A mepolizumab csökkenti az asztmás fellángolásokat
Súlyos asztmában, komorbid atópiában, obesitásban és depresszióban/szorongásban kevesebb évenkénti fellángolás következik be, és csökken a kortikoszteroid igény, ha a beteg mepolizumab kezelés alatt áll.
A mepolizumab számos vizsgálatban egyértelműen javította a súlyos asztmát, de az atópia, az obesitas és a depresszió/szorongás együttes fennállása rontotta az asztmás kimenetelét.
Az American Academy of Allergy, Asthma, and Immunology 2021-es virtuális találkozóján március 2.-án elhangzott előadásukban Dr. Thomas B. Casale (University of South Florida, Tampa) és munkatársai olyan betegekre fókuszáltak, akiknél az asztma mellett a fenti komorbiditások is fennálltak. Az USA betegeinek a MarketScan Commercial és a Medicare Supplemental Database 2014. novembere és 2018. decembere közötti olyan 12 év feletti betegek adatait dolgozták fel retrospektív vizsgálatukban, akiknek az asztma mellett atópiájuk volt, elhízottak voltak, depresszióval/szorongással küszködtek és 180 napon belül legkevesebb két alkalommal mepolizumabot kaptak. Az atópiához sorolták az allergiás rhinitist, az anaphylaxiát, az atopiás dermatitist, a conjunctivitist, az eosinophil oesophagitist, és az étel-allergiát. feljegyezték az exacerbációk számát, az orális kortikoszteroidok (OCS-ek) szükségességét, a vizsgálat kezdetétől eltelt 12 hónap alatt az OCS –ek összes fogyását. Exacerbációnak nevezték, ha a beteget asztmával a járóbeteg rendelésre, vagy a sürgősségre kellett bevinni, elsődleges asztma diagnózissal fel kellett venni a kórházba illetve ha a vizitet megelőző vagy azt követő 5 napon belül 4 napig kortikoszteroidot kellett szednie. OCS robbanásról volt szó, ha a 3 és 28 nap között legalább napi 20 mg prednisolon fogyott és asztma miatt a sürgősségre is kellett menni a megelőző, vagy követő 7 napból 6 nap valamelyikében.
Kiinduláskor a különböző betegcsoportok átlagos életkora 50,5-52,4 év volt, a Charleston Comorbidity Index értéke 1,1 és 1,4 között változott, többségben voltak a nők (72,0% vs 59,0%), csaknem minden résztvevőnek volt egészségbiztosítása (88,0%-90,0%), és nem vették be azokat a betegeket, akik biológiai szereket szedtek. A különböző betegcsoportok a következőket kapták: inhalációs kortikoszteroidok (ICS): 36,8%-48,6/, ICS/hosszú hatású béta-agonisták (LABA): 60,2%-63,0%, LABA/hosszú hatású muscarin antagonisták (LAMA): 1,2%-3,5%, ICS/LABA/LAMA: 21,2%-25,1%, rövid hatású béta-agonisták (SABA): 83,2%-87,7%, LAMA önmagában. vagy leukotrién receptor antagonisták: 33,5%-42,1%,
A 468 nem kölcsönösen kizárható atopiás betegek csoportja 28,0%-ban obes volt, és 26,0%-uknál depresszió/szorongás volt a kísérőbetegség. Obesitasban a kölcsönösen nem kizárható 171 betegnél 79,0%-ban atopia, 32,0%-ban depresszió/szorongás volt a kisérőbetegség. A kölcsönösen nem kizárható 173 depressziós/szorongásos betegnél 70,0%-ban atopia, 32,0%-ban obesitas volt a kisérőbetegség.
12 hónap múltán az atopiás csoportban 48%-kal (2,3 vs 1,2, P>0,001), az obes csoportban 52%-kal (2,5 vs 1,2, P>0,001), és a depressziós/szoronságos csoportban 38%-kal csökkent az exacerbációk száma (2,4 vs 1,5, P>0,001). A kórházi felvételt igénylő exacerbációk száma az atopiás csoportban 64%-kal csökkent (0,11 vs 0,04, P>0,001), az obes csoportban 65%-kal (0,20 vs 0,07, P>0,001), és míg a depressziós/szorongásos csoportban 68%-kal (0,22 vs 0,07, P>0,001).
Az orális kortikoszteroid igény és csúcs szintén csökkent a 12 hónap alatt. Az OCS igény az atopiás csoportban 33%-kal, az obes csoportban 38%-kal, a depressziós/szorongásos csoportban 31%-kal csökkent. Az OCS fogyasztás csúcsmennyiségei az atopiás csoportban 40%-kal, az obes csoportban 48%-kal, a depressziós/szorongásos csoportban 37%-kal csökkentek. Az OCS dózisok 12 hónap alatt összességében a komorbid atópiás csoportban 69%-kal, a komorbid obes csoportban 70,8%-kal, a komorbid depressziós/szorongásos csoportban 68,2%-kal csökkentek.
Összefoglalójában Dr. Casale hangsúlyozta, hogy „a mepolizumab használatával szignifikánsan csökkent az atopiás, az obes, ill. a depressziós/szorongásos asztmás betegek exacerbációinak a száma, csökkent az OSC használat, a mepolizumab kézzel fogható klinikai előnyökkel jár a különböző kisérőbetegségekkel járó asztmás betegekben.”
Forrás:
