A bennünk élő többi ember

A görög mitológiában szereplő kiméra különféle állatok testrészeiből épül fel, ennek nyomán mikrokimerizmusnak nevezzük azt a jelenséget, hogy szervezetünkben más emberek sejtjei is élnek. Mint Andy Ridgway írja a New Scientistben, születésünk után évtizedekkel is fellelhetők anyánk sejtjei a testünk legtöbb szervében, és viszont. Vérünk, bőrünk, agyunk vagy tüdőnk nemcsak saját sejtjeinkből áll, inkább számos rokonunk sejtjeiből összerakott mozaikok vagyunk.

A felismerés gyökerei az 1970-es évekre nyúlnak vissza, amikor Leonard Herzenberg és munkatársai Y kromoszómájú sejteket detektáltak terhes nők szervezetében – egész addig az volt az elképzelés, hogy a placenta megakadályozza a sejtek ide-oda vándorlását az anya és a magzat között (Fetal cells in the blood of pregnant women: detection and enrichment by fluorescence-activated cell sorting; PNAS). Az elmúlt néhány évben az is kiderült, hogy a kicserélt sejtek évtizedekig továbbélhetnek az anya és gyermeke szervezetében egyaránt (akár 40 évig is), azonban arról, hogy mi lehet ezeknek a sejteknek a funkciója, egyelőre igen keveset tudunk.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a jövevény sejtek beutazzák az egész szervezetet, annak minden részébe eljutnak, és pozitív-negatív irányban egyaránt befolyásolják az egészségi állapotot. Azok, akik szervezetében több ilyen idegen sejt van, hajlamosabbak bizonyos típusú autoimmun megbetegedésekre, azonban kisebb eséllyel lesz emlő- vagy pajzsmirigyrákjuk, sőt valószínűleg tovább is élnek.

A megnövekedett élettartam hátterében Hina Chaudhry és munkatársai kutatásai szerint az állhat, hogy a magzati eredetű sejtek őssejtekként viselkedve és a sérült sejttípussá differenciálódva részt vehetnek pl. a peripartum kardiomiopátia gyógyításában (a kórkép az esetek 50%-ában spontán gyógyul - ez a legnagyobb gyógyulási arány valamennyi szívelégtelenség-forma közül) (Fetal Cells Traffic to Injured Maternal Myocardium and Undergo Cardiac Differentiation; Circulation Research). Chaudry nyilatkozata szerint a magzat sejtjei embrionális őssejtraktárként funkcionálhatnak az anyában, továbbá Lee Nelson és munkatársainak vizsgálatai szerint az anya agyába is eljutnak, ahol neuronokká alakulnak. A kutatók most azt vizsgálják, hogy az anyai sejtek is képesek-e megtelepedni a gyermek agyában, ugyanis Nelson feltételezései szerint ez a normális fejlődés szerves részét képezheti.

Hillary Gammill kutatásai szerint a mikrokimérikus sejtek immunsejtekké is alakulhatnak, azaz a szervezet védekező rendszerébe is beépülhetnek, és szerepük lehet pl. a preeklampszia megakadályozásában: azoknak a nőknek a szervezetében, akiknél preeklampszia alakult ki, nem találtak az anyjuktól származó sejteket, míg azokban, akiknél a kórkép nem alakult ki, egyharmados arányban voltak jelen anyai sejtek. Az anyai sejteket hordozóknál ráadásul ezeknek a sejteknek a száma jelentősen megnőtt a véráramban a harmadik trimeszterben, amikor egyébként a preeklampszia a leggyakoribb (Cellular Fetal Microchimerism in Preeclampsia; Hypertension). Mint Gammil kifejti: mindez azt jelenti, hogy a nagyanya óvó keze (sejtjei) az unokát is védi, olyannyira, hogy a mikrokimerizmus a fertőzések elleni védekezésben is segíthet.

David Haig evolúciókutató szerint a magzatnak az anya agyában megtelepedett sejtjei a gyermekgondozó magatartás kialakulását serkenthetik, illetve az anya emlőjében és méhében megtelepedő sejtek akadályozhatják a következő terhesség kialakulását, ezáltal biztosíthatják azt, hogy az anya több erőforrást szánjon a korábbi gyermekre. Az emlőben megtelepedett sejtek ugyanis az elképzelés szerint megnyújtják a tejelválasztás idejét, ez alatt pedig a nő kevésbé termékeny, míg az endometriumban megtelepedett sejtek akadályozhatják az implantációt.

A sejtcsere azonban nem korlátozódik az anyára és a gyermekre: a saját sejtektől eltérő sejtek nemcsak az anyától származhatnak, hanem az anya közvetítésével az idősebb testvérektől is, ezeket a sejteket továbbadva pedig a lánygyermekekben található y kromoszómájú sejtek nemcsak saját bátyjuktól érkezhetnek, hanem anyai nagybátyjuktól is. Ráadásul a mikrokimerizmus nem korlátozódik a megszületett gyermekekre: az elvetélt magzatok sejtjei is jelen vannak az anyában, és ritkán bár, de a soron következő gyermekekben is. A méhen belül az ikrek között is előfordul sejtcsere. Mint a kutatók mondják: bennünk él a családfánk.