A mismatch repair zavarai: a fluorouracil-alapú adjuváns terápia hatástalanságának prediktív markere vastagbélrákban

Célkitűzés
A korábbi beszámolók alapján jobb a túlélés a vastagbélrák azon eseteiben, ahol nagyfokú mikroszatellita-instabilitás (MSI-H, high-level microsatellite instability) vagy elégtelen DNS mismatchrepair (dMMR, defective DNA mismatch repair) működés mutatható ki, ugyanakkor számukra nem jár előnnyel a fluorouracil- (FU) alapú adjuváns terápia alkalmazása – szemben azokkal a betegekkel, akiknek daganatában mikroszatellita-stabilitás vagy effektív mismatchrepair (pMMR , proficient mismatch repair) igazolható. Vizsgálatunkban azt elemeztük, hogy az MMR-státus alkalmas-e olyan markerként, mely II. és III. stádiumú vastagbélrákban előrejelzi az adjuváns terápia előnyeit.

Módszerek
MSI-vizsgálatot vagy az MMR fehérjék immunhisztokémiai kimutatását végeztük 457 olyan betegnél, akiket korábban véletlenszerúen a FU-alapú terápiával (FU + levamisol vagy FU + leucovorin kezelés; n = 229) kezelt csoportba vagy a műtét után kezelésben nem részesülő csoportba (n = 228) soroltak. A kapott adatokat a korábbi elemzésekből származó eredményekkel vetettük össze. A betegségmentes túlélést (DFS, disease-free survival) választottuk elsődleges végpontnak.

Eredmények
A 457 beteg közül összesen 70 esetben (15%) mutattunk ki dMMR-t. Effektív mismatchrepair mellett adjuváns terápia hatására szignifikánsan meghosszabbodott a DFS (kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,67; 95% CI, 0,48–0,93; p = 0,02). A dMMR eseteiben a FU-kezelt betegeknél a DFS nem javult (HR, 1,10; 95% CI, 0,42–2,91; p = 0,85) azokhoz képest, akik véletlen besorolás alapján csak műtéten estek át. Az 1027 beteg adatát tartalmazó összesített adatbázis (dMMR n = 165 beteg) feldolgozásakor is ezeket az eredményeket kaptuk; a II.stádiumú betegségben szenvedő, dMMR-tumoros betegek esetében kezelés mellett a teljes túlélés csökkent (HR, 2,95; 95% CI, 1,02–8,54; p = 0,04).

Következtetés
A vastagbélrák adjuváns terápiája során a betegek MMR-státus szerinti besorolása segítheti a személyre szabottabb terápiás megközelítést. A tapasztalatok az MMR-státus vizsgálatát indokolják azoknál a betegeknél, akiknél mérlegelik az önmagában alkalmazott FU-kezelést, illetve azt, hogy figyelembe kell venni az MMR-státust a kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalakor.