A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Novemberi számunk bevezető közleményének megírását magamra vállaltam, mert a közelmúltban hat kollégámmal együtt felkérést kaptunk a Magyar Orvosi Kamarától, hogy vállaljuk el egy olyan gyógyszerterápiás bizottság működtetését, amely az Országos Egészségpénztár képviselőivel rendszeresen megtárgyalja a gyógyszerek ártámogatásának kialakítása során felmerülő szakmai kérdéseket. Bizottságunk széles körben fog támaszkodni az egyes részszakmák képviselőinek véleményére, és legfontosabb feladatának tekinti, hogy a mostani súlyos anyagi megszorítások időszakában megpróbálja a szakma és a betegek érdekeit a lehető legjobban megvédeni.

Szimpóziumunk témája az osteoporosis, melyet méltán tartanak a szakemberek népbetegségnek. Balogh Ádám docens úr, a hazai osteoporosis-kutatás és -szakellátás kiemelkedő egyénisége írt a szimpóziumhoz részletes bevezetést, majd négy cikkben és kommentárban fejtik ki a szakemberek a téma érdekes részleteit. Nem köztudott például, hogy a coeliakia, továbbá a diabetes mellitus elősegíti az osteoporosis kialakulását; az utóbbi betegség tekintetében egyelőre az 1-es típusú cukorbetegség szerepére vannak bizonyítékok, de érdekes, hogy 2-es típusú diabetesben a megnövekedett csonttömeg ellenére nagyobb a törési kockázat, mint az átlagnépességben. A csontritkulásos betegek korszerű kezelését és rehabilitációját két kitűnő tanulmány és részletes kommentár ismerteti.

A hepatitis C vírusfertőzés súlyos következményeit alig néhány évtizede ismerjük, és szerencsére ma már lehetőség van kezelésre is. A kérdéssel foglalkozó cikkünkben olvashatnak ennek részleteiről, Abonyi Margit docens asszony értő kommentárja pedig a magyarországi lehetőségekről ad eligazítást. Kevéssé ismert, hogy a dementiák okai között – az első helyen szereplő Alzheimer-betegség után – a Lewy-testek megjelenésével járó betegség is kiemelkedő szereppel bír, megelőzve a vaszkuláris dementiát. Húsz éve sincs, hogy felismerték ennek az agykérgi szöveti eltérésnek a klinikai jelentőségét, s mint cikkünk és Szirmai Imre professzor úr értő kommentárja rávilágít, a klinikai kép jól megfogalmazhatóan különbözik az egyéb dementiákétól.

Kitűnő cikk foglalkozik a diasztolés szívelégtelenséggel. Talán sok kolléga előtt ismeretlen az az adat, hogy a szívelégtelenség prognózisa ma már semmivel sem jobb, mint a colon carcinomáé vagy az emlőráké, annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két évtizedben – különösen az angiotenzin-konvertáz enzimet bénító szerek megjelenésével, majd a béta-blokkoló-terápia indikációinak kiterjesztésével – lényegesen javultak a betegek életkilátásai. A cikk a szívelégtelenség patogenezisét, korszerű diagnosztikáját és terápiáját ismerteti, Dékány Miklós tanár úr részletes kommentárja pedig azokról a most folyó nemzetközi vizsgálatokról tájékoztatja az olvasót, amelyektől további fejlődést várhatunk e súlyos betegség kezelésében.