hirdetés

A figyelemhiány/hiperaktivitás gyógyszeres kezelése és az öngyilkosság

A svéd Karolinska Intézet és az amerikai Indianai Egyetem kutatói nem találtak pozitív kapcsolatot a figyelemhiány/hiperaktivitás gyógyszeres kezelése és az öngyilkosság kockázata között. Az eredmények inkább a gyógyszerek öngyilkosságtól védő hatására utaltak; különösen igaz ez a stimulánsokra.

hirdetés

A figyelemhiány/hiperaktivitás (ADHD, attention-deficit/hyperactivity) gyakori idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely az embert egész életén át elkíséri. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban és Európában sokkal gyakrabban írnak fel gyógyszereket a tünetek enyhítésére és a szociális élet javítására, mint korábban. A gyógyszerek biztonságosságát azonban, különös tekintettel a ritka, de súlyos nemkívánatos eseményekre (amilyen pl. az öngyilkosság) nem mérték fel elég alaposan.

Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeleti Hatósága (FDA) 12 rövid távú, placebokontrollos klinikai vizsgálat alapján megkövetelte, hogy kiemelt figyelmeztetést helyezzenek el az atomoxetine, egy nem-stimuláns ADHD gyógyszer dobozán arról, hogy ez fokozza az öngyilkossági gondolatok kockázatát a gyermekekben és a serdülőkben. Egy metaanalízis, amely 14 klinikai vizsgálatra épült, szintén statisztikailag szignifikáns kapcsolatot talált az atomoxetine és az öngyilkos gondolatok között (de a gyógyszer és az öngyilkos viselkedés között nem volt ilyen kapcsolat). A megfigyeléses vizsgálatok eredményei szerint a gyógyszerrel kezelt 11–14 éves ADHD betegekben nagyobb a befejezett öngyilkosságok kockázata, mint az általános populációban; és az atomoxetine jobban fokozta ezt a kockázatot, mint a methylphenidate, az ADHD-ra leggyakrabban rendelt stimuláns. A korábbi vizsgálatokban a befejezett és megkísérelt öngyilkosságok kis száma bizonytalanná teszi az eredmények értelmezését. Nem tudjuk azt sem, hogy a kezelés okozta esetleges öngyilkossági gondolatok elmúlnak-e a terápia során, vagy öngyilkos viselkedéshez vezetnek. Az sem ismert, hogy a methylphenidate és más stimulánsok milyen hatással vannak az öngyilkos viselkedésre.

A gyógyszerek ritka nemkívánatos hatásaira vonatkozó biztonságossági vizsgálatokat főleg metodológiai problémák akadályozzák. A randomizált, kontrollált vizsgálatok gyakran kis elemszámúak, rövid a követési idő és szigorú kritériumai vannak a kísérletbe való bevonásnak és az abból való kizárásnak, s ez akadályozza a gyógyszer biztonságosságának vizsgálatát, főleg a ritka események tekintetében. A megfigyeléses vizsgálatok esetén biztosítható a nagy elemszám és a hosszú követési idő, de a zavaró változókra történő korrekció elégtelensége miatt torzítottak lehetnek az eredmények.

A betegek egy részénél a betegség súlyossága, a familiáris érzékenység és az életmód az egész megfigyelési időszak alatt befolyásolja a mért változókat. Ennek torzító hatását úgy lehet kiszűrni, hogy önkontrollos kísérleteket végzünk. Ebben a vizsgálatban az ADHD gyógyszerek és az öngyilkosság kockázata közötti kapcsolatot mind önkontrollos, mind nem önkontrollos módon elemezték.

A vizsgálatba azokat a svéd országos betegregiszterben szereplő pácienseket vonták be, akik 1960 és 1996 között születtek, és az ADHD diagnózisát állították fel náluk; így összesen 37 936 beteg adatait elemezték. A követés 2006 elejétől 2009 végéig tartott, illetve a beteg haláláig vagy kivándorlásáig.

A követési időt kezelési és nem kezelési periódusokra osztották fel. Nem kezelési időszaknak azt a periódust tekintették, amikor 6 hónapnál hosszabb idő telt el két egymást követő gyógyszerfelírás között. A kezelési időszak kezdetének az első gyógyszerfelírás időpontját tekintették, a végének pedig az utolsóét. A vizsgálat során három stimulánsra összpontosítottak: a methylphanidate-ra, az amfetamine-ra és a dexamfetamine-ra. A vizsgált betegek közül 26 150-nek (68,9%) írtak fel ADHD gyógyszert a követési idő folyamán. Ezek közül 24 555-nek (93,9%) írtak fel legalább egyszer methylphenidate-ot és 6818-nak (26,1%) atomoxetine-t. Amfetamine-t és dexamfetamine-t ritkán rendeltek a betegeknek.

Mivel a stimulánsok és a nem stimulánsok mind farmakológiai mechanizmusukra, mind a kezelés hatékonyságára nézve különböznek, a szerzők az elemzéseket két alcsoporton végezték el: a csak stimulánsokat kapókon és nem stimulánsokat (is) kapókon. Az utóbbi csoportban a kezelési periódusokat stimuláns és nem stimuláns kezelési periódusokra osztották fel.

Az öngyilkos viselkedés hátterében fontos tényező lehet az impulzivitás. Az ADHD hiperaktív/impulzív tünetei az idő múlásávak általában gyorsabban csökkennek, mint a figyelmetlenség, ezért az elemzéséket egy fiatalabb (10–24 éves) és egy idősebb (25–46 éves) kohorszban vizsgálták.

A 37 936 ADHD-s betegben 7019 öngyilkossági esemény fordult elő a 150 721 személyév követési idő alatt. Az öngyilkossági viselkedés inkább a nőkre (p<0,001), az idősebbekre (p<0,001), az ADHD gyógyszeres terápiában részesülőkre (p<0,001), az antidepresszív kezelést kapókra (p<0,001) és a több komorbid állapotú személyekre (p<0,001) volt jellemző.

Populációs szinten az öngyilkossági események aránya nagyobb volt a kezelési, mint a nem kezelési periódusok alatt (hazárd arány: 1,31, 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,19–1,44). Ez mindkét nemre igaz volt.

Ezzel szemben, ha ugyanazon betegben hasonlították össze az öngyilkossági eseményeket a kezelési, illetve a nem kezelési periódusokban, nem volt megfigyelhető a fenti összefüggés (hazárd arány: 0,89, 95% CI: 0,79–1,00), sőt a tendencia az volt, hogy a kezelési periódusokban kisebb volt az öngyilkossági események aránya, mint a nem kezelési periódusokban. Ez mindkét nemben így alakult.

Populációs szinten a nem stimuláns gyógyszereket (is) kapók körében a kezelés mellett nagyobb volt az öngyilkossági események aránya, mint kezelés nélkül (hazárd arány: 1,49, 95%-os CI: 1,27–1,76), de a csak stimulánsokat szedőkben ez a kapcsolat nem volt szignifikáns (hazárd arány: 1,02, 95% CI: 0,90–1,16). A nem stimulánsokat (is) szedőkben több öngyilkossági esemény fordult elő a nem stimulánssal való kezelés alatt, mint a nem kezelési periódusokban (hazárd arány: 1,48, 95% CI: 1,17–1,88). Az önkontrollos elemzéssel azonban ez nem volt kimutatható, bármilyen típusú gyógyszert kapott is a beteg. Sőt, a stimulánsok statisztikailag szignifikánsan védtek az öngyilkos viselkedés ellen (hazárd arány: 0,81, 95% CI: 0,70–0,94). Hasonlók voltak az eredmények külön-külön a fiatalabb és az idősebb kohorszban is.

Az önkontrollos vizsgálatban mutatkozó, a gyógyszerek öngyilkosságtól védő hatása valószínűleg annak köszönhető, hogy a gyógyszer hatására javultak az ADHD tünetei, kiváltképp az impulzivitás.

A vizsgálat jól illusztrálja, hogy milyen fontos önkontrollos farmakoepidemiológiai vizsgálatokat végezni, hogy kontrollálni lehessen a zavaró tényezőket.

 

Forrás: The British Medical Journal

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.