Időskori depresszió– miért nem gondolnak rá az orvosok?

 Az USA Kongresszusának javaslatára 1990-ben George H.W. Bush elnök az 1990-es éveket „Az agy évtizedének” nyilvánította. Különleges évtized volt: soha nem látott előrelépésnek lehettünk tanúi az agykutatás, a diagnosztika, a pszichiátriai és neurológiai betegségek gyógyítása terén. Ennek ellenére az egyik legelterjedtebb, legszörnyűbb, ugyanakkor jól gyógyítható idegrendszeri betegséget ma is megdöbbentően gyakran nézzük el.

 Ez a betegség a depresszió, melyet az idős népességben az utóbbi 15 évben szánalmasan rossz: mindössze 20–50%-os hatásfokkal diagnosztizáltunk.2–5 Sőt, a szociális otthonokban élők körében még ennél is kisebb arányban, pedig talán ők a legesékenyebbek az idősek között. A kezeletlen időskori depresszió morbiditási és halálozási mutatói igen kedvezőtlenek, 6–8 akárcsak a vele kapcsolatos egészségügyi költségek.