynek következtében az enzim ligandkötődés nélkül is aktív. Ez sejtproliferációt indukáló mechanizmusokat indít el. Az esetek közel 2/3-a a gyomorban helyezkedik el, a második leggyakoribb lokalizáció a vékonybél. Jellegzetes tünete nincs, a leggyakoribb a gasztrointesztinális vérzés. Diagnózisában szinte valamennyi képalkotó módszer használatos – a gyomorlokalizáció miatt talán leginkább az endoszkópia. Orsósejtes, epitheloid sejtes és kevert típust különböztetnek meg. Immunhisztokémiával 95%-ban KIT receptor tirozin-kináz overexpresszió (CD117 antigén) igazolható. Agresszivitása a nagyság, a mitotikus aktivitás, illetve a lokalizáció függvényében változó, a vékonybél eredetű tumorok gyakrabban adnak áttétet. Kezelése elsősorban sebészi. A metasztatizáló, kiújuló daganatok kezelésében az imatinib mesylat alkalmazása jelentős áttörést eredményezett. A primer vagy szekunder rezisztens esetekben a sunitinib adása hozhat további javulást. Jelenleg számos szert fejlesztenek vagy próbálnak ki.

 Bevezetés

 A gasztrointesztinális stroma tumor (GIST) a leggyakoribb mesenchymalis eredetű daganat, amely valószínűleg a Cajal-sejtekből ered. Utóbbiak a GI traktus autonóm beidegzése és a simaizomsejtek közötti kapcsolódásban fontosak, pacemaker módon szabályozzák a motilitást. Ezt a daganatot korábban leiomyomának, leiomyoblastomának, leiomyosarcomának, neurofibromának, schwannomának tartották. Arra vonatkozólag, hogy ezek a daganatok valójában a mai osztályozásunk szerint GIST-nek tarthatók, bizonyíték Miettinen és mtsai vizsgálata. A GIST nemzetközileg elismert nagy szakértője 1091, a jejunumból vagy az ileumból eredő, korábban simaizom eredetű tumort a jelenlegi hisztokémiai módszerek felhasználásával újra vizsgált, és közülük 906 (83%) GIST-nek bizonyult

Összefoglalás

A gastrooesophagealis reflux betegség (GORB) kezelésében az elmúlt 3-4 évben megjelentek az endoszkópos módszerek. Ezek különböző technikák révén, különböző hatásmechanizmusokkal szüntetik meg a refluxot vagy az annak következtében kialakuló panaszokat. A Stretta-féle eljárás rádiófrekvenciás úton hőhatást közvetít a cardiára. Varratbehelyezési eljárásokkal a nyelőcső alsó részét, illetve a cardia-tájat szűkítik. A kapocsbehelyezés a szűkítésen kívül a fundoplicatio speciális változatát jelenti. Végül a cardia-táj szövetei közé bejuttatott biokompatibilis anyagok az alsó nyelőcső-sphincter magasságában a lument szűkítik. Bár világszerte már több ezres szériában végeztek ilyen beavatkozásokat, a pontos klinikai vizsgálatok csak néhány száz betegre vonatkoznak. Ezek rendszerint a szubjektív tünetek javulását és a savas reflux változó mértékű csökkenését igazolták.

Bevezetés

A gastrooesophagealis reflux betegség kétségtelenül népbetegség, amely az életet ugyan csak csekély mértékben veszélyezteti, de az életminőséget jelentősen rontja. A betegségre vonatkozó ismereteink az utóbbi években rohamosan szaporodtak, ám sokasodtak a megválaszolandó kérdések is. A felgyorsuló kutatások mögött nagyrészt a gyógyszeripar áll, amely több, a savtermelést igen hatásosan csökkentő készítményt állított elő. Ma már minden ország a savcsökkentőkre költi gyógyszerekre fordított kiadásainak jelentős hányadát, elsősorban a GORB kezelése kapcsán. A betegség által érintettek és így a gyógyszerekre szorulók száma és aránya azonban tovább nő a refluxbetegség extraoesophagealis manifesztációinak bővülő felismerése miatt. A kétségtelenül igen hatásos és a modern kor követelményeinek megfelelően biztonságos gyógyszerek sok ember életét jelentősen megkönnyítik, korábbi panaszaikat valósággal elfújják, életminőségüket jelentősen javítják. Egy dologra azonban nem képesek: nem tudják a betegséget véglegesen meggyógyítani. A szerek szedésének elhagyása után a panaszok, a tünetek, a korábban gyógyult morfológiai károsodások nagy százalékban kiújulhatnak. A gyógyszert felíró orvos a beteg kérdésére csak tartós, potenciálisan élethosszig tartó szedést helyez kilátásba, még ha esetleg a kezdetihez képest csökkentett fenntartó adagban is. Ez a perspektíva elsősorban a fiatalok számára nehezen elfogadható, vagy egyenesen elfogadhatatlan.