Morris Levin, MD cikkei

Ha a fejfájás fájdalommintáját és forrását nem sikerül mindjárt felismerni, akkor a pontos diagnózis komoly próbatételt jelenthet. Leggyakrabban primer betegséggel (migrén, tenziós vagy cluster fejfájás) állunk szemben, de a fejfájásnak sok szekunder okát is azonosították. A szerző az International Headache Society besorolása szerint haladva áttekintést ad a kórkép fő típusairól, és összefoglalja azokat a főbb tüneteket, amelyek másodlagos fejfájásra utalhatnak.

Bár a súlyos fejfájás leggyakoribb formája a migrén, a tünetnek száznál is jóval több oka lehet. Ez a tény nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a fejen és a hozzá csatlakozó struktúrákon hány olyan pont található, amely fájdalom forrása lehet (1. táblázat). A tünet a nyakon és a fejen nehezen lokalizálható, megjelenése sokszor félrevezető.

A fejfájásban szenvedő beteg anamnézisének felvételével fontos részleteket tudhatunk meg a fájdalom kezdetéről, elhelyezkedéséről, jellemzőiről, időtartamáról, kiváltó tényezőiről és a kísérő tünetekről (2. táblázat). A fizikális vizsgálatnak ki kell terjednie a vitális jelek tanulmányozására, a kardiális és vaszkuláris tényezők általános értékelésére és a fej-nyak régió alapos vizsgálatára (különös tekintettel az arteria carotisokra, az orrmelléküregekre, a nyaki gerincre és a szemfenékre). A teljes neurológiai státus felvételébe beletartozik a mentális állapot (a fájdalomviselkedés), az agyidegek, a motoros funkció, a reflexek, a sensorium, a koordináció és a járás vizsgálata.