Dr. Palla Gábor, Dr. Palla Sándor cikkei

A praxisát vállalkozás formájában működtető orvos munkafeltételeinek megteremtéséhez gyakran rákényszerül, hogy szakmai vagy gazdasági tartalmú szerződéseket kössön. A szerződések általános jogi szabályozása (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről, negyedik rész) nagy teret enged annak, hogy a felek érvényesíthessék szabad akaratukat, ezt azonban a speciális vagy a szakterületre vonatkozó jogszabályok szűkíthetik. A szerződéstípusok csoportosítására számos jogelméleti megoldás született, azonban az egészségügyi vállalkozások sajátos jellemzőit is figyelembe véve az alábbi, gyakorlati szempontokra építő rendszerezés mutatkozik célszerűnek.

A szerződésekre vonatkozó alapvető információk megismerésével elkerülhetők a „rossz” szerződések okozta, főképp anyagi jellegű hátrányok.

A szerződésekről általában

A szerződések (általános jellemzőiket lásd az 1. táblázatban) olyan kötelezettségeket rónak a felekre, amelyek teljesítése, ha a felek önként nem teszik azt meg, bírósági úton kikényszeríthető. Mivel két fél egyező akaratát rögzítik, a szerződéshez különvéleményt, sajátos értelmezést fűzni nem lehet. Szerződéskötés utáni módosításra mindig módjuk van a feleknek (többnyire ez a legcélszerűbb megoldása az időközben felmerült problémáknak), erre azonban csak a másik féllel együtt van lehetőség. A jogszabályok értelmében a felek egyenrangúak. A gyakorlatban számos olyan szerződéstípus létezik, ahol az egyik fél mégis helyzeti előnyben van. A szerződéseket vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a szavak, kifejezések általános jelentése alapján a másik fél – vagy bárki – értheti. Eltitkolt feltételek utólag nem juthatnak szerephez.

A szerződéseket még teljesítésük előtt vagy folyamatos teljesítésük közben is meg lehet szüntetni, de ilyen esetben a másik féllel el kell számolni, és az esetlegesen felmerült, igazolható költségeit, kárát meg kell téríteni.

A szerződésekben a másik fél teljesítőkészsége vagy teljesítőképessége biztosítható. A törvény által is ismert és szabályozott biztosíték többek között a foglaló, a kötbér, a jogvesztés kikötése, az óvadék, a zálogjog, a fedezet lekötése, a bankgarancia és a kezesség.

A vállalkozását egyedül irányító orvosnak nagy terhet jelent, hogy tevékenysége gyakorlása során figyelmét nem irányíthatja kizárólagosan szakmai működésére, hiszen a praxis működtetése során a jogrendszer sok területen támaszt vele – mint orvossal, vállalkozóval és magánemberrel – szemben olyan követelményeket, amelyek megszegése jogterületenként eltérő gyakoriságú, jelentőségű és súlyú szankcióval járhat. A nagyobb önállóság és döntési szabadság jelentős terhet is jelent a vállalkozó számára. Önmagunknak kell megszerveznünk tevékenységünk gyakorlásának kereteit, ehhez azonban feltétlenül szükségünk van az élet minden területét behálózó jogi szabályozás rendszerének ismeretére is, kiegészítve a gyakorlati működési elvekkel és néhány konkrét szabállyal.

A jog – az orvostudományhoz hasonlóan – folyamatosan megújuló, komplex tudomány, amelyet még a jogászoknak is nehéz átlátni a hatalmas terjedelmű joganyag miatt. A minden apró részletre kiterjedő jogi tudás megszerzése az önálló praxist vezető orvostól nem várható el, de az alapismeretek megszerzése és a lényegesebb változások figyelemmel kísérése nem mellőzhető.

A joggal való ismerkedést nem lehet egyszerre „letudni”. Egy-egy terület szabályainak megismerésével és az ismeretek folyamatos karbantartásával érhető el a szükséges tudás.

A jog funkciója és felépítése

A jog kötelezően követendő magatartásnormákat ír elő, és a körülményekhez képest a legteljesebb esélyegyenlőség biztosítására törekszik. A kiszámíthatóság ellen hat azonban a jogalkalmazásban jelen lévő szubjektivitás. Ennek elkerülése érdekében a jogalkotó minden életviszonyba egyre részletesebben beavatkozik, ez viszont a túlszabályozás és az átláthatatlanság veszélyével jár.

A jog az életviszonyok tipizálása alapján jogágakra oszlik. Az ágak szabályozásukban, a jog érvényre juttatásának módjában, a hátrányos következmények súlyában, a jogalkalmazó szervekben stb. jelentősen eltérnek egymástól. Gyakori, hogy az egyik jogág szabályainak megszegését egy másik ág szankcionálja (például az orvosi szakma szabályainak súlyos megsértését a büntetőjog szankcionálja).

Tekintettel arra, hogy a praxis önálló – vállalkozási formában történő – irányítása nem képzelhető el alkalmazottak nélkül, az egészségügyi vállalkozás vezetője számára fontos a munkajogi szabályok ismerete. Megszegésük ugyanis kiemelten hátrányos következményekkel járhat. E hátrányok főként anyagi jellegűek, és két főbb csoportra oszthatók. Az egyik csoportot a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos szabályok megszegéséből következő kártérítési és egyéb fizetési kötelezettséggel (például végkielégítés) járó hátrányok, a másikat a munkaviszony létesítése és fennállása alatt elkövetett szabálysértésből következő, bírság jellegű hátrányok (például munkaügyi, munkavédelmi, szabálysértési bírság) alkotják. A jogág szabályainak ismeretét a jelenlegi egészségügyi jövedelmek és a hátrányos anyagi következmények mértékének aránytalansága is indokolja.

A munkajog főbb alapelvei

Akár a többi jogágban, a munkajogban is vannak bizonyos alapelvek, amelyeket önmagukban ritkán alkalmazunk. Lényegi szerepük, hogy ezeket ismerve az értelmezési problémát okozó konkrét szabályoknál helyesen ítéljük meg a jogalkotó szándékát. A munkajog legfontosabb alapelvei a következőkben foglalhatók össze.

A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató és a munkavállaló jogait jóhiszeműen és tisztességesen köteles gyakorolni, egymást a munkaviszonnyal kapcsolatos körülményekről időben (a munkavállalót már a munkaszerződés megkötése előtt is) tájékoztatni kötelesek.