Dr. Balogh Ádám cikkei

A Deutsche Medizinische Wochenschrift ez évi 17. számában négy továbbképző jellegű közlemény jelent meg az osteoporosisról. A rövid, áttekinthető cikkek a betegség két lehetséges oki tényezőjével, a malabsorptióval és a diabetes mellitusszal, továbbá az osteoporosis bizonyítékokon alapuló kezelésével és a rehabilitáció kérdéseivel foglalkoznak.

Felszívódási zavarok

A malabsorptio, ezen belül a coeliakia vagy gluténszenzitív enteropathia a másodlagos osteoporosis viszonylag gyakori oka. Az alapbetegség kórisméje és differenciáldiagnosztikája azonban nem mindig egyszerű.1 Jelen esetben a típusos hasmenés hiánya megtéveszthette a beteget először vizsgáló gasztroenterológust. Ezért indult – tévesen – a primer osteoporosis diagnózisa alapján a 60 éves nőbeteg kezelése, egyedül a gerincen mért csökkent ásványianyag-sűrűség (BMD) miatt. Csak az ismétlődő gyomorpanaszok keltettek gyanút a belgyógyászban.

Az elsősorban örökletes természetű tejintolerancia egyidejű fennállása is félrevezető lehetett, mert ez is okozhat csökkent denzitással járó osteopathiát. A diagnosztikát illetően a cikk figyelmeztetése („Ne feledkezzünk meg a coeliakiáról!”) jogosnak tűnik. A vázolt menetrendtől a hazai gyakorlat csak kevéssé tér el. Az eset látványosan alátámasztja, hogy a csont-denzitometria önmagában nem elegendő az osteoporosis kórisméjének felállításához.

A laboratóriumi adatok a csontanyagcsere-változás dinamikáján túl annak hátterére, többek között a BMD nem osteoporosis okozta csökkenésére utalhatnak – jelen esetben a felszívódás zavarát előidéző autoimmun betegségre.

A hazai gyakorlatban elsősorban a csontbiopszia maradna el, hiszen az osteomalacia bemutatott klinikai-laboratóriumi képe hiányos. Feltehető volt, hogy elhúzódó D-vitamin-hiány áll fenn, és a tejfogyasztás mellőzése krónikus kalciumhiányt is okozott: e tekintetben az alkalmazott terápiával egyetérthetünk. Nem világos, hogy miért volt szükség az intravénás biszfoszfonát-kezelésre. Várható volt ugyanis, hogy a gluténmentes étrend önmagában javulást eredményez a bélbolyhok állapotában, s a kalcium- és D-vitamin-pótlás a javuló felszívódás következtében a csontanyagcsere normalizálódásához vezet. Kortikoszteroid adására valószínűleg a klinikai panaszok gyors enyhülése miatt nem került sor. Csökkent csontsűrűség esetén mindig indokolt malabsorptióra is gondolni, és gyanú esetén alkalmazni a megfelelő diagnosztikus algoritmust. A coeliakia kezelésének hazai gyakorlata a csontanyagcsere szempontjából konzervatívabb a németnél, de hasonlóan eredményes lehet, így további követése javasolható.