A gastrooesophagealis reflux betegség endoszkópos kezelése

Összefoglalás

A gastrooesophagealis reflux betegség (GORB) kezelésében az elmúlt 3-4 évben megjelentek az endoszkópos módszerek. Ezek különböző technikák révén, különböző hatásmechanizmusokkal szüntetik meg a refluxot vagy az annak következtében kialakuló panaszokat. A Stretta-féle eljárás rádiófrekvenciás úton hőhatást közvetít a cardiára. Varratbehelyezési eljárásokkal a nyelőcső alsó részét, illetve a cardia-tájat szűkítik. A kapocsbehelyezés a szűkítésen kívül a fundoplicatio speciális változatát jelenti. Végül a cardia-táj szövetei közé bejuttatott biokompatibilis anyagok az alsó nyelőcső-sphincter magasságában a lument szűkítik. Bár világszerte már több ezres szériában végeztek ilyen beavatkozásokat, a pontos klinikai vizsgálatok csak néhány száz betegre vonatkoznak. Ezek rendszerint a szubjektív tünetek javulását és a savas reflux változó mértékű csökkenését igazolták.

Bevezetés

A gastrooesophagealis reflux betegség kétségtelenül népbetegség, amely az életet ugyan csak csekély mértékben veszélyezteti, de az életminőséget jelentősen rontja. A betegségre vonatkozó ismereteink az utóbbi években rohamosan szaporodtak, ám sokasodtak a megválaszolandó kérdések is. A felgyorsuló kutatások mögött nagyrészt a gyógyszeripar áll, amely több, a savtermelést igen hatásosan csökkentő készítményt állított elő. Ma már minden ország a savcsökkentőkre költi gyógyszerekre fordított kiadásainak jelentős hányadát, elsősorban a GORB kezelése kapcsán. A betegség által érintettek és így a gyógyszerekre szorulók száma és aránya azonban tovább nő a refluxbetegség extraoesophagealis manifesztációinak bővülő felismerése miatt. A kétségtelenül igen hatásos és a modern kor követelményeinek megfelelően biztonságos gyógyszerek sok ember életét jelentősen megkönnyítik, korábbi panaszaikat valósággal elfújják, életminőségüket jelentősen javítják. Egy dologra azonban nem képesek: nem tudják a betegséget véglegesen meggyógyítani. A szerek szedésének elhagyása után a panaszok, a tünetek, a korábban gyógyult morfológiai károsodások nagy százalékban kiújulhatnak. A gyógyszert felíró orvos a beteg kérdésére csak tartós, potenciálisan élethosszig tartó szedést helyez kilátásba, még ha esetleg a kezdetihez képest csökkentett fenntartó adagban is. Ez a perspektíva elsősorban a fiatalok számára nehezen elfogadható, vagy egyenesen elfogadhatatlan.