A kasztrációrezisztens prosztatarák kemoterápia-alapú kezelése

A metasztatikus prosztatarák az esetek többségében reagál a különböző típusú androgénablációs kezelésre, ám kasztrációrezisztens betegségbe megy át. A TAX 327 és a Southwest Oncology Group (SWOG ) 99-16 klinikai vizsgálat a docetaxel-alapú kemoterápiát javasolta a tünetekkel kísért áttétes kasztrációrezisztens prosztatarák (mCRPC, metastatic castration-resistant prostate cancer) kezelésére. Azonban csak a betegek felénél jelentkezik kedvező hatás, és a kezdetben reagáló esetek progrediálnak, és a beteg végül mCRPC miatt vagy annak fennállása mellett hal meg. Celluláris mechanizmusok és a tumor mikrokörnyezete egyaránt részt vesz a docetaxellal szembeni rezisztencia kialakulásában. Jelenleg is új szerek állnak tesztelés alatt az mCRPC kezelésében, akár első vonalbeli terápiaként docetaxellal kombinálva, akár olyan betegek számára, akiknél a docetaxel-kezelés alatt vagy után progresszió jelentkezik. A III. fázisú vizsgálatokban a docetaxellal kombinációban eddig tesztelt szerek nem javították a kimenetelt; eddig a GVAX vakcinával, a nagy dózisú D-vitaminnal (DN-101) és az antiangiogén hatású bevacizumabbal történtek ilyen próbálkozások. Ezzel szemben a taxánok közé tartozó cabazitaxel – melynek alkalmazásakor nem alakul ki keresztrezisztencia a docetaxellal – lényegesen javította a docetaxel-alapú kemoterápia alatt vagy után progrediáló betegség kimenetelét, szemben a mitoxantronnal és a prednisonnal. A cabazitaxelnak a TROPIC (Treatment of Hormone-Refractory Metastatic Prostate Cancer) vizsgálatban tapasztalt elônyös hatását azonban nem könnyű átültetni az általános onkológiai gyakorlatba, mivel e szer alkalmazását súlyos toxicitás kísérheti. A docetaxel-rezisztens mCRPC kezelésére elfogadott, kevésbé toxikus hormonkészítmények (pl. abirateron-acetát) esetében a klinikusnak módja van arra, hogy az adott beteg esetében megtalálja az egyensúlyt az új szerek előnyei és ártalmai között, és az egyes készítményeket egymást követően alkalmazza.