Dr. de Châtel Rudolf cikkei

Szerkesztőségi közleményünket Boncz István tanár úr az internetfüggőségről írta, mellyel egyre gyakrabban találkoznak kollégáink.

Több mint másfél évtizedes folyóiratunk kezdettől fogva ehhez kíván támogatást nyújtani.

Szerkesztőségünk felkérésére, korábbi előadása nyomán Hidvégi Tibor írt kitűnő tanulmányt erről a kérdésről.

Folyóiratunk mostani számában a felkért tanulmányt Braunitzer Gábor és Benedek György professzor úr írta első pillanatban elméletinek tűnő kérdésről, a bioritmusról.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Magyarországon az elmúlt évtizedben lassan emelkedni kezdett a születéskor várható élettartam. A statisztikák szerint ez jórészt az akut szív- és érrendszeri betegségek – elsősorban a szívinfarktus – hatékonyabb kezelésének köszönhető. A szívcentrumok óriási erőfeszítéssel és a legkorszerűbb technikák alkalmazásával heroikus és gyakran sikeres harcot folytatnak a betegek életéért és az infarktus kiterjedésének, szövődményeinek lehetőség szerinti csökkentéséért. Nagyon időszerű lenne, hogy egészségügyi hatóságaink figyelme a megelőzés felé forduljon, mert ott óriási a lemaradásunk. Ezért aktuális bevezető tanulmányunk, melyet Czuriga István tanár úr írt a kardiovaszkuláris betegségek elsődleges és másodlagos prevenciójáról. Az erre vonatkozó ismeretek elrendezésével a cikk felfrissítheti kollégáink ismereteit; s talán remélhetjük, hogy előbb-utóbb az alapellátásban, a szakrendeléseken dolgozó munkatársaknak elegendő idejük lesz e fontos feladat elvégzésére, és megfelelő segítséget is kapnak hozzá.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk e havi számát Halmos Tamás professzor úr tanulmánya nyitja meg. A téma, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes rendkívül aktuális, hiszen a világon mindenütt – még a feltörekvő országokban is – járványszerűen nő e két betegség prevalenciája. A legújabb adatokat is magába foglaló kitűnő, részletes közlemény számos, kevéssé ismert összefüggésről ad tájékoztatást. Nem mindenki tudja, hogy a metabolikus szindróma és a 2-es típusú diabetes elősegíti a rosszindulatú daganatok képződését, járulékos kóroki szerepet játszik az Alzheimer-kór és a depresszió, a nem alkoholos zsírmáj és az alvási apnoe kialakulásában. Mindezek közös patomechanizmusában az inzulinrezisztencia és a gyulladásos folyamatok is jelen vannak; az élvezetes cikk és a hozzá csatlakozó (az interneten olvasható) részletes irodalomjegyzék is segítheti tájékozódásukat ezekben a fontos kérdésekben.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

A tavasz beköszöntével folyóiratunk egészen kitűnő összefoglalással örvendezteti meg olvasóinkat! Török Katalin háziorvos kolléganő áttekinthető, részletes tanulmányban foglalja össze az alapellátásban végzendő onkológiai teendőket. A cikkben kitér a prevenció, a korai felismerés és diagnózis, a gyanút ébresztő tünetek legfontosabb szempontjaira, külön foglalkozik a fájdalomcsillapítás, továbbá a sürgősségi állapotok terápiás lehetőségeivel, sőt a végstádiumú rákbetegek otthoni ápolásáról és a családtagok lelki vezetéséről is olvashatnak igen hasznos tanácsokat.

A mindennapi gyakorlat fontos kérdéséről, a fejfájásról olvashatnak lapunk mostani számában részletes összefoglaló közleményt Dr. Kundra Olga főorvos asszony tollából. 

Tizenhatodik évfolyamába lépő folyóiratunk első számában Császár Albert professzor úr tollából olvashatnak tanulmányt a világon mindenütt észlelhető új epidémia, az obezitás kérdéseiről. 

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

A 2008-as év utolsó számában Pfliegler György tanár úr a trombózisprofilaxis hazai gyakorlatát ismerteti. A vénás tromboembólia az esetek igen jelentős részében rejtve marad, gyakran csak boncoláskor derül ki. A tüdőembólia miatt közvetlen életveszélyt jelenthet, az enyhébb esetekben – nem megfelelő kezelés mellett – tartós munkaképesség- csökkenést, lábszárfekélyeket, poszttrombotikus szindrómát okozhat. Meglepő módon éppen a legveszélyeztetettebb (sebészeti osztályokon fekvő, operált) betegek körében sikerült az elmúlt években leginkább csökkenteni a mélyvénás trombózis előfordulását, ami a megelőzés fontosságára hívja fel a figyelmet. A nem műtéti osztályokon a betegek jelentős része ágyhoz kötött, így fokozottan ki van téve vénás tromboembólia veszélyének. A korszerű és aránylag egyszerű profilaxis lehetősége a kis molekulájú heparinok bevezetése óta rendelkezésre áll, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy kevés figyelmet fordítanak a vénás trombózis megelőzésére. A gondolatébresztő és rendkívül átfogó közlemény pontosan megfogalmazza a teendőket ezen a területen.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Elsőnek Halmos Tamás professzor úr kitűnő tanulmányát ajánlom szíves figyelmükbe. A hazai cukorbeteg-ellátás kérdéseit történelmi perspektívában feldolgozó cikkben Halmos professzor úr joggal emeli ki a néhai Hetényi Géza professzor elévülhetetlen érdemeit a cukorbetegek gondozásának fejlesztésében, de szeretném megemlíteni Magyar Imre professzor nevét is, akinek a nevéhez a Magyar Diabetes Társaság megalapítása is fűződik. A hazai diabetesellátás sikertörténet lehetne, ha főhatóságunk és az OEP is segítené a Társaság szakmai munkáját, s valóban működő gondozóhálózat alakulhatna ki. A cikkből megismerhetik azokat a gondokat, amelyekkel e területen dolgozó kollégáink naponta szembesülnek.
  Kardiológiai témájú szimpóziumunk bevezetőjét Tenczer József professzor úr írta, és a két színvonalas kommentár, Kiss Róbert Gábor tanár úr és Csanády Miklós professzor úr tollából, kitűnően egészíti ki a két tömör áttekintést. Az egyik közlemény inkább kardiológus szakembereknek szól, bár gyakorló orvosok számára is hasznos lehet a coronaria stent beültetése után követendő thrombosis-gátló terápia ismerete. A másik cikk a mindennapok kérdésével foglalkozik: mikor, milyen feltételek mellett lehet krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeket műtéti beavatkozásnak alávetni, és milyen előzetes vizsgálatok szükségesek az ilyen betegek felkészítéséhez. Ne felejtsük el, hogy a szívelégtelenség halálozása ma is rendkívül nagy, és a betegség felismerésekor várható túlélés nem haladja meg a korán felfedezett colon carcinomában vagy emlőrákban szenvedő betegekét.
  Fontos gyakorlati kérdéssel foglalkozik következő cikkünk, melyet Vizi Éva főorvos asszony kitűnő kommentárja egészít ki: a pleurális folyadékgyülemről van szó, melynek két legfontosabb csoportját (gyulladásos, illetve tumoros eredetű pleuritis) fontos elkülöníteni. Részletes táblázatok segítenek az olvasónak eligazodni e kérdésben. Ritka, de súlyos betegség az akut veseelégtelenség, melynek korai felismerése a beteg gyorsabb gyógyulását segítheti elő, s a megfelelő centrumban időben elkezdett kezelés előzheti meg azokat a súlyos szövődményeket (pl. sepsis, kardiovaszkuláris katasztrófa), amelyek a mai hatékony dialíziskezelés mellett is 20% körüli halálozással járhatnak. A cikk számos táblázattal, jól követhető algoritmusokkal, bőséges irodalomjegyzékkel segíti az olvasót, Szegedi János tanár úr részletes kommentárja pedig önmagában is felér egy kitűnő „review”-val.
  A szemhéj duzzanata és piros elszíneződése legtöbbször banális betegség következménye, de mint következő cikkünkben olvashatják, akár vakságot okozó betegségek jele is lehet. Lukáts Olga adjunktus asszony értő kommentárja is hangsúlyozza, mennyire fontos a beteg szakszerű vizsgálata e tünetek észlelésekor.Kitűnő cikket olvashatnak a krónikus hepatitis B kezeléséről is. Fontos tudni, hogy az akut hepatitis B fertőzés nem igényel kezelést, de a krónikus folyamat antivirális kezeléssel kedvezően befolyásolható, a súlyos szövődmények – a cirrhosis és a máj-carcinoma – megelőzhetők, ha a kezelés idejekorán elkezdődik. A kitűnő kommentárba Gervain Judit főorvos asszony ez irányú széles körű tapasztalatait is belefoglalta.
  Végül a bizonyítékokon alapuló kardiológia területéről Matos Lajos tanár úr ismertet egy új, innovatív módszert: a coronaria-plakk rupturájához csatlakozó thrombus speciális katéterrel történő leszívását. Az ígéretes technika, reméljük, rövidesen elérhető lesz hazánkban is. Az ismertetett tanulmány nevéből kialakított rövidítés kedvet adott Matos tanár úrnak egy kis eszmefuttatásra a „tapas” néven hispán nyelvterületen mindenütt jól ismert ínyencségekről. Tanár úr műveltsége, finom intelligenciája bizonyára kellemes pillanatokat fog szerezni minden kedves Kolléganőnek és Kollégának.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Különleges eseményhez kapcsolódik lapunk mostani számának „Hazai aktualitás” rovata: a Látás Világnapján Szalai László szemész kolléga kezdeményezésére, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségével 77 hajléktalan szűrővizsgálatát végezték el a Szent János Kórház szemészetén. 

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Hazai aktualitás rovatunkban Winkler Gábor professzor és Baranyi Éva főorvos asszony tollából olvashatnak kiváló összefoglalást az orális antidiabetikus kezelésről. 

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Hazai aktualitás rovatunkban eddig elhanyagolt téma kifejtésére kértük fel Ungváry György professzor urat, aki a legjobban ismeri a hazai foglalkozásegészségügy problémáit. Részletes tanulmányában olvashatnak a korábban üzemegészségügynek nevezett rendszerről, mely szinte egyik napról a másikra bomlott fel, amikor a rendszerváltás után a sokszorosára nőtt a vállalkozások száma. A foglalkozásegészségügy hálózatának, háromlépcsős hierarchiájának megszervezésében Ungváry professzor és munkatársai elévülhetetlen érdemeket szereztek, s ma már lehetőség nyílik arra, hogy az EU célkitűzéseinek megfelelően nálunk is a munkahelyi prevenció kerüljön előtérbe. Paradigmaváltás várható tehát, melyet a feladatok megváltozása is kikényszerít, hiszen az idősebbek, a bevándorlók és a csökkent munkaképességűek számának növekedésére számíthatunk a munka világában, miközben a munkanélküliek száma is emelkedő tendenciát mutat, amit a rendszernek szintén kezelnie kell.
  Szimpóziumunk is olyan kérdéssel foglalkozik, amelyről még sosem írtunk: az orvosok megbetegedéséről olvashatnak három kitűnő cikket. Személyes hangú bevezetőjében Rihmer Zoltán professzor úr hangsúlyozza, hogy az orvosok fokozottan ki vannak téve a depresszió veszélyének, különösen most, az egészségügy eddig csak károkat okozó átalakítása során. A Szádóczky Erika doktornő által részletesen kommentált cikk az orvosi depresszió okai között a munkakörülmények nehézségeit veszi számba, melyek között a megfeszített munkatempó, az elismerés hiánya és a munkahelyi vezetés problémái tűnnek a legfontosabbaknak. Ezután egy szellemes írásban – melyet Harmatta János tanár úr kitűnő kommentárja egészít ki – pontokba szedve kapunk jó tanácsokat, hogy miként viselkedjünk, ha betegünk orvos, és miként akkor, ha mi fordulunk betegségünkkel egy kollégához. Irodalmi értékű az a cikkünk, melyben híres orvosok idézik fel saját betegségük, gyógyulásuk történetét.Megdöbbentő, de saját tapasztalatom is alátámasztja, hogy híres, nagy tudású orvos is elveszítheti józan ítélőképességét, amikor saját betegségéről van szó. Úgy vélem, ez normális reakció, hiszen a betegség megélése mindig szubjektív – ezt igyekszünk a medikusoknak is megtanítani.
  Szakmai cikkeink közül kiemelném a dialízisre szoruló vesebetegek hypertoniájának kezeléséről elismert nemzetközi szakemberek által írt tanulmányt, melyet Deák György adjunktus úr önálló közleménynek is beillő kommentárja egészít ki.Ma a hypertonia minden formájában a minél alacsonyabb vérnyomás elérésére törekszünk, természetesen a beteg által még elviselhető mértékig; úgy tűnik azonban, hogy – hasonlóan a coronaria sclerosisban szenvedő betegekhez – a rendszeresen dializált betegek vérnyomását sem kívánatos túl alacsonyra csökkenteni. A hypertonia kezelésének specifikus vonásairól részletesen olvashatnak Deák tanár úr kommentárjában.Gyakran előforduló betegséggel, a migrénnel foglalkozik következő cikkünk, amely elsősorban a terápia lehetőségeit ismerteti. Könnyen áttekinthető táblázatokból az összes szóba jövő kezelési formáról tájékozódhatnak, Kundra Olga doktornő részletes kommentárja pedig a hazai sajátosságokat foglalja össze.
  Pró és kontra rovatunkban arról a kardiológusokat is megosztó kérdésről olvashatnak érveket és ellenérveket, hogy van-e – s lesz-e a jövőben – szerepe az intervenciós kardiológiának a stabil angina pectorisos betegek ellátásában. Kommentárjában Kancz Sándor főorvos úr a vizsgálati adatok alapos számbavétele után körvonalazza a stabil angina pectoris perkután coronaria- intervencióval történő kezelésének lehetséges javallatait.
  A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr az utóbbi hetek nagy „bombáját”, az ONTARGET vizsgálatot ismerteti. Ebben az 5 évig tartó tanulmányban több mint 25 ezer beteget vetettek alá három különböző terápiának: az ACEbénító ramiprilt, az ARB telmisartant vagy a kettőt együtt kapták a betegek emelkedő dózisokban. A cél a két szer hatásának összehasonlítása volt a kardiovaszkuláris események előfordulása szempontjából, nagy kockázatú populációban. A vizsgálatot nagy várakozás övezte, az eredmény azonban nem túlságosan meglepő: a két szer hatása nem különbözött szignifikánsan egymástól, és a kombináció sem hozott többet, viszont növelte a hipotenzív tünetek kockázatát. A telmisartant szedő betegek kevesebb mellékhatásról számoltak be.
  A diabetológia területéről Jermendy György professzor úr a kannabinoidreceptor- antagonista rimonabanttal kapcsolatos vizsgálatsorozat egyik nemrég lezárt tanulmányát ismerteti. Figyelembe véve az elhízás terjedését, fontos lehet egy olyan gyógyszer bevezetése, amely mellékhatások nélkül csökkenti a betegek testsúlyát. Bár a STRADIVARIUS elsődleges végpontjában, az intravaszkuláris ultrahanggal követett coronaria atherosclerosis súlyosságában nem találtak változást, a rimonabant „kemény” végpontokra kifejtett hosszú távú hatásának további vizsgálata indokoltnak látszik.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Több hónapon keresztül egészség- és társadalompolitikai tanulmányok megírására kértünk fel nem orvos – egyébként kiváló – szakembereket, itt volt az ideje tehát, hogy visszakanyarodjunk az orvostudományhoz. Szakmánk kiemelkedő képviselőjét, Falus András professzort kértük meg, hogy foglalja össze az orvosi, és tágabb értelemben a biológiai kutatás robbanásszerű fejlődésével szükségessé vált új szemlélet legfontosabb elemeit. Az elmúlt években az adatok számának olyan mértékű növekedését tapasztalhattuk, hogy az immár nélkülözhetetlenné teszi a tudományos szintű informatika igénybevételét a kutatásban, de még a napi gyakorlatban is. Falus professzornak a biológia rendszerszemléletű megközelítéséről írt cikke pontosan körvonalazza azokat a lehetőségeket, amelyek tovább segítik a medicinának – mint alapvetően empirikus szakmának – az eddiginél biztosabb tudományos alapokra helyezését.
  Mostani szimpóziumunk a gyomorés bélbetegségek közül két, a gyakorlat szempontjából különösen fontos kórképpel: a peptikus fekélybetegséggel és a colitis ulcerosával foglalkozik. A két kitűnő cikk és a hozzájuk csatlakozó kommentárok elé a hazai gasztroenterológia egyik vezető egyénisége, Papp János professzor úr írt kiváló bevezetőt.Markáns, egyéni véleményét is tükröző írása e két fontos betegség kapcsán szerzett sok évtizedes tapasztalatait is összefoglalja. Az amerikai szerzők által írt, a peptikus fekélybetegség diagnosztikáját és kezelését áttekintő cikkben részletes táblázatokat, terápiás algoritmust és nagyszámú citátumot tartalmazó irodalomjegyzéket olvashatnak, a közleményhez Bajor Judit főorvos asszony ugyancsak részletes és a hazai viszonyokat hangsúlyozó kommentárja csatlakozik. A gyulladásos bélbetegségek hazánkban tapasztalható gyakoribb előfordulását a kitűnő kommentár szerzője, Lakatos László főorvos úr részben a megváltozott táplálkozási szokásokkal magyarázza, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek a változások nem adnak teljes mértékben kielégítő választ a colitis ulcerosa és a Crohnbetegség eseteinek az utóbbi időben tapasztalt megszaporodására.
  Akár szimpóziumunk része is lehetne a colon carcinoma gyógyszeres kezelésének számos új lehetőségét bemutató összefoglaló. Az ismert német szakemberek által írt cikket, amely egy konkrét eset ismertetése után részletekbe menően ismerteti a rendelkezésre álló hatóanyagokat, a monoterápiás és kombinációs protokollokat, a különféle palliatív, neoadjuváns és adjuváns kezelések javallatait és a célzott szerekkel szerzett eddigi tapasztalatokat, Dank Magdolna docens asszony kitűnő kommentárja egészíti ki. A cikkből és a kommentárból kirajzolódó összkép azt mutatja, hogy a nagy hatású kémiai és biológiai szereknek köszönhetően áttétes colorectalis carcinomában a kezelés stratégiai célja ma már a betegséggel való tartós együttélés lehet.
  Fontos gyakorlati kérdést taglal a terheléses EKG vizsgálat indikációját és értékelését összefoglaló, gazdag irodalomjegyzékkel kiegészített cikkünk. A neves kölni szerző írásának kommentálására Juhász Attila főorvos urat, a kérdés kiváló ismerőjét kértük fel. Önálló közleménynek is beillő munkájában a legmodernebb módszerekről is áttekintést ad.
  Végül a National Diabetes Education Programnak, az USA talán legfontosabb prevenciós programjának munkatársai foglalták össze a fiatalkori diabetes mellitus megelőzésének és kezelésének lehetőségeit. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kevesebb testmozgás, a részben egészségtelen ételekkel történő túltáplálás miatt már hazánkban is nő az elhízott gyerekek aránya, akiknek egy része a serdülőkor végére 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegként kerül majd be az egészségügyi ellátás rendszerébe. Mivel az iskolaorvosi hálózat felszámolása miatt ebben a korosztályban nem annyira jellemzők az időszakos orvosi vizsgálatok, viszont a veszély felismerése fontos lehet, külön figyelmükbe ajánlom a cikknek azokat a részeit, amelyekből megtudhatják, hogy milyen jelek alapján kell fiatalkorban cukorbetegség megjelenésére gondolnunk.
  A bizonyítékokon alapuló orvoslásnak szentelt rovatunkban ugyancsak a diabetes tárgykörében olvashatnak kitűnő elemzést Jermendy György professzor úr tollából. A híres dániai Steno-2 vizsgálat már korábban bizonyította, hogy az intenzív kezelés hatékonyan befolyásolja a szénhidrátés lipidháztartás különböző paramétereit. A betegek további 5 és fél éven át történő követése azt igazolta, hogy a bármely okból bekövetkező halálozás szignifikánsan csökkent abban a betegcsoportban, amelyben a szénhidrátháztartást és a kísérő betegségeket erélyesen kezelték, és mindez annak ellenére kimutatható volt, hogy az intenzív kezelés elhagyásával a két csoport laboratóriumi paramétereiben mért különbségek minimálisra csökkentek. A „kemény” végpontokon alapuló vizsgálat világosan megmutatta, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő cukorbetegek intenzív – életmód-változtatást is magába foglaló – kezelése hosszú évek elteltével még befolyásolhatja az életkilátásokat.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

  Folyóiratunk utolsó néhány számában több olyan témával is foglalkoztunk, amely nem kapcsolódik szorosan a gyógyításhoz. Az élet egyre több nehéz, a szakmához csak érintőlegesen kapcsolódó kérdést vet fel, melyek megválaszolása elengedhetetlen a napi orvosi munkához.Mostani számunkban is egy ilyen téma kifejtésére kértünk fel kiváló hazai szakértőt,Molnár D. László tanár urat, aki a biostatisztika robbanásszerű fejlődéséről írt részletes tanulmányt. Bizonyára Olvasóinkra is a meglepetés erejével fog hatni, hogy a korszerű, számítógépes statisztikai eljárások módszertana mennyire hasonló lehet egymástól igen távol eső tudományterületeken. Megtudhatják, hogy szakmánkban nemcsak a kutatást támogatják a statisztikai eljárások, hanem fontos szerepet játszanak például a betegségmegelőző programok kidolgozásában is.
  Szimpóziumunkban is a prevencióról olvashatnak, melynek különböző formáit és kategóriáit Kósa Karolina tanár asszony ismerteti részletes bevezetőjében. Hangsúlyozza, hogy a betegségek prevencióját az egészségfejlesztésnek kell megelőznie. Sajnos ezen a téren nagyon lemaradtunk a fejlettebb (pl. a skandináv) országok mögött. A szimpózium cikkeiből látni fogják, hogy a megelőzés különböző fokainak definíciója az egyes szerzők és kitűnő kommentátoraink – Blaskó György professzor úr és Herczeg Ilona tanár asszony – felfogásában eltéréseket mutathat. Lényegében azonban mindegy, hogy például a hypercholesterinaemia sztatinnal történő kezelését a prevenció elsődleges vagy másodlagos fokozatába soroljuk; az a fontos, hogy a beteg kockázati tényezőit pontosan felmérjük, és az irányelvek figyelembevételével – ha szükséges – a megfelelő dózisú kezelést elkezdjük. Kiemelném a gyermek- és serdülőkori pszichés zavarok megelőzéséről szóló cikkünket és Herczeg tanár asszony kitűnő, részletes, több táblázatot tartalmazó kommentárját, hiszen az elmúlt hetek nagy visszhangot kiváltó esetei, a gyermekbűnözés elterjedése is felhívják a figyelmet a megelőzés fontosságára.
  Az antikoaguláns-kezelés ma már rutineljárás; olykor (mélyvénás trombózis, kisebb tüdőembólia) átmeneti ideig, máskor élethossziglan kell alkalmazni (pitvarfibrilláció, műbillentyű-beültetés után). Cikkünk és Kenyeres Zsuzsanna háziorvos kolléganő részletes kommentárja bőséges eligazítást ad arra nézve, hogy a különböző betegségekben milyen terápiás célértékeket kell elérni, s hogyan lehet a műtétek idejére a véralvadásgátló kezelést módosítani. Hasznos információkat kaphatnak arról, hogy az egyes gyógyszerek, táplálékok és táplálék-kiegészítők hogyan befolyásolják az antikoaguláns gyógyszerek adagolását: ismeretes, hogy a hatás csökkentése és fokozása is bekövetkezhet más gyógyszerek szedésekor.
  A szívinfarktus intenzív terápiás ellátásának rejtelmeibe pillanthatnak be kitűnő cikkünk elolvasásával. A kérdés kiemelkedő hazai szakértője, Rónaszéki Aladár professzor úr kitűnő kommentárja a hazai viszonyok sajátosságaira is felhívja a figyelmet. Magyarországon a szívinfarktus-halálozás elmúlt években bekövetkezett csökkenése járult hozzá leginkább ahhoz, hogy a születéskor várható élettartam – melyben közel egy évtizeddel lemaradtunk Nyugat-Európától – az 1990-es évek közepétől növekedni kezdett. A myocardialis infarktus prognózisát a korai szövődmények határozzák meg, és a szakemberek a hosszas kórházi utókezelés helyett a minél korábbi rehabilitációt tartják fontosnak.
  A nervus facialis átmeneti – néha végleges! – bénulása, a Bell-féle paresis nem tartozik a ritka betegségek közé, és korai kezelése meghatározhatja a végleges kimenetelt. Szirmai Ágnes tanár asszony részletes kommentárja akár önálló tanulmányként is olvasható.Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az érintett betegek egy része a kritikus 3 nap után keresi fel orvosát, a lakosság felvilágosítása fontos alapellátási feladat.
  Mint tudjuk, a túlsúlyos vagy egyéb okból nagy kardiovaszkuláris kockázatnak kitett betegek testmozgásra való ösztönzése az időhiány és a szakmai háttér (dietetikusok, gyógytornászok) elégtelensége miatt hazánkban különösen hiányos. Cikkünkből és különösen Apor Péter tanár úr értő kommentárjából megtudhatják, hogy a legminimálisabb, rendszeressé tett testmozgás is hasznos lehet a keringési betegségek kockázatának csökkentésében, még akkor is, ha a beteg testsúlya nem csökken. A legújabb metaanalízisek szerint az igen erélyes testmozgás (akár heti 30–40 km futás) hatása vitathatatlanul kiemelkedő a metabolikus szindróma összetevőinek kedvező befolyásolásában, ugyanakkor heti 17–19 km gyaloglás kedvezőbben befolyásolja az ismert paramétereket, mint az ugyanilyen távú kocogás vagy futás. Napi 30 perc séta valóban jelentősen csökkentheti a kardiovaszkuláris betegségek, számos carcinoma és az osteoporosis kockázatát.
  A bizonyítékokon alapuló orvoslás tárgyában Matos Lajos tanár úr a valsartan praehypertoniában kimutatott kockázatcsökkentő hatását bizonyító DETECTIV tanulmányról számol be,Vadász Imre tanár úr a korszerű béta-blokkolók endothel- funkcióra kifejtett hatását ismerteti, Jermendy György professzor úr a SMOOTHvizsgálat alapján a 24 órán túl is hatékony telmisartan előnyeit taglalja. Ezek a közlemények is hozzájárulhatnak a legutóbbi időkig oly kedvezőtlen hazai kardiovaszkuláris kockázat csökkenéséhez.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

 Az Orvostovábbképző Szemle mostani számában a gyakorlat szempontjából fontos betegségek kiemelkedően nagy számban szerepelnek.Mindjárt a „Hazai aktualitás” rovatunkban Vadász Imre tanár úr ismerteti a krónikus obstruktív tüdőbetegséggel kapcsolatos legújabb ismereteket, hangsúlyozva ennek a betegségnek a szervezet egészére – a testi-lelki egyensúlyra – kifejtett káros hatását. Szimpóziumunk címe: „Vaszkuláris medicina”. Ennek az óriási témának egy fontos szeletét választottuk ki a hónap témájának: a trombotikus betegségek és az alvadásgátló kezelés gyakorlati kérdéseiről olvashatnak kitűnő cikkeket és kommentárokat. Boda Zoltán professzor úr bevezetője tájékoztat a „vaszkuláris hematológia” fogalmának tartalmáról. Ezt a pitvarfibrillációban szükséges (vagy nem szükséges) antikoaguláns terápia indikációiról szóló cikk követi, melyet Temesvári András főorvos úr kommentált. Egyre nagyobb jelentősége van a koszorúér-stent beültetése utáni kezelésnek – a részletes, gazdagon illusztrált cikket Édes István professzor volt szíves kommentálni. Végül kiemelkedően fontos kérdés, hogy antitrombotikus kezelés mellett mikor és hogyan végezhetünk diagnosztikus és terápiás beavatkozásokat: az e kérdést taglaló gondolatgazdag cikkünket Merkely Béla tanár úr kommentálta.
 Sokan talán azt gondolják, hogy aspirációs pneumonia csak kórházi körülmények között szokott kialakulni; az Ott és Lode kollégák tollából származó cikkünkből azonban világossá válhat, hogy az otthon szerzett aspirációs tüdőgyulladások száma legalábbis eléri a műtét utáni szövődményként kialakult esetekét. Szalka András tanár úr értő kommentárja egészíti ki ezt a fontos cikkünket.
Egymáshoz kapcsolódó témákat tárgyal két cikkünk: a lakosság körében igen gyakran előforduló hyperthyreosis – amely a pitvarfibrilláció gyakori oka – és a ritmuszavarok gyógyszeres kezelése valóban összefüggő kérdések. A pajzsmirigybetegségek gondozása (mivel általában több évig, esetleg az élet végéig tartó betegségekről van szó) elsősorban háziorvosi feladat, természetesen megfelelő laboratóriumi háttérrel. Cikkünk és Szabolcs István professzor úr gondolatébresztő kommentárja eligazítja Önöket ezekben a kérdésekben. Az arrhythmiák kezelésének tárgyában részletes cikk és a Rostás László főorvos úr tollából származó, számos irodalmi idézetet tartalmazó kommentár teszi lehetővé ismereteik bővítését. Ehhez a témához kapcsolódik Vályi Péter főorvos úr e havi írása is.
 Következő cikkeink két olyan krónikus betegséggel foglalkoznak, amelyek laikusban és orvosban sokszor riadalmat keltenek, holott kezelésük és prognózisuk az utóbbi időben sokat javult. A glomerulonephritisekről könyvfejezetnyi ismeretet kaphatnak itt közölt cikkünkből és Domán József tanár úr bőséges kommentárjából. Talán még távolabb áll a napi gyakorlattól a hepatitis C fertőzés modern kezelése, éppen ezért ajánlom figyelmükbe a számostáblázatot és algoritmust tartalmazó kitűnő cikket és Lengyel Gabriella adjunktus asszony részletes kommentárját. Mindezek mellett a mai napig egyik legmalignusabb daganatos betegség, a melanoma felismeréséről és kezeléséről olvashatják rendkívül gazdagon illusztrált cikkünket és Somlai Beáta docens asszony önálló közleménynek is beillő kommentárját.
 Mint bevezetőm elején említettem, lapunk mostani száma különösen gazdag gyakorlati kérdések ismertetésében, ezért méltóképpen zárja le a cikkek sorát Karádi István professzor úr tömör, a kérdés lényegét kitűnően megfogalmazó közleménye a kardiometabolikus kockázatról, mely véleményem szerint a fejlett és fejlődő világ egyik legnagyobb jelenlegi és jövőbeli kihívása.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk mostani számában Paál Tamás professzor úr igen fontos tanulmányával nyitjuk meg cikkeink sorát. Paál professzor – a téma legavatottabb hazai szakértője – részletesen tájékoztat bennünket a generikus gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésekről. Bizonyára igaz, ugyanakkor indokolatlan, hogy az orvosok jelentős része idegenkedik a generikus gyógyszerek alkalmazásától, talán legfőképpen azért, mert nem ismerik a rendkívül szigorú kritériumokat, amelyek alapján egy generikum Magyarországon a piacra kerülhet. A tanulmányból részletesen megismerhetik azokat a módszereket, amelyek a teljes biztonságot szavatolják a generikumok egyenértékűsége vonatkozásában. Az érdeksérelmek ellenére a magyar egészségügyben nem lehet megkerülni a generikus gyógyszerek eddiginél szélesebb körű használatát – többek között annak érdekében is szükség van erre, hogy az egészségpénztár minél több innovatív gyógyszert fogadhasson be. Paál professzor úr számos személyes élményét felidézve, élvezetesen világítja meg számunka ezt a kérdést, nagyon ajánlom mindannyiuknak a cikk elolvasását!
Mostani számunk szimpóziuma a nukleáris medicina – régebbi nevén: izotópdiagnosztika – aktuális kérdéseivel foglalkozik. A bevezetőt Galuska László professzor úr írta, és ő kommentálta a kitűnő német szerzők által a ma elérhető nukleáris diagnosztikai módszerekről írt részletes ismertetést. Külön cikkben is olvashatnak a pozitronemissziós tomográfiáról (PET), melynek aktualitását a nemrég beüzemelt második hazai készülék befogadása adja; ehhez a cikkhez Györke Tamás főorvos úr írt kimerítő, a hazai viszonyokat részletesen ismertető kommentárt.
A napi klinikai gyakorlat számára fontos kérdésekről olvashatnak következő cikkeinkben. A stroke gyakoriságának növekedésével egyre fontosabbá válik a betegek korai ellátása lehetőség szerint megfelelően felszerelt és képzett személyzettel működő osztályon. Sajnos még ma is tartja magát az az orvosi hiedelem, hogy a stroke-ot elszenvedett beteg vérnyomását azonnal normalizálni kell. Ez igaz a vérzéses eredetű agyi katasztrófákra, de ezek az összes gutaütésnek legfeljebb a 10%-át teszik ki. A stroke-ok többsége trombotikus vagy emboliás eredetű; és az ilyen esetekben katasztrofális következményekkel járhat, ha drasztikus vérnyomáscsökkentéssel tovább rontjuk az elhalt góc körüli, még életképes sejteket tartalmazó penumbra vérellátását. A hazai stroke-ellenes program meghirdetője, Nagy Zoltán professzor úr rövid kommentárjában felhívja a figyelmet erre az anomáliára, a kérdés iránt érdeklődő kollégákat viszont arra biztatom, hogy az ide vonatkozó szakmai irányelveket tanulmányozzák. Bár nemzetközi viszonylatban sincs még teljesen egységes álláspont, biztos, hogy akut thromboemboliás stroke esetén 200/110 Hgmm felett (egyesek szerint még magasabb értéknél) szabad csak elővenni a vérnyomáscsökkentő szereket.
Szinte napról napra nő a refluxbetegségben szenvedők száma, kiknek döntő többsége ma már eredményesen kezelhető, és csak az ezzel foglalkozó szakemberek látják azt a 20–30%-nyi beteget, akik a korszerű savcsökkentő szerek használata ellenére sem gyógyulnak. Ezekről a „gyengén savas” és „nem savas” GORB-ban szenvedő betegekről, felismerésükről és kezelésükről olvashatnak a német szerzők tollából származó cikkben, melyet Rosztóczy András tanár úr részletes kommentárja egészít ki. Csak marginálisan kapcsolódik ehhez a témához az aszpirin kardiovaszkuláris prevencióban betöltött szerepe, melyről számos nemzetközi felmérés alapján ma már kiegyensúlyozott állásfoglalást lehet kialakítani. Úgy tűnik, hogy az aszpirin alkalmazása továbbra is csak akkor indokolt, ha a 10 éves kardiovaszkuláris kockázat 10% felett van, mert ennél kisebb kockázat esetén túlsúlyba kerülhetnek a vérzéses szövődmények. Hogy a kérdés mennyire nincs véglegesen eldöntve, jól érzékelhetik Kiss Róbert Gábor docens úr értő kommentárjából.
Meggyőződésem, hogy az inkontinencia sokkal gyakoribb panasz, mint amilyen gyakran az orvosok tudomást szereznek róla. A felmérések szerint postmenopausában a nők közel felének cseppen el olykor a vizelete, elsősorban terhelés hatására. Számos ábrát tartalmazó, kitűnő cikkünk és Buzogány István főorvos úr kommentárja számos gyakorlati kérdésben fog Önöknek eligazítást adni. Ugyancsak kitűnő tanulmányt olvashatnak a személyiségzavarok felismeréséről és kezeléséről. Ezek a betegségek is sokkal gyakoribbak, mint azt a statisztikák alapján gondolhatnánk. Simon Lajos docens úr kitűnő, részletes kommentárja segíteni fogja olvasóinkat ezeknek a zavaroknak a felismerésében.
Igen fontos kérdést taglal a diabeteses betegek koleszterincsökkentő terápiáját összefoglaló cikkünk és Gerő László professzor úrnak a legújabb adatokat is ismertető kommentárja. Hazánkban a sztatinok most már megfelelő támogatásban részesülnek (bár kérdés, hogy meddig), és ez az orvosok szokásaiban kissé megbontotta az egyensúlyt; az itt olvasható gondolatok a fibrátok alkalmazásának lehetőségét fogják szélesíteni.
Felhívom a figyelmüket állandó rovatainkra is; ezek egy részét folyóiratunk ezúttal terjedelmi okok miatt nélkülözni kényszerül, de kívánom Önöknek, hogy így is napi munkájuk hasznára forgassák.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Köszöntöm Önöket, amikor nyári szabadságuk után első munkanapjaikat töltik; remélem, hogy folyóiratunk szeptemberi számával útravalót tudunk Önöknek adni gyógyító munkájukhoz.
A perifériás érbetegség sokáig mostohán kezelt, elkülönült diszciplina volt, az utóbbi évek epidemiológiai vizsgálatai azonban feltárták, hogy az atherosclerosist egységes betegségnek kell tekintenünk. Ha valamelyik érterület károsodott, és ennek klinikai tünetei vannak (angina pectoris, myocardialis infarktus, szívelégtelenség, stroke, TIA, veseelégtelenség, dysbasia), akkor nagy biztonsággal következtetni lehet más érterületek érintettségére is. A perifériás érbetegség tehát azt jelenti, hogy az érintett beteg egyéb érterületein is bármikor bekövetkezhetnek akár súlyos szövődmények is. Ezért gondolom fontosnak a Járai Zoltán tanár úr által írt kitűnő összefoglalást, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a perifériás érbetegség aránylag egyszerű módszerekkel felismerhető, és a pozitív jelek alapján a betegség progressziójának megakadályozására megtehetjük a szükséges lépéseket, így más érterületeken is csökkenthetjük a szövődmények bekövetkeztének valószínűségét.
Szimpóziumunk egy forradalmian új terápiás eljárásnak, a szervek megújításának lehetőségeit tárgyalja. Sarkadi Balázs professzor bevezetőjében az őssejtek alkalmazásának különböző módozatait tekinti át, majd csatlakozó cikkeink a szívinfarktus, illetve akut veseelégtelenség utáni szöveti regeneráció eddigi eredményeit foglalják össze. A szívinfarktus e módszerrel történő kezelésére Magyarországon is megtörténtek az első lépések, melyek eredményeiről a módszer hazai bevezetője, Édes István professzor úr számol be kommentárjában. A veseszövet regenerációja a szívizoménál összetettebb feladatot jelent, hiszen legalább 26 sejttípus vesz részt ennek a rendkívül bonyolult szerkezetű szervnek a felépítésében. A cikket Mózes Miklós és Kökény Gábor patofiziológus kollégák igen részletes, kitűnő kommentárja egészíti ki, melyből megtudhatják, hogy mely vesebetegségek esetén számíthatunk – egyelőre még csak a távolabbi jövőben – a regeneratív kezelési formák szélesebb körű elterjedésére. Több sikerrel kecsegtet a cukorbetegek gyógyítása izolált szigetsejtek beültetésével: az erre vonatkozó eddigi eredményeket bemutató közleményt – részben saját munkái alapján – Langer Róbert tanár úr kommentálta.
Fontos, a napi gyakorlatot érintő kérdéssel foglalkozik a közösségben szerzett pneumonia új kórokozóit és újabb kezelési elveit összefoglaló, igen részletes cikkünk, melyet Balikó Zoltán főorvos úr ugyancsak bőséges kommentárja egészít ki.Kitűnő táblázat segíti Önöket a különböző pneumoniák kezelési stratégiájának kialakításában, és információt nyerhetnek a legújabb – részben nálunk még nem elérhető, de bizonyára rövidesen alkalmazásba vonható – antibiotikumokról (ketolidok, carbapenem típusú gyógyszerek, oxazolidinonok).
Néhány cikkünk a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójához kapcsolódik. A lipoprotein(a) az egyik legfontosabb kockázati tényező, mely a plazminképződés akadályozásával segíti elő az aterotrombotikus szövődmények kialakulását. Rutinszerű szűrését sem a cikk szerzői, sem a kitűnő kommentárt író Márk László főorvos úr nem ajánlja, de kardiovaszkuláris esemény után feltétlenül szükséges a szérum lipoprotein(a)-szintjének meghatározása. Igen magas vérkoncentráció esetén a szokásosnál is intenzívebb kombinált sztatin- és niacinkezelést kell alkalmazni. Egy másik közleményünk arra mutat rá, hogy az idős betegek ischaemiás szívbetegségét éppoly erélyesen, kombinált módszerekkel kell kezelni, mint a fiatalabbakét, így az életmód-változtatás (rendszeres testmozgás, dohányzás elhagyása, táplálkozás áthangolása) mellett a hypertonia és a dyslipidaemia célértékekre történő kezelése, az elhízás és a 2-es típusú diabetes lehetőség szerinti visszaszorítása részét kell hogy képezze a másodlagos prevenciónak. Ezeket a gondolatokat Jánosi András professzor úr tömör kommentárja is megerősíti. Részben elméleti kérdéseket tárgyal az oxidatív stresszneka szív- és érrendszeri megbetegedésekben betöltött szerepét ismertető cikkünk, melyhez Tóth Kálmán professzor úr akár önálló közleménynek is tekinthető, bőséges kommentárja csatlakozik.Mint majd olvashatják, az antioxidáns szerek (főleg vitaminok) alkalmazásához kapcsolódó csalódást feloldhatják a bizonyos modern antihipertenzív szerekkel és sztatinokkal eddig elért terápiás eredmények, továbbá a nitrogén-monoxid- (NO-) donorokkal végzett sikeres kutatások.
Ritkább, de fontos megbetegedéssel foglalkozik a frissen fellépő sokízületi gyulladások differenciáldiagnosztikáját és különösen a rheumatoid arthritis felismerését elősegítő tanulmányunk, melyhez Nagy György adjunktus úr fűzött bőséges irodalomjegyzékkel kiegészített kitűnő kommentárt. Mivel a korszerű álláspont szerint a rheumatoid arthritis kezelését korán kell elkezdeni, a cikkben olvasható iránymutatás minden gyakorló orvos számára fontos segítséget jelenthet. A testékszerviselés – a piercing – gyakorlati kérdéseiről szóló, fényképekkel illusztrált cikkünkben az allergiás és gyulladásos reakciók, fertőzések, valamint tartós deformálódások veszélyeire hívja fel az olvasók figyelmét a szerző és a kommentátor, Ablonczy Éva adjunktus asszony.
Végül a bizonyítékokon alapuló orvoslás témaköréből Matos Lajos tanár úr és Jermendy György professzor úr tollából olvashatnak rövid összefoglalást és szakértői véleményt két újabb prospektív vizsgálatról a hypertonia, illetve a diabetológia témakörében.Kitűnő tanulmányt írt Bajnok László tanár úr az abdominális elhízás, a diabetes és a dyslipidaemia kapcsolatáról, állandó rovatában pedig Vályi Péter főorvos úr a szűrővizsgálatok jelentőségéről ad tömör eligazítást.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk nyári összevont számában magam írtam a Hazai aktualitás rovat tanulmányát. Azért éreztem fontosnak a fix gyógyszer-kombinációk alkalmazásáról írni, mert a hypertonia és általában a kardiovaszkuláris betegségek kezelésének fontos problémája a terápiahűség hiánya. Még a legfejlettebb egészségügygyel rendelkező országokban is a betegeknek csak körülbelül a fele szedi rendszeresen a gyógyszerét, legyen az antihipertenzívum, antidiabetikum vagy a dyslipidaemia kezelésére használt gyógyszer. Ez nyilván jelentősen rontja a terápia hatékonyságát, ami végül a betegség súlyosbodásához, szövődmények kialakulásához és korábbi halálhoz vezet. A fix kombinációk bevezetése elősegítheti a jobb együttműködést beteg és orvos között, bár a beteg felvilágosítását és motiválását természetesen nem helyettesítheti.
Szimpóziumunk vesebetegségekkel foglalkozik. Bevezetőjét a terület kiváló hazai ismerője,Kiss István tanár úr írta. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának általa irányított nemzeti programja fontos szerepet tulajdonít a vesebetegségek korai felismerésének és kezelésének. Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy ma már hazánkban is a diabetes és a hypertonia által okozott veseelégtelenség miatt kerül vesepótló kezelésre a betegek túlnyomó többsége. Népegészségügyi szempontból talán még fontosabb, hogy a vesefunkció enyhe beszűkülése is kétszeresére- háromszorosára növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A korai felismerésről és a tennivalókról olvashatnak az e kérdést áttekintő cikkünkben, és figyelmükbe ajánlom Szegedi János tanár úr rendkívül részletes, alapos kommentárját. Az akut pyelonephritisről szóló közlemény részletes táblázatokkal, algoritmusokkal segíti az olvasót ennek az olykor banális, máskor akár végzetes következményekkel járó betegségnek a megítélésében; kitűnő kommentárjában Mátyus János tanár úr külön is hangsúlyozza az egyszerű és a komplikált húgyúti fertőzések elkülönítésének fontosságát.
Gyógyító munkájukat sokban fogja segíteni következő néhány cikkünk, melyek közül az első a diverticulosisról szól. A túlságosan finomított táplálékok fogyasztásának nagymérvű elterjedése „civilizációs” betegséggé tette a diverticulosist, mely nagyon sokszor tünetmentes marad, de okozhat elhúzódó hasi panaszokat, vagy akár sepsishez vezető tályogot is. Juhász Márk tanársegéd úr tömör kommentárja is felhívja a figyelmet a korszerű diagnosztikai módszerek alkalmazásának szükségességére. Ugyancsak fontos gyakorlati kérdést tárgyal a mellkasi fájdalomról szóló közleményünk. Számos táblázat, egy kitűnő algoritmus, továbbá Masszi Gabriella főorvos asszony értő kommentárja kalauzolja az olvasót e gyakori tünet elkülönítő diagnózisában.
Az inkontinencia sajnos gyakran rejtve marad, mert a betegek egy része vagy szégyelli, vagy bagatellizálja a panaszát, holott nemritkán súlyos gyulladásos vagy daganatos betegség húzódik meg a háttérben. Hamvas Antal tanár úr kitűnő kommentárja külön felhívja a figyelmet a részletes anamnézis és a gondos fizikális vizsgálat fontosságára. A fájdalomcsillapításról írt közleményünkben a szerző hatáserősség szerint rangsorolja a rendelkezésre álló gyógyszereket; véleményével Szekeres László főorvos úr nem mindenben ért egyet, és kitűnő kommentárjában a legújabb metaanalízisek alapján értékeli a különböző típusú fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szereket.
Igen részletes cikket olvashatnak az obesitashoz kapcsolódó hypertonia patomechanizmusáról, a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelében betöltött szerepéről, valamint kezelésének lehetőségeiről. Az elhízást ma már nemcsak a fejlett országokban tartják korunk legsúlyosabb epidémiájának, hanem a feltörekvő régiókban is egyre nagyobb szerepet játszik a morbiditás és a mortalitás alakulásában. Részletes kommentárjában a legújabb vizsgálatokat és szakmai ajánlásokat jól áttekinthető táblázatokban foglalta össze Nagy Viktor adjunktus úr.
A tuberculosisról egy-két évtizede azt gondoltuk, hogy a korszerű egészségügyiellátással rendelkező országokban már nem tekinthető számottevő problémának. Elsősorban a szegénység, az alkoholizmus és a kábítószerek használatának terjedése miatt azonban ismét terjedőben van a tbc, melynek kórokozója egyre gyakrabban bizonyul rezisztensnek. Cikkünkben olvashatnak a tuberculosis gyanúja esetén végzendő vizsgálatokról, a jelenleg használatos gyógyszerekről és azok mellékhatásairól, valamint a legfontosabb szövődményekről. A kommentárban Kovács Gábor országos tüdőgyógyász szakfőorvos úr felvázolja a hazai helyzet sajátosságait, hangsúlyozva a tüdőrák európai összehasonlításban gyakori hazai előfordulását.
Az amerikai családorvosok lapja nemrég sorozatot indított azzal a céllal, hogy bemutassa a fontosabb genetikai betegségeket. E cikkek közül elsőként a Prader– Willi-szindrómáról szóló írást vettük át, és Oláh Éva professzor asszonyt is felkértük, segítsen főként gyermekgyógyász olvasóinknak felismerni ezt a viszonylag ritka, de nem elég ritka kórképet.
A bizonyítékokon alapuló orvoslás témájában Matos Lajos tanár úr a TIMI (Thrombolysis In Myocardial Infarction) vizsgálatsorozat újabb jelentős eredményét ismerteti, mely hozzájárulhat az akut infarctus sikeresebb kezeléséhez. Vadász Imre tanár úr a tartós hatású béta2-agonisták asthmában történő alkalmazásával kapcsolatos adatokat elemzi, és rámutat az inhalációs kortikoszteroidokkal való kombinálás előnyeire. Végül Vályi Péter főorvos úr tömör és informatív cikkére hívom fel a figyelmüket,mely a digoxin alkalmazásáról ismerteti a mai álláspontot.
A nyári szabadságra a magam és a Szerkesztőbizottság nevében minden kedves Olvasónknak jó pihenést, nyugodt és hasznos időtöltést kívánok.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az orvoslás és az egészségügy hazai aktualitásai közül mostani számunkban a szervtranszplantációval foglalkozunk. A tanulmány felkért szerzője, Alföldy Ferenc professzor úr – Szécsény Andor és Perner Ferenc profeszszorok közvetlen munkatársaként – a kezdetektől fogva részt vett a transzplantációs programban.Mivel szerzőnknek rálátása van mindazokra a problémákra, amelyek egy igen sikeres, de még mindig nagyon sok hiányosságot magában hordozó egészségügyi programmal együttjárnak, a szokottnál nagyobb teret adtunk gondolatai kifejtésére. Amit olvashatnak, feltétlenül elgondolkodtató, és bizonyos fokig egyéb szempontból is jól tükrözi a hazai viszonyokat.
Szimpóziumunk az epilepsziáról szól; a bevezetőt a kérdés kiváló ismerője, Halász Péter professzor úr írta, de mint látni fogják, ebben az írásban sokkal többről: a háziorvos és a szakorvos feladatainak összehangolásáról van szó. A szimpózium első cikke is feszegeti azt a kérdést, hogy mennyire kell és lehet bevonni a háziorvosokat az epilepszia kezelésébe.Mindenesetre két következő cikkünk – az egyik a diagnózisról, a másik a kezelésről ad összefoglalást – számos hasznos információval szolgál azok részére, akik szívesen vállalják epilepsziás betegeiknek az eddiginél mélyrehatóbb gondozását. Nikl János és Rásonyi György főorvosok e cikkekhez írt kommentárjai önmagukban is felérnek egy-egy részletes tanulmánnyal.
Korábban már foglalkoztunk az ismeretlen eredetű láz (fever of unknown origin, FUO) nem fertőzéses okaival; most azokról a fertőző betegségekről olvashatnak, amelyek a 21. században is – és talán egyre inkább – foglalkoztatják az infektológusokat. Kovács Gábor főorvos úr rövid kommentárja kitűnően egészíti ki ezt a részletes táblázatokat tartalmazó cikkünket.
Ehhez kapcsolódik a Clostridium difficile fertőzéssel foglalkozó közleményünk, melynek aktualitását Magyarországon többek között az adja, hogy az európai átlagnál is több antibiotikumot írunk fel indok nélkül; minden orvos pontosan tudja, hogy a banális felső légúti hurutok döntő többségét vírusok okozzák, mégis rengeteg ilyen beteg kap (szerez) feleslegesen antibiotikumot. A cikk, valamint a Rumi György doktor és Hunyady Béla professzor által írt tömör kommentár joggal hívja fel a figyelmet e nemritkán halálos fertőzés veszélyeire.
A lipidanyagcsere zavarainak kérdésével és a szív-infarctus megelőzését szolgáló lipidcsökkentő kezelés elveivel a hazai irodalom már eddig is sokat foglalkozott, és az érintett társaságok példamutató együttműködésével egy konszenzuskonferencián lefektették a veszélyeztetettség mértékétől függő terápiás célértékeket. A közelmúltban több tanulmány jelent meg az agresszív lipidcsökkentő terápiáról – egy ilyenről, az EASE vizsgálatról szokásos rovatában mostani számunkban számol be Jermendy György professzor úr –, de úgy tűnik (itt közölt cikkünk és Reiber István főorvos úr részletes kommentárja is ezt sugallja), a túlságosan nagy dózisú sztatinkezelés nem javítja olyan mértékben a prognózist, hogy ezért érdemes lenne vállalni a várható mellékhatásokat.
A napi gyakorlatban – főleg gyerekek és serdülők között – sokszor találkozhatunk a vírusszemölcsökkel, melyek felismeréséről és a kezelés számos lehetőségéről szépen illusztrált, részletes táblázatokat tartalmazó cikkünkben és Husz Sándor professzor úr értő kommentárjában olvashatnak hasznos tanácsokat.
Nagyon fontos népegészségügyi problémát taglal következő cikkünk: a 2-es típusú cukorbetegség epidémiája immár elérte a serdülőket is, sajnos nemcsak a gazdag országokban, hanem hazánkban is. A gyerekek és fiatalok egészségtelen táplálkozása,mozgásszegény életmódja a korai elhízás elterjedéséhez vezetett, és mint azt Barkai László professzor úr részletes irodalomjegyzékkel kiegészített, kitűnő kommentárjában olvashatják, nem lehet elég korán kezdeni az ezek megelőzésére irányuló felvilágosítást és szükség esetén a hatékony terápiát. Végül a syncopéról írt kitűnő cikket ajánlom figyelmükbe, hiszen ez az ijesztő klinikai állapot gyakran ártalmatlan, múló jelenség, de nagyon sokszor súlyos betegség bevezető tünete. Biztos vagyok benne, hogy Lőrincz István tanár úr kitűnő algoritmusokat is tartalmazó kommentárja segíteni fogja önöket a kórkép helyes megítélésében.
Szokásos állandó rovataink közül felhívnám a figyelmet a Vályi Péter főorvos úr által írt rövid tanulmányra, melyben a szívelégtelenség néhány újabb – részben még kísérleti stádiumban levő – kezelési lehetőségéről olvashatnak. Matos Lajos tanár úr ezúttal egy fogyasztószerrel foglalkozik: a rimonabanttal végzett klinikai tanulmányt ismerteti, melynek eredménye arra enged következtetni, hogy ez az ígéretes új szer talán elősegíti az obesitas ellen immár világszerte folyó küzdelmet.

 Tisztelt Kolléganők és Kollégák! 
A magasvérnyomás-betegség egészségpolitikai és társadalmi vetületeivel foglalkozó világszervezet (World Hypertension League) ebben az évben május 13-át jelölte meg a Hypertonia Világnapjának. Nem véletlen tehát, hogy májusi számunkban kiemelten foglalkozunk azzal a betegséggel, amely minden kimutatás szerint az összes fejlett és fejlődő országban első helyen áll a haláloki statisztikákban. 

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

 Folyóiratunk mostani számának „Hazai aktualitás” rovatában Dr. Görög Krisztián foorvos úr ismerteti a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ által készített népegészségügyi felmérés eredményeit. Ez a munka a „funkcionális egészségmodell” alkalmazásán alapult, és lényegében a magyar népesség globális fogyatékosságának mértékérol ad számot. A fogyatékosság meghatározása számos összetevot tartalmaz, és jól tükrözi az egyén képességét a mindennapi életben, a család és a társadalom életében való aktív részvételre. Az eddigi statisztikák ismeretében nem érhetett váratlanul bennünket a felmérésnek az az eredménye, hogy például a brit lakossághoz képest Magyarországon sokkal hamarabb kezdodik és sokkal gyorsabb a fogyatékosság arányának az életkorral való növekedése, hogy végül a teljes életkorra kivetítve közel kétszeresét érje el a Nagy-Britanniában mért indexnek. Ez az adat is a gyermekkorban kezdodo és egész életen át tartó egészségnevelés fontosságára hívja fel a figyelmet, és nekünk, orvosoknak is számos feladatot ad. Szimpóziumunkban és azt követoen több kituno cikket találhatnak az öregedéssel kapcsolatos problémákról. Az idos diabeteses beteg kezelését áttekinto, az összes használatos gyógyszert ismerteto közlemény megállapításait Pogátsa Gábor professzor úr több ponton is korrigálta kituno kommentárjában, hiszen a hazai szakmai grémiumok által javasolt kezelési elvek nem mindenben egyeznek a cikkben közölt, az USA-ban elterjedt módszerekkel. Az idoskori borbetegségekrol tapasztalt német kolléga írt szépen illusztrált közleményt, melyet Kemény Lajos professzor úr kommentált, részletesen ismertetve a borfiatalítás korszeru módszereit. Ugyancsak az idoskor problémája az obstipatio: errol a témáról minden részletre kiterjedo, táblázatokkal és algoritmusokkal kiegészített cikket olvashatnak geriátriai szakember tollából; Banai János professzor úr érto kommentárjában hangsúlyozza azt a mindig szem elott tartandó alapelvet, hogy tartós székrekedés esetén ki kell zárni az organikus eltérés – elsosorban a tumor – lehetoségét.
Jobbára az idoskorhoz kapcsolódik néhány további cikkünk is. A prostatarák a férfiak nem borgyógyászati daganatainak 33%-áért felelos, és bár viszonylag kevésbé rosszindulatú, általában lassan progrediáló tumorról van szó, a korai felismeréssel elérheto kituno eredményeknek népegészségügyi jelentoségük van. A cikk ismerteti a korszeru urológiai módszereket, melyeket Bodrogi István professzor úr a kemoterápia újabb lehetoségeinek megemlítésével egészít ki tömör kommentárjában. Ugyancsak az idoskor problémája a vizelettartás zavara, melynek kivizsgálását és kezelését igen részletesen ismerteti kituno cikkünk és Zöllei Magdolna foorvos asszony táblázatokkal is kiegészített kommentárja. Végül az életkor elorehaladtával szaporodó borrákokról közlünk számos színes ábrával és táblázatokkal gazdagon illusztrált cikket, melyet a kérdés egyik legkiválóbb hazai ismeroje, Gilde Katalin foorvos asszony kommentált. Úgy gondolom, hogy ez a hat, idoskori problémákkal foglakozó közlemény segíteni fogja olvasóinkat mindennapi munkájukban.
További érdekes cikkeink közül felhívom figyelmüket a sepsis kezelésének lehetoségeit taglaló közleményre.Kommentárjában Ludwig Endre professzor úr joggal teszi szóvá: a sepsis több annál, hogysem pusztán antibiotikummal meggyógyítható legyen, hiszen a szervezet egészének komplex – rendszerint súlyos tüneteket okozó – válaszreakciójáról van szó. Az alig 20 éve ismert antifoszfolipid- szindrómáról olvashatnak kimeríto közleményt és ugyancsak igen részletes, kituno kommentárt Gergely Péter professzor úr tollából; ismétlodo thrombosis és spontán abortusz esetén mindenképpen gondolnunk kell erre a gyakran önállóan jelentkezo betegségre.
E számunkban két összefoglaló közleményben foglalkozunk kardiovaszkuláris betegségekkel. Új lehetoség a szívelégtelenség kezelésében az aldoszteron-antagonisták alkalmazása, s közülük a szelektív receptorgátló eplerenon ma már Magyarországon is hozzáférheto. Részletes kommentárjában Kiss István foorvos úr tájékoztatást ad az eredeti közlemény megjelenése után publikált Framinghamvizsgálatról is, amely bizonyította, hogy az aldoszteron a kardiovaszkulárisbetegségek független kockázati tényezője. A legkorszerűbb koszorúér-intervenciókról szóló cikkünkből és Keltai Mátyás professzor úr kommentárjából megtudhatják: az irodalomban még mindig nem dőlt el, hogy a stent-implantáció vagy a bypass műtét eredményei kedvezőbbek-e; úgy tűnik, hogy a speciális (gyógyszerekkel, thrombocyta- aggregáció-gátlókkal bevont) stentek biztosítják a legjobb hosszú távú eredményt. Rövidebb összefoglalókat olvashatnak még a csökkent glükóztoleranciájú betegek fizikai aktivitásának és metforminkezelésének kedvező hatásáról, továbbá a sztatinoknak a colorectalis daganatok kockázatát csökkentő, ma már többé-kevésbé bizonyítottnak tekinthető hatásáról.
A bizonyítékokon alapuló orvostudomány területéről ezúttal is értékes, személyes tapasztalatokat és véleményeket összegző elemzéseket olvashatnak az IDEAL (Matos Lajos tanár úr), illetve a FIELD (Jermendy György professzor úr) vizsgálatról. Érdekes módon egyik tanulmány sem hozta a várt egyértelmű eredményeket, de ez most már általános tapasztalat a nagy kardiovaszkuláris vizsgálatokban. Az elmúlt években a fejlett országokban olyan mértékben csökkent a kardiovaszkuláris halálozás, hogy a „kemény végpontú” (vagyis a mortalitást mérő) tanulmányok statisztikai eredményességéhez akár több 10 ezer beteg kezelésére is szükség lehet. A betegek 70–80%-a ma már rendszeresen kapja a kockázatot csökkentő különböző gyógyszereket (acetil-szlicilsav, bétablokkoló, ACE-bénító, sztatin stb.), és ezért a fatális kimenetel valószínűsége nagyon kicsi. Végül Böszörményi Nagy György professzor úr a krónikus obstruktív tüdőbetegség (KALB, COPD) korszerű kombinált kezelését foglalja össze szépen illusztrált cikkében.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Mostani számunk „Hazai aktualitás” rovatában fontos aktuális kérdést ismertet kimerítően Szathmári Miklós tanár úr, szerkesztőségünk tanácsadója, akit a közelmúltban bízott meg a Semmelweis Egyetem Tanácsa – Fejérdy Pál rektorhelyettes úr legfelsőbb irányítása mellett – a folyamatos továbbképzés Egyetemünk részéről történő menedzselésével. Ez a kérdés elég sok vihart kavart az elmúlt időszakban, de jellemzően azok tiltakoztak a folyamatos továbbképzés jelenlegi rendszere ellen, akik elmulasztották időben teljesíteni az előírt pontszámot. Bár a rendszer már néhány éve működik, nyilván folyamatos kiigazítást igényel, de azt nem lehet vitatni, hogy az orvostudomány fejlődésének mai üteme mellett minden, a betegellátással foglalkozó orvosnak rendszeresen képeznie kell magát, hogy betegeinek a legkorszerűbb ellátást nyújthassa. A Szathmári tanár úr és munkatársai által írt tanulmány tartalmazza mindazokat az előírásokat és lehetőségeket, amelyek ismeretében a most induló ötéves ciklusban kellő időben teljesíthetik továbbképzési kötelezettségeiket.
Szimpóziumunk nagyon fontos gyakorlati kérdéssel, a tumormarkerek és a daganatos betegségekben alkalmazandó tromboprofilaxis jelentőségével foglalkozik. Bevezetőjében Pápai Zsuzsanna főorvos asszony joggal emeli ki, hogy a tumormarkerek szűrésre nem alkalmasak, nem szervspecifikusak, de igen nagy a jelentőségük a már kialakult daganat további sorsának követése szempontjából. Hangsúlyozza, hogy a daganatok közel felében – egyes esetekben azt meghaladóan – thrombosis alakul ki, amely nemritkán fatális pulmonális emboliát okoz.Konkrét eset analíziséből fejtik ki a német szerzők a tumormarkerek jelentőségét, Telekes András főorvos úr igen részletes kommentárja pedig további lehetőséget kínál a kérdés elmélyült tanulmányozására. Az alvadásgátlás onkológiai szerepéről ugyancsak kimerítő cikket olvashatnak, melyet Tímár József professzor úr táblázatokkal és gazdag irodalomjegyzékkel ellátott kiváló kommentárja egészít ki.
A 24 órás vérnyomás-monitorozás (ABPM) ma már jelentős szerepet játszik a hypertoniás betegek gondozásában. Magyar tervezők innovatív munkájának köszönhetően olyan készülék is rendelkezésünkre áll, amely lehetővé teszi az egyidejű EKG-monitorozást. Ismert tény, hogy a hypertonia egyik legfontosabb célszervkárosodása a myocardialis ischaemia, melynek idejében történő felismerése elősegítheti az infarctus profilaxisát.Kitűnő cikkünket Tislér András tanár úr kommentálta, részletes irodalomjegyzékkel segítve azok munkáját, akik ezzel a témával behatóbban szeretnének foglalkozni. A kardiovaszkuláris betegségekhez csatlakozik következő cikkünk is, melynek jelentőségét az adja, hogy a diabetes mellitus világszerte terjedő epidémiája egyre nagyobb mértékben járul hozzá a szív-ér rendszeri halálozáshoz. A Karádi István professzor úr tömör kommentárjával kiegészített cikkünk felhívja a figyelmet arra, hogy a vércukorszint enyhe, csökkent cukortoleranciának (IGT) megfelelő emelkedése már fontos kockázati tényezőnek tekinthető, különösen a myocardialis infarctus kialakulása és kimenetele szempontjából. Szintén kardiovaszkuláris témát tárgyal a HDL-koleszterin-szint emelésének lehetőségével foglalkozó cikkünk. Míg az amerikai szerző a gyógyszeres lehetőségeket foglalja össze, addig Reiber István főorvos úr, nagyon helyesen, azt emeli ki, hogy az életmód megváltoztatása is fontos szerepet játszik e „védő” koleszterin-frakció szintjének emelésében.
A pánikzavar nagyon gyakori betegség. Ezzel foglalkozó cikkünk és a Barth Ákos főorvos úr által írt részletes kommentár számos gyakorlati tanáccsal segíti a pánikbetegség felismerését és kezelését a mindennapi munkában. A hypothermiával foglalkozó cikkünk aktualitását az adja, hogy a mai magyar viszonyok között sajnos egyre gyakrabban találkozunk életet veszélyeztető kihűléssel, elsősorban idült alkoholbetegek esetében, de a létminimum alatt, egyedül élő emberek körében is. Cikkünk a hypothermia kezelésének lehetőségeit is részletezi, de főleg a kezelés elveiről ad részletes, algoritmusban is összefoglalt útmutatást; Fazekas Tamás professzor kommentárja főleg a hypothermia következményeként fellépő súlyos kamrai ritmuszavarok veszélyére hívja fel a figyelmet. Ugyancsak fontos gyakorlati kérdéssel, az időskori vírusfertőzésekkel foglalkozik következő cikkünk, melyet a kérdés kiváló hazai szakértője, Szalka András főorvos úr egészített ki részletes kommentárral.
A rendszeres testedzést folytatóknak ad tanácsot a terhesség alatti sporttevékenységet tárgyaló cikkünk; a közleményben és főleg Bardóczy Zsolt adjunktus úr kommentárjában arról is olvashatnak, hogy a korábban testedzést nem folytató asszonyok szülés előtti tornája is hozzájárulhat a sikeresebb szülésvezetéshez.
Érdekes esetismertetéseink mellett figyelmükbe ajánlom a bizonyítékokon alapuló orvoslás e számunkban összefoglalt újabb eredményeit.Matos Lajos tanár úr két nemrég befejezett, a valsartan és az ACE-gátlók összehasonlításával kapcsolatos tanulmányt ismertet, hangsúlyozva az angiotenzin II receptor blokkoló előnyeit a stent-beültetés utáni esélyek javulásában. Jermendy György professzor úr a jól ismert Diabetes Control and Complications Trial (DCCT) vizsgálat hosszú távú követésének tanulságait mutatja be, amelyek megerősítik, hogy az intenzív inzulinkezelés nemcsak a mikrovaszkuláris, hanem a makrovaszkuláris szövődmények (szív-infarctus, stroke stb.) megelőzéséhez is hozzájárul. Végül Vadász Imre főorvos úr azokat a lehetőségeket tekinti át, amelyeket egy korszerű antibiotikum, a moxifloxacin kínál a közösségben szerzett pneumonia kezelésében.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Szokatlan témával foglalkozik mostani számunk bevezető tanulmánya: a kérdés legkiválóbb hazai ismerője, Szabó D. László főorvos úr a mobiltelefonhasználat egészségügyi hatásairól írt kimerítő összefoglalást. A téma laikusok körében is gyakran felvetődik, így a cikk elolvasása után ebben a kérdésben Önök is autentikus tájékoztatást adhatnak családjukban vagy baráti körükben, esetleg más fórumokon. Mint majd olvashatják, nincs még bizonyítva, de nem is lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a túlzott mobiltelefonozás esetleg egészségkárosodáshoz vezet.
Szimpóziumunk részben a tüdővérzés, részben a mellkasi folyadékgyülem kérdéséről ad kitűnő, részletes áttekintést, melyet hazai részről az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet főorvosai – Csekeő Attila, Juhász Erzsébet és Agócs László – kommentáltak. Megtudhatjuk, hogy a tüdővérzés még a gasztrointesztinális vérzésekkel összehasonlítva is nagyon gyorsan a keringés összeomlásához és halálhoz vezethet. Szerencsére az ilyen szövődmény elég ritka, de azt minden orvosnak tudnia kell, hogy csekély mértékű haemoptoe is lehet súlyos betegség (rendszerint daganat) első manifesztációja. A mellűri folyadék gyakran kíséri a mostani időszakban halmozódó pneumoniákat, így mindenképpen érdemes az erről szóló cikket áttanulmányozni, hiszen gyakran lehet szükség eszközös beavatkozásra, esetleg műtétre, s az antibiotikum-választás is döntően befolyásolhatja a betegség lefolyását.
Következő cikkünk az inzulinrezisztenciával foglalkozik. Közismert, hogy a fejlett országokban rohamosan nő az elhízott emberek száma, és ma már a kamaszkorban jelentkező metabolikus szindróma sem ritkaság. A kardiovaszkuláris megbetegedések hátterében többnyire életmódbeli hibák húzódnak meg, és a mozgásszegény életmód, ha mennyiségileg és minőségileg egészségtelen táplálkozással párosul, legnagyobb valószínűséggel az inzulinrezisztencián keresztül okoz elhízást, anyagcserezavart, majd diabetest. Az inzulinrezisztencia kialakulásának lehetséges mechanizmusairól a kitűnően illusztrált cikk mellett a kérdés elismert szakértője, Korányi László professzor nyújt értékes felvilágosítást részletes kommentárjában. Korányi professzor úr munkacsoportjának nemzetközileg is elismert tevékenysége a kérdés genetikai hátterének feltárásában is jelentős előrelépést jelentett.
Gyakori tünetről, a palpitációról olvashatnak klinikai példákkal is illusztrált részletes cikket, melyet Szauder Ipoly főorvos úr részletes, kitűnően strukturált kommentárja egészít ki. Ezekből megtudhatják, hogy a palpitációnak nagyon gyakran van extrakardiális oka; és az ilyen esetekben az oki terápia eredményesebb lehet, mint a tünet kezelése. Ugyancsak kardiovaszkuláris témával foglalkozik a vazoaktív anyagok hatását elemző cikkünk és a hozzá csatlakozó, Tomcsányi János főorvos úr által jegyzett tömör kommentár. Bár ezek a szerek elsősorban az intenzív terápiás beavatkozások során használatosak, alkalmazásuk lehetőségeiről a gyakorló orvosoknak is tudniuk kell.
A nagyon gyakori krónikus obstruktív tüdőbetegség fellángolásával éppen ezekben a hónapokban számolhatunk: korszerű kezeléséről részletes, nagyon sok irodalmi hivatkozást tartalmazó cikkünkben és Balikó Zoltán tanár úr kitűnő kommentárjában olvashatnak. A sablonos hörgőtágító kezelés helyett ma már – a betegség stádiumától függően – lépcsőzetes kezelést kell alkalmazni, amihez számos, az utóbbi időben kifejlesztett, a korábbinál hatékonyabb és szelektívebb gyógyszer áll rendelkezésre.
Ritka, de súlyos betegségekkel foglalkozik következő két cikkünk. A cluster fejfájásról megtudhatják, hogy a létező legsúlyosabb fájdalmak egyike, mely feltétlenül intenzív és specifikus terápiát igényel. A hátsó üvegtesti leválás korai felismerése és megfelelő szakellátása megmentheti a beteg látását. A környezettől független vizuális érzékletek (pl. villámlátás) szerencsére általában megijesztik a beteget, így orvoshoz fordul, akinek kötelessége minél hamarabb szemészeti ellátást biztosító intézménybe irányítani őt.
A sportolással kapcsolatos közleményünk olyan bőrbetegségekkel foglalkozik, amelyek megnehezíthetik a rendszeres testedzést, de nem sportoló egyéneknek is sok kellemetlenséget okozhatnak. Az ekzema és a psoriasis gyakran fordul elő a mindennapi gyakorlatban, rendszeres testedzés mellett pedig számolni kell a terhelés által kiváltott urticaria és anaphylaxia előfordulásával is. Szépen illusztrált, részletes cikkünk és Wikonkál Róbert egyetemi adjunktus úr kitűnő kommentárja bőséges információt nyújt e kérdések részletesebb megismeréséhez.
A bizonyítékokon alapuló orvoslással foglalkozó rovatunkban ismét Matos Lajos tanár úr foglalt össze egy fontos kardiológiai tanulmányt, a SENIORS vizsgálatot, mely megerősítette, hogy a béta-blokkolók – konkrétan a nebivolol – a szívelégtelenség kezelésének kötelezően használandó szerei közé tartoznak. A tanulmány azt is igazolta, hogy minél súlyosabb a dekompenzáció, annál hatékonyabban lehet nebivolollal csökkenteni a mortalitást. A kardiovaszkuláris betegségekről szól Halmos Tamás professzor úr és Suba Ilona főorvos kitűnő, tömör összefoglalása is, melyben a metabolikus szindróma kezelését tekintik át, hasznosan egészítve ki az inzulinrezisztenciával foglalkozó, már említett cikkünket.
Örömteli hírrel zárom bevezetőmet: az Orvostovábbképző Szemle mostani számába vettünk át először néhány aktuális beszámolót a mindenki által ismert Harrison belgyógyászati tankönyv internetes honlapjáról. E rövid, valóban a legújabb eredményeket ismertető közleményekből most négyet adunk közre, és ezentúl rendszeresen találhatnak majd lapunkban ilyen cikkeket. Örülnék, ha kezdeményezésünk olvasóink megelégedését váltaná ki.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Engedjék meg, hogy az Orvostovábbképző Szemle XIII. évfolyamának első számában a magam és a Szerkesztőbizottság nevében minden kedves Kolléganőnek és Kollégának sikerekben gazdag új esztendőt, az egészségügyben pedig némi nyugalmat és biztonságot kívánjak.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Ez évi utolsó számunkban igyekeztünk a karácsony és újév körüli pihenés óráira az átlagosnál is érdekesebb közleményeket Olvasóink asztalára tenni. Figyelve az ország költségvetéséről folyó vitákat, nekünk, orvosoknak is óhatatlanul át kell gondolnunk az egészségügy egyre növekvő költségeinek és a kiadások hasznosulásának kérdéseit. A Hazai aktualitás rovatban Bodrogi József és Borsos Kinga egészségügyi közgazdász kollégák tekintik át azokat a legfontosabb egészség-gazdaságtani problémákat, amelyek minden, betegellátással foglalkozó orvost érdekelhetnek. A cikk folytatását következő számunkban olvashatják. 
Szimpóziumunk nem kevésbé érdekfeszítő kérdéssel, a szenvedélybetegségekkel foglalkozik. Zacher Gábor főorvos úr „életközelből” ismeri ezt a területet, így részletes bevezetője, továbbá a gyógyszerabúzus kérdésével foglalkozó cikkhez írt kitűnő kommentárja révén a legautentikusabb forrásból kaphatunk információt ezekről a súlyos – és nyilván az egészségügy kompetenciáit meghaladó – kórképekről. Külön felhívom figyelmüket az orvosi felelősségről olvasható fontos mondatokra és arra az általában szőnyeg alá söpört, szomorú tényre, hogy köztünk, orvosok között is sokan élnek vissza drogokkal és/vagy az alkohollal. Ezért is nagyon tanulságos ez a cikkgyűjtemény! Klinikai témájú cikkeink közül figyelmükbe ajánlom a felnőttkori sárgaság okait, diagnózisát és elkülönítését részletező kitűnő cikkünket, melyet Werling Klára docens asszony kommentárja egészít ki. Talán még közelebb áll a mindennapi gyakorlathoz következő cikkünk, amely a vesekövesség akut és krónikus ellátására vonatkozóan ad hasznos tanácsokat; a cikket olvasva meg fognak lepődni, hogy mennyire megváltozott ennek a betegségnek a kezelése az elmúlt 1-2 évtizedben, amint arra kommentárjában Karsza Attila tanár úr is rámutat. A mellűri empyemáról szóló dolgozat aktualitását az adja, hogy az évnek ebben a szakában várhatóan megszaporodnak a pneumonia esetei a lakosság körében, és ennek az igen nagy mortalitású szövődménynek a felismerése fontos kötelessége minden gyakorló orvosnak. 
Sokat olvashatunk és hallhatunk a médiában is az osteoporosis népegészségügyi jelentőségéről. A cikkből és Szathmári Miklós docens úr kitűnő, részletes, irodalmi hivatkozásokkal bőségesen alátámasztott kommentárjából megtudhatjuk, hogy e nagyon gyakori kórkép mögött az esetek igen jelentős részében endokrin betegségek húzódnak meg, amelyek többsége jól kezelhető vagy műtéttel gyógyítható. Régi tanáraink mindig hangsúlyozták, hogy a ritka betegségek azért ritkák, mert ritkán gondolunk rájuk. Osteoporosisban szenvedő betegeket látva mindenképpen gondoljunk (a nem is olyan ritka) endokrin betegségek lehetőségére. 
Az elmúlt években az úgynevezett biológiai terápiák robbanásszerű fejlődését tapasztalhattuk. Elsősorban a citokinek egyre bővülő alkalmazására utalnék, melyek a legkülönfélébb támadáspontokon hatva képesek súlyos gyulladásos betegségeket (pl. rheumatoid arthritis, krónikus hepatitis) és eddig nem befolyásolható hematológiai kórképeket (pl. leukaemiák) tartósan visszaszorítani. Hatásos gyógyszereknek azonban mindig lehetnek mellékhatásaik is – a bőrgyógyászati reakciókat foglalja össze kitűnő cikkünk, melyet Géher Pál tanár úr részletes, kitűnően áttekinthető táblázatokat is tartalmazó kommentárja egészít ki. 
A háziorvosi praxisban gyakran találkoznak a kollégák krónikus lábfájdalommal, melynek legtöbbször statikai okai vannak. A Vízkelety Tibor professzor úr által kommentált cikkünk számos fényképpel és ábrával segíti elő e hibák felismerését, és tanácsokat ad kezelésükhöz, aminek egyik kulcsa a megfelelő cipő viselése. 
Állandó rovataink közül felhívom figyelmüket Vályi Péter főorvos úr tömör összefoglalására, melyben a hypertonia kezelésének epidemiológiai alapjait Gottsegen György professzor úr több mint 40 éve megfogalmazott gondolatainak tükrében taglalja. Ugyancsak kardiológiai témával foglalkozik Nagy Viktor klinikai adjunktus úr rövid áttekintése a metabolikus kockázati tényezők és a kardiovaszkuláris betegségek összefüggéséről. 
A bizonyítékokon alapuló orvoslás területén egy kardiovaszkuláris témájú klinikai vizsgálat (VAST) eredményeit ismerteti Matos Lajos tanár úr, rámutatva a valsartan kedvező hatására több vaszkuláris marker esetében. Jermendy György professzor úr az ASCOT vizsgálat lipidcsökkentő ágának diabeteses betegek körében kapott eredményeit ismerteti, melyek arra utalnak, hogy a kardiovaszkuláris kockázatot az atorvastatin cukorbetegség fennállása esetén is összességében több mint 20%- kal csökkenti. 
Bízom benne, hogy kollégáink ismét haszonnal fogják forgatni folyóiratunkat. Ez úton is kívánok Szerkesztőbizottságunk és a magam nevében minden kedves Olvasónknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt!

Tisztelt Kolléganők és Kollégák! 

Néhány évvel ezelőtt még majdnem műhibának számított, ha valaki béta-blokkolót adott szívelégtelenségben szenvedő betegnek; ma már szinte kötelező ez a kezelés krónikus szívelégtelenségben. Hazai aktualitás rovatunkban Simon Kornél professzor úr és munkatársai írtak kitűnő összefoglalást erről a témáról, s felvázolták benne azokat az anyagcsereváltozásokat, amelyek szerepet játszhatnak a béta-blokkolók krónikus szívelégtelenségben kifejtett kedvező hatásában. A szerzők őszintén szembenéznek a tisztázatlan kérdésekkel is, hiszen még nem dőlt el, hogy milyen típusú béta-blokkoló a legalkalmasabb e súlyos betegség kezelésére, és az adagolás tekintetében sem egységes az irodalom.

Mostani számunk szimpóziuma a myeloma multiplexszel foglakozik, a közlemények elé Jákó János professzor úr írt tömör, részben saját kutatásainak adatait tartalmazó bevezetőt.Konkrét eset kapcsán fejti ki a cikksorozat e súlyos betegség diagnosztikus lépéseit és terápiáját – ezeket a közleményeket Mikala Gábor főorvos úr kommentálta, hangsúlyozva, hogy az utóbbi időben gyökeresen megváltoztak a lehetőségek a betegek élettartamának meghosszabbításában és életminőségének javításában.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák! 

A kardiovaszkuláris betegségek között a fejlett országokban egyre nagyobb népegészségügyi jelentőséggel bír a stroke. Az elvesztett életévek szempontjából is fontos betegségről van szó, de a nem halálos kimenetelű agyi katasztrófák által okozott egyéni és szociális terhek is elsőrangú problémává léptették elő ezt a kórképet. Jelentőségét felismerve, az Európai Parlament 2 évvel ezelőtt külön foglalkozott a stroke-kal és társadalmi következményeivel, s többek között ennek köszönhető, hogy civil kezdeményezésként létrejött a SAFE (Stroke Alliance For Europe) mozgalom. Ennek magyarországi megfelelője az ugyancsak széles körű társadalmi és szakmai tevékenységet magába foglaló ESZME (Egyesület a Stroke Megelőzésére) civil szerveződés. Utóbbinak a jelentőségét részben az a szomorú tény adja, hogy hazánkban a stroke előfordulása és halálozása kétszeresen- háromszorosan meghaladja az európai átlagot, de az 50–60 éves férfiak statisztikája még ennél is rosszabb. Különösen fontosnak tartom tehát, hogy folyóiratunk mostani számában kiemelten foglalkozunk a stroke kérdésével. Aktuális hazai tárgyú tanulmányunkat erről a témáról írta Csiba László professzor úr, aki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatainak részletes bemutatásával is elősegíti, hogy szembesüljünk a súlyos hazai helyzettel. Joggal hangsúlyozza, hogy Magyarországon a stroke sürgős ellátása messze elmarad a lehetőségektől, többnyire adminisztratív okok miatt, melyek kevés beteg számára teszik lehetővé, hogy 3 órán belül CT-be, majd onnan kellő tapasztalattal rendelkező centrumba kerüljön. A megoldásra Csiba professzor úr számos javaslatot tett, melyeket nemcsak kollégáinknak, hanem a hatóságoknak is figyelmébe ajánlunk. Szimpóziumunk is a stroke kérdéséhez kapcsolódik: Szirmai Imre professzor tömör bevezetőjében ismerteti a stroke fontos következményei közé tartozó dementia különböző formáit. A diagnosztikus lehetőségek fejlődésével egyértelművé vált, hogy a régebben többnyire vaszkuláris eredetűnek tartott dementiák hátterében gyakrabban húzódnak meg kortikális és szubkortikális degeneratív folyamatok. A vaszkuláris dementia kérdését kitűnő, szépen illusztrált cikkünk bőven taglalja, és Nagy Zoltán professzor úr kommentárja a magyarországi viszonyokat is elemzi, ráirányítva a figyelmet az egyik legfontosabb etiológiai tényező, a hypertonia nem kellően eredményes kezelésére. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Bereczki Dániel professzor által kommentált cikkünk is, amely a lezajlott TIA utáni stroke megelőzésének kérdéseit ismerteti a legújabb evidenciák alapján; a cikkhez egy Kanadából származó rövid közlemény is csatlakozik a TIA sürgőségi ellátásáról.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Mostani számunk szimpóziuma és a felkért szerkesztői tanulmány olyan betegségcsoporttal – a gyulladásos bélbetegségekkel – foglalkozik, melynek gyakorisága a fiatal lakosság körében az utóbbi időben jelentősen nőtt, ugyanakkor alapvetően megváltoztak a kezelés lehetőségei. Ezek a sok szenvedést okozó, gyógyíthatatlan betegségek – bár lefolyásukban hosszú ideig tartó remissziók is előfordulnak – fellángolásuk esetén számos mellékhatással járó, nagy adagú gyógyszeres kezelést tesznek szükségessé. Azok az új kezelési módok, amelyeket összefoglaló néven „biológiai terápiának” nevezünk, a rheumatoid arthritis korszerű terápiájával azonos alapokon nyugszanak, amelyet egyik közelmúltbeli számunkban ismertettünk. A gyulladásos folyamatok megismerése, továbbá a monoklonális antitestek és más fehérjetermészetű, célzott gyulladáscsökkentő terápiát lehetővé tevő szerek géntechnológiai előállítása jelentős lépés volt ezeknek a betegségeknek a kezelésében. A Herszényi László tanár úr által jegyzett, Tulassay Zsolt professzor úr klinikájáról származó bevezető kitűnően foglalja össze e gyógyszerek hatásmechanizmusát és az eddig elért, igen jelentős klinikai eredményeket. A szimpózium bevezetőjében Banai János professzor úr a genetikai háttér fontosságára is felhívja a figyelmet. A gyulladásos bélbetegségeket egy konkrét eset kapcsán – részletesen tárgyalva a diagnózis és a terápia lehetőségeit – egy német munkacsoport három közleményéből ismerhetjük meg, melyekhez Lakatos László tanár úr fűzött igen részletes kommentárt. Bizonyos kérdésekben árnyaltabb véleményt fogalmazott meg, ezért elolvasását különösen ajánlom, annál is inkább, mivel a korszerű terápiák nem elhanyagolható mellékhatásaira is kellő súllyal felhívja a figyelmet.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Mostani számunk felkért tanulmányát őszintén tudom ajánlani figyelmükbe, mert rendkívül érdekes témáról – a tüdőrák génterápiájáról – olvashatják a kérdés avatott ismerője, Tímár József professzor úr cikkét. Óriási fejlődés ment végbe ezen a területen az utóbbi években, úgy a diagnosztikában, mint cikkünkre hívom fel a figyelmüket,melyben részletes táblázatok és ábrák könynyítik meg az eligazodást, Vályi Péter főorvos úr pedig kitűnő kommentárban foglalja össze ennek a súlyos, még mindig nagy mortalitással járó betegségnek a legfontosabb patofiziológiai és diagnosztikai vonatkozásait. Nagyon részletes cikket olvashatnak a külföldi utazásokat megzavaró – elsősorban fertőző – betegségek megelőzéséről, valamint a már bekövetkezett baj felismeréséről és kezeléséről, melyből nem maradtak ki a „jet lag”, továbbá a repülő- és hajóutakon előforduló – inkább kellemetlenségnek, mint betegségnek tekinthető – zavarok vagy a hirtelen nagy tengerszint feletti magasságra utazókra leselkedő veszélyek sem. Jelenik Zsuzsanna főorvos asszony részletes kommentárja a megelőzés hazai lehetőségeiről tájékoztatja olvasóinkat. A tényeken alapuló orvoslás témaköréből Matos Lajos tanár úr ismerteti a beültethető cardioverter-defibrillátor jelentőségét az enyhe és középsúlyos keringési elégtelenségben szenvedő betegek hirtelen halálának megakadályozásában. Jermendy György professzor úr a cukorbetegséghez társuló hypertonia kezelésében alkalmazott ACE-bénító lisinopril és ARB hatásmechanizmusú candesartan együttes alkalmazásának lehetőségeit vizsgáló CALM-II tanulmányt taglalja, rámutatva arra, hogy az ACEbénító dózistitrálásának nagy jelentősége van a diabetesben olykor vágyálomnak tetsző célvérnyomás elérésében. a terápiában, és a tüdőrákok osztályozása is gyökeresen megváltozott. Elsősorban az apoptosis gátlásának felfüggesztésére irányulnak a korszerű terápiás beavatkozások, de mint olvashatják, a lehetőségeknek csak a kutatási költségek szabnak határt. A krónikus vesebetegség a témája e havi szimpóziumunknak. Bevezetőjében Sonkodi Sándor professzor úr röviden összefoglalja a két részletes cikk tartalmát, melyek lényegében az USA legfelsőbb nefrológiai grémiumának állásfoglalását ismertetik. A National Kidney Foundation 15 irányelve közül a két cikk azt a három-három pontot ismerteti, amelyek a háziorvosok és gyakorló klinikusok tennivalóit foglalják össze arra az esetre, ha krónikus vesebeteg kerül látóterükbe vagy gondozásukba. A krónikus veseelégtelenség stádiumainak korszerű beosztását is megismerhetik az első cikkből, és hasznos tanácsokat olvashatnak a vesebetegség progresszióját és egyben a kardiovaszkuláris kimenetelt meghatározó kockázati tényezőkről. Nagyon érdekesnek találom Kulcsár Imre főorvos úr okfejtését, melyben azt a kérdést taglalja, hogy a „veseelégtelenség” meghatározást csak a végstádiumra, vagy már a beszűkült vesefunkcióra is kell-e értenünk. A második cikkben – melyet Mátyus János tanár úr igen részletes kommentárja egészít ki – a kivizsgálás algoritmusáról mutatunk be jól követhető ábrát, továbbá a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) mérésére vagy kiszámítására szolgáló módszerekről olvashatnak. Tekintettel a krónikus vesebetegségek kardiovaszkuláris kockázatot növelő hatására, mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a szimpóziumot. A terrorizmus talán legveszélyesebb – szerencsére még ritkán bevetett – módszere a fertőző ágensek bejuttatása ivóvízbe, levegőbe, ételekbe vagy gyógyszerekbe. Az erre vetemedő csoportok óriási pusztítást érhetnének el, így Svéd László tábornok úr kommentárjával kiegészített cikkünknek nagyon nagy fontosságot tulajdonítok. Egy ilyen támadás gyors felismerése emberek ezreinek életét mentheti meg, ezért a tábornok úr által részletezett felkészítési terveket és lehetőségeket mindenkinek ismernie kellene. Hazánkban szerencsére még nem jelent tömeges problémát, de Afrikában milliószámra szedi áldozatait a HIV-fertőzés.Kitűnő cikkünk és Szlávik János főorvos úr értő kommentárja sok hasznos adatot tartalmaz a fertőződést elősegítő egyéb – elsősorban nemi úton terjedő – betegségek szerepéről. Bár a HIV-fertőzés terápiájában jelentős előrelépések történtek az elmúlt években, mégis a prevenciónak van a legnagyobb jelentősége e pandémia megállításában. Sokat tudunk, mégis keveset a sclerosis multiplex okairól.Mivel néhány terápiás lehetőség a kezdeti stádiumban jelentős eredményekkel kecsegtethet, nagyon fontos a betegség korai felismerése, korszerű diagnosztikai eszközökkel (elsősorban MR) történő pontos felmérése. Kitűnő cikkünk és Komoly Sámuel professzor úr tömör kommentárja ebben fogja olvasóinkat segíteni. Érdekes cikket olvashatnak a fogamzásgátlás újabb módszereiről, melyek részben a technikai fejlődés következtében váltak elérhetővé, részben a gyógyszeripar igyekezetének köszönhetik piaci megjelenésüket. A tanulmányból és Kovács László professzor úr értő kommentárjából megismerhetik az egyes fogamzásgátló eljárások használatának előnyeit és hátrányait. A továbbiakban szépen illusztrált bőrgyógyászati tanulmányt olvashatnak a pityriasis roseáról;Marschalkó Márta docens asszony részletes kommentárja az egyéb, súlyosabb bőrbetegségektől történő elkülönítés lehetőségeiről is bőséges információt nyújt olvasóinknak. Végül a klinikai tárgyú tanulmányok közül a felnőttkori szívelégtelenségről szóló

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

 Lapunk mostani számának bevezető tanulmányát Tenke Péter főorvos úr írta az urológiai infekciók kezeléséről. E fontos népegészségügyi problémára kitűnő algoritmusokkal ad olvasóinknak megoldást, hangsúlyozva azt a korszerű álláspontot, hogy a húgyúti infekciók megítélésében az obstrukció jelenléte vagy hiánya a legfontosabb. Ha a vizelet elfolyása akadályozott, akkor a fertőzést a legkorszerűbb antibiotikumokkal sem lehet megszüntetni, míg a nem komplikált fertőzések esetében gyakran a megfelelő hidrálás vagy egy nagyon rövid antibiotikumkúra is elég a gyógyuláshoz. Szimpóziumunk témája a hypercalcaemia; a bevezetőt a kérdés kiváló hazai szakértője, Szathmári Miklós tanár úr írta. Részletesen kitér a nem a parathoromon által közvetített hypercalcaemiák jelentőségére, felismerésük lehetőségeire.
 A hypercalcaemia diagnózisát elősegítő részletes cikkünket Kovács László főorvos úr kommentálta, míg a kezeléssel kapcsolatos tanulmányt Mészáros Szilvia tanársegéd asszony igen részletes, számos irodalmi hivatkozást tartalmazó kommentárja egészíti ki. A cikkeket elsősorban azért ajánlom olvasóink figyelmébe, mert tapasztalatunk szerint sok esetben nem veszik figyelembe a rutin laboratóriumi vizsgálat során kapott magasabb szérumkalcium- értéket, holott – mint a cikkekben olvasható – még a nem malignus hypercalcaemiák is rendkívül veszélyes, a csontrendszert, a vesét és a keringési rendszert károsító kórállapotok.

Folyóiratunk mostani számának „Hazai aktualitás” rovatában Karlócai Kristóf főorvos úr – a kérdés avatott   hazai ismerője – foglalja össze a korszerű noninvazív vizsgálatok jelentőségét a kardiovaszkuláris diagnosztikában. Ezek a módszerek számos esetben lehetővé teszik az invazív eljárások elkerülését, de a tanulmány joggal hangsúlyozza, hogy egyértelmű klinikai tünetek esetén vagy szűrővizsgálatként ezeket a költséges vizsgálatokat nem szabad alkalmazni.

Szimpóziumunk ezúttal a migrénnel foglalkozik. Vécsei László profeszszor úr rövid bevezetőjét három kitűnő cikk követi, melyekből tájékozódhatnak a migrén előfordulásáról, diagnosztikájáról és kezeléséről. Ezt a meglepően gyakori betegséget, mint olvashatjuk, nagyon sokszor nem ismerik fel, különösen gyermek- és serdülőkorban. Ha nem gondolunk rá, tévedhetünk a kezelésben is, mert a szokványos fejfájás-csillapító szerek alkalmazása krónikussá teheti a migrént. A cikkekhez kapcsolódó részletes kommentárok eligazítják olvasóinkat ezekben a kérdésekben.

Figyelmükbe ajánlom az enyhe perzisztáló asthmáról szóló cikkünket, melyet azért tartok fontosnak, mert ez a gyakran félrediagnosztizált állapot néha súlyos, esetleg végzetes kimenetelű exacerbációba torkollhat; ennek megelőzéséről olvashatnak a cikkben és Sztancsik Zsuzsanna főorvos asszony értő kommentárjában. Légúti betegségekről, de ennél többről is szól a passzív dohányzással foglalkozó cikkünk, melyből egyértelműen kiderül, hogy a tüdőrák és a koszorúér- betegség kockázatát 20–25%-kal növeli a passzív dohányzás, elsősorban a tartós expozíció (pl. munkahely, házastárs).

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Mostani számunknak a hazai orvostudományról és a hazai egészségpolitika aktualitásairól körképet adó rovatában Láng István professzor úr értekezik azokról az újabb („biológiai”) terápiás lehetőségekről, amelyek forradalmasították számos gyulladásos és daganatos betegség, köztük a colorectalis carcinomák kezelését.

A biológiai szerek sejtfelületi receptorokra, a sejten belüli jelátviteli rendszerekre vagy a sejtmagban zajló molekuláris folyamatokra hatva képesek gátolni a gyulladást vagy a tumorképződést és az ezeket kísérő káros reakciókat. Láng professzor úr kitűnő tanulmánya a vastag- és végbélrák kezelésének példáján mutatja be ezeket a korszerű terápiás eljárásokat, valamint a használatuk során eddig elért eredményeket.

Szimpóziumunk ezúttal a fotodermatológia kérdéseivel foglalkozik. Szerkesztőbizottságunk tagja, Dobozy Attila profeszszor rövid bevezetője után egy konkrét eset kapcsán olvashatnak a photodermatosisok diagnózisáról és terápiájáról. A nagyon szépen illusztrált cikkek tanulságait Horkay Irén professzor asszony részletes kommentárja foglalja össze és egészíti ki néhány fontos információval.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Köztudott, hogy a rheumatoid arthritis (más néven primer krónikus polyarthritis, PCP) rendkívül súlyos, gyógyíthatatlan, végső soron testi (és általában lelki) megnyomorodáshoz vezető betegség, de talán kevesen tudják, hogy hazánkban a lakosság közel 1%-a szenved ebben a kórban. Szerencsére az elmúlt évek intenzív kutatásai nyomán elérhetővé vált néhány új kezelési mód, amellyel lassítható a betegség progressziója, mérsékelhető a fájdalom, késleltethető a mozgáskorlátozottság. Lapunk mostani számában Hodinka László tanár úr, a Magyar Rheumatológusok Egyesületének elnöke foglalta össze ezeket az új lehetőségeket, de a közlemény arra is rámutat, hogy a rheumatoid arthritises beteg gondozása távolról sem merül ki a gyógyszerek adásában, hiszen a végső célt - az életminőség lehetőség szerinti javítását, de legalább megőrzését - csakis komplex életmódbeli és mozgásterápiával, esetenként speciális (fizioterápiás, sebészi) kezelésekkel érhetjük el. Azért is ajánlom szívesen figyelmükbe ezt a cikket, mert felhívja a figyelmet a betegség korai felismerésének és kezelésének fontosságára, ami egy ilyen, lappangva kezdődő kór esetében nem is olyan könnyű feladat.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Mostani számunk Hazai aktualitás című rovatában Császár Albert profeszszor írását adjuk közre, aki az atherosclerosis kutatásában elért legújabb eredményeket foglalja össze. Ismert tény, hogy hazánkban az atherosclerosis és a hozzá kapcsolódó szív- és érrendszeri megbetegedések rendkívül gyakoriak, és a halálozási statisztikákban még középkelet-európai viszonylatban is nagyon rosszul állunk. Császár professzor kitűnő, részletes közleménye kitér azokra a korszerű diagnosztikus eszközökre, biomarkerekre, amelyek a kardiovaszkuláris betegségek prognózisának meghatározásában fontos szerepet fognak játszani, továbbá ismerteti az anyagcsere szabályozásában részt vevő endokannabinoid rendszer jelentőségét és ígéretes alkalmazását az elhízás kezelésében. A dyslipidaemia kezelésének újabb lehetőségeiről, az LDL-koleszterin-szintnek az eddig elfogadott célérték alá történő csökkentéséről is érdekes adatokat olvashatnak ebben a közleményben.

Ehhez a témához kapcsolódik az elhízásról szerkesztett szimpózium, melyben Pados Gyula tanár úr részletes bevezetőjét három kitűnő közlemény követi: az obesitas súlyosságának megállapítása, a várható szövődmények felsorolása, az elhízáshoz vezető tényezők ismertetése olvasható a Pucsok József professzor által kommentált cikkben; a kezelés lehetőségeinek elméleti hátterét ismertető közleményünk és Binnyei Balázs kommentárja után pedig a jelenleg használt gyógyszeres terápiás lehetőségeket foglalja össze a Halmy László professzor kommentárjával kiegészített tanulmány.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

A nyári szabadságok közepén keressük meg Önöket lapunk mostani számával, amely ismét számos kitűnő cikket és kommentárt tartalmaz – elolvasásuk pihenés közben is hasznos lehet!

A bevezető tanulmány megírására Korányi László professzor urat kértük fel, akinek tevékenysége az elhízás és a 2-es típusú diabetes genetikai hátterének kutatása terén nemzetközi elismerést vívott ki. Korányi professzor jogosan állapítja meg ebben a részletes és gazdag irodalomjegyzékkel kiegészített közleményben, hogy az elhízás és a diabetes a „fejlett” országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések legfontosabb etiológiai tényezői. Ennek a járványnak a visszaszorításához nagyon sok mindent kell tennünk, és mint a szerző hangsúlyozza, az egyéni és a családi hajlam időben történő felismerése sokat segíthet e betegségek megelőzésében, de a genetikai háttértől függetlenül az egészséges életmódra nevelés és annak felnőttkori fenntartása bármely etnikumnak javasolható. E tipikusan „civilizációs” betegség megelőzéséhez össztársadalmi összefogásra lenne szükség!

A hepatikus encephalopathiát tárgyaló szimpóziumunkhoz a kérdés kiváló hazai ismerője, Szalay Ferenc professzor úr írt bevezetőt. Az egyes közlemények egy konkrét eset kapcsán a diagnosztika és a terápia kérdéseit tárgyalják, Horváth Gábor főorvos úr szakszerű kommentárjával kiegészítve. Ismert tény, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben ijesztően megnőtt a máj-cirrhosisban meghalt betegek száma, és ez a betegség jelentősen hozzájárult a 40–50 éves férfiak kiugróan nagy halálozásához. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy erről a kérdésről részletes ismereteket közvetítsünk olvasóinknak.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle mostani számában Papp János professzor úr foglalta össze a gastrooesophagealis reflux betegség endoszkópos kezelésével kapcsolatos újabb ismereteket. Bőségesen illusztrált, részletes tanulmányában ígéretes módszereket sorol fel, amelyeket minden bizonnyal a közeli jövőben hazánkban is szélesebb körben fognak alkalmazni. Úgy tűnik, a gyomorbetegségek sebészi kezelése a lényegesen kisebb kockázattal járó endoszkópos beavatkozások elterjedésével teljesen háttérbe szorul. Bármilyen atraumatikus technikát használ akár a legjobb sebész is, mégiscsak kockázatosabb egy olyan beavatkozás, amely a peritoneum megnyitásával jár. A cikkből meg fogják érteni, hogy endoszkópos és sebészi beavatkozások között fokozatosan elmosódik a határvonal.

Szimpóziumunkban a sepsisről olvashatnak. Bogár Lajos professzor úr részletes bevezetője áttekintést ad a sepsis fokozatairól és azok kimeneteléről. Egy érdekes eset kapcsán Müller-Werdan doktornő fejti ki a sepsis és a szisztémás gyulladásos reakciók diagnosztikáját és kezelését, végül a három cikket a kérdés kiváló hazai ismerője, Magyar Tamás tanár úr kommentálja. A sepsis megelőzésére a mai antibiotikumok birtokában is mindenképpen törekedni kell. Talán nem elég gyakran gondolunk rá, hogy ártatlannak tűnő fogászati vagy endoszkópos beavatkozás, egy tartós vénás kanül vagy hólyagkatéter felhelyezése is vezethet sepsishez, s még ha nem is alakul ki a súlyos szisztémás gyulladásos reakció és a több szervet érintő funkciózavar, a bacteriaemia és az endocarditis veszélyére gondolnunk kell.

A továbbiakban részletes tanulmányt közlünk a szkizofrénia kezelésére alkalmasnak bizonyult risperidon farmakokinetikájáról, klinikai alkalmazásáról és mellékhatásairól; a cikket Bartkó György főorvos úr értő kommentárja egészíti ki. A krónikus ischaemiás szívbetegség az egyik leggyakoribb kardiovaszkuláris megbetegedés, amely nemcsak szív-infarctust okozhat, hanem legalább olyan gyakran szívelégtelenséget is. Cikkünk elsősorban a kockázati tényezők kezelésével foglalkozik, Zámolyi Károly tanár úr kommentárja viszont részletezi a főbb klinikai megjelenési formákat, a diagnosztikát és a már kialakult tünetek kezelését is – feltétlenül olvassák el ezt a kitűnő összefoglalást.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

„Hazai aktualitás” című rovatunk e havi tanulmányának felkért szerzője, Kempler Péter professzor úr egy rendkívül fontos népbetegség, a metabolikus szindróma kérdésével foglalkozik. Közismert, hogy hazánkban – akárcsak a legtöbb iparosodott országban – a legfontosabb halálokok a szív- és érrendszeri betegségek. Ma már nyilvánvaló, hogy ebben igen nagy szerepet játszik az elhízás, az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Azt is tudjuk, hogy a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást egyre nagyobb mértékben összefüggésbe lehet hozni a 2-es típusú cukorbetegség terjedésével, melynek „előszobája” a metabolikus (régebbi nevén X-) szindróma. Kempler professzor kitűnő tanulmányában számos értékes gondolatot olvashatnak erről a kérdésről.

Szimpóziumunk egy gyakorlati szempontból fontos radiológiai kérdéssel foglalkozik. Bár a gasztrointesztinális vérzések felismerésében legtöbbször az endoszkópos vizsgálatnak van meghatározó jelentősége, endoszkóppal el nem érhető területekről származó vérzés esetén, s gyakran az endoszkópia kiegészítőiként is fontos szerepet játszanak a korszerű radiológiai eljárások. Makó Ernő professzor úr részletes bevezetője vázolja a lehetőségeket, majd Engloner Lászó professzor úr azt a konkrét esetleírást is kommentálja, melynek kapcsán részletesebben olvashatnak a diagnosztika, illetve a kezelés kérdéseiről.

A továbbiakban egy ritkább betegségcsoportról, a gyomor-bél rendszer stromalis daganatairól közlünk részletes cikket, Rácz István tanár úr értő kommentárjával. Az alkoholfogyasztás és a magasvérnyomás-betegség kapcsolatát ismerteti következő cikkünk – hangsúlyozva a krónikus alkoholizmus vérnyomásnövelő hatását –, Rapi Judit főorvos asszony szakszerű kommentárjával kiegészítve. A nők egyik leggyakoribb endokrin zavara, a polycystás ovarium szindróma az újabb vizsgálatok szerint szoros összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával, így ez a cikkünk – melyet Halmos Tamás professzor úr kitűnő kommentárja egészít ki – jól kapcsolódik bevezető tanulmányunkhoz.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Nagy örömmel tájékoztatom tisztelt Olvasóinkat, hogy folyóiratunk mostani számában egészen kitűnő, a mindennapi gyakorlat szempontjából nagyon fontos közleményt olvashatnak.

Szokásos bevezetőnket Nagy Zoltán professzor úr írta a stroke-betegek ellátásának hazai problémáiról. Bizonyára tudják, hogy Nagy professzor úr szervezte meg a korszerű hazai stroke-ellátást, és az itt általa közölt eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy hatalmas munkája eredményes volt. Ugyanakkor szomorú, hogy az elmúlt években fokozatosan csökkent ennek a programnak a támogatottsága, pedig Magyarországon jelenleg is közel kétszer annyi beteg szenved el valamilyen agyi vaszkuláris katasztrófát, mint a tőlünk nyugatra fekvő országokban, és a hazai statisztikai adatok még a hasonló sorsú közép- és kelet-európai országokéihoz képest is elszomorítóak. Talán ez a cikk is segít abban, hogy felébressze a felelősségérzetet azokban, akiknek kötelességük lenne a hazai lakosság egészségi mutatóinak javítása.

Szimpóziumunkban érdekes, figyelemfelkeltő cikkeket olvashatnak az aplasztikus anaemiáról, melyekhez Sréter Lídia professzor asszony és Masszi Tamás főorvos úr írt részletes bevezetőt, kommentárt. Mindketten felhívják a gyakorló orvosok figyelmét azokra a fontos teendőkre (pl. azonnali csontvelővizsgálat), amelyek halogatása a beteg életébe kerülhet.

Aránylag új téma a terhesség folyamán kialakuló, úgynevezett gesztációs diabetes, melynek felismeréséről hoszszú tanulmányt és Kerényi Zsuzsa főorvos asszony tollából igen részletes, a hazai alapelveket összefoglaló kommentárt olvashatnak.

Két fontos kardiovaszkuláris témájú cikkre hívnám fel figyelmüket. Az egyik általánosságban összefoglalja a coronaria-betegség kockázati tényezőit – ehhez Rónaszéki Aladár professzor úr írt kitűnő, tömör kommentárt –, míg a másik az újabban egyre fontosabbnak tartott biomarker, a C-reaktív protein (CRP) jelentőségét taglalja, ezt Sereg Mátyás főorvos úr igen részletes kommentárja egészíti ki. Úgy tűnik, hogy a gyulladásos tényezők legalább olyan fontos szerepet játszanak az atherosclerosis kialakulásában, mint a lipidek, és a koleszterinszintet csökkentő szerek főleg azoknak a betegeknek a kockázatát csökkentik, akiknek magas a CRP-szintjük. A rendkívül érdekes részleteket feltétlenül olvassák el az említett cikkben és kommentárban.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Medikus koromban egyik vizsgától sem féltem annyira, mint a „Mérgezések” tétel kihúzásától gyógyszertan és belgyógyászat szigorlaton. Feltételezem, hogy ez a mostani medikusokkal sincs másképp. Nyilván oktatásunk hiányosságai is felelősek azért, hogy a gyakorló orvosok alig-alig találkoznak a mérgezések klinikumával. Azokban a régiókban – elsősorban a fővárosban –, ahol speciális osztályok működnek, az általános kórházi osztályokra nagyon ritkán kerülnek intoxikált betegek, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy Magyarországon a sürgősségi ellátásnak ez a szegmense még nincs kellően megszervezve. Nagyon örültem tehát, amikor a kérdés kiváló hazai ismerőjét, Dr. Zacher Gábor főorvos urat sikerült megnyernem, hogy ismertesse azokat a szempontokat, amelyek a mérgezett beteget először ellátó orvos számára támpontot nyújtanak az akut tennivalók tekintetében. Ez a kitűnő, részletes tanulmány minden gyakorló orvosnak a keze ügyében kellene hogy maradjon!

„Tabutémával” foglalkozik mostani számunk szimpóziuma. A középkorú és idősebb férfiak egészségügyi és szexuális problémáit Papp György andrológus-urológus professzor úr bevezetőjével három részletes cikk taglalja. Az atherosclerosis és a diabetes terjedésével, továbbá az életkor meghosszabbodásával és a szexuális kérdések nyíltabb társadalmi elfogadásával számítani lehet arra, hogy egyre több beteg fogja megkeresni kezelőorvosát ezekkel a problémákkal. A merevedési zavarok okaival foglalkozó közleményt azért is ajánlom figyelmükbe, mert a megelőzés lehetőségeire is felhívja a figyelmet. A tesztoszteronhiány szerepét és fontosságát még nem ismerjük pontosan, de a gyógyszeripar bizonyára fog még meglepetésekkel szolgálni a jövőben ezen a területen. A prevenció fontosságát természetesen még jobban kell hangsúlyozni a prosztatarákkal kapcsolatban – erről is kitűnő cikket és részletes kommentárt olvashatnak.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Közeledik belépésünk az Európai Unióba, ezért kértük fel Dr. Tompa Anna profeszszor asszonyt és munkatársait, hogy szerkesztőségi közleményben ismertessék a vegyi anyagok felhasználásának, tárolásának és megsemmisítésének uniós szabályozását. Ezek a kérdések az egészségügyet az átlagosnál jobban érintik, hiszen mi nagyon sok, potenciálisan veszélyes anyaggal dolgozunk. A REACH (Registration, Evaluation, and Authorisation of Chemicals) rendszer Magyarország számára is kötelező lesz, érdemes tehát jó előre felkészülni a bevezetésére.

Mostani számunk szimpóziuma a dementiával foglalkozik. Részletes bevezetőjében Folyovich András főorvos úr sok, ezzel a kérdéssel kapcsolatos téves elképzelést tisztáz, hangsúlyozva azt, hogy milyen nagy szükség van a neurológusok és a pszichiáterek együttműködésére a lakosság elöregedésével egyre több gondot okozó probléma megoldásában. Az esetismertetést, valamint a dementia diagnosztikáját és terápiáját taglaló közleményeket Kovács Tibor tanár úr kitűnő, részletes kommentárja foglalja össze. A cikkek elsősorban a háziorvosok feladatainak ismertetésére helyezik a hangsúlyt, így minden gyakorló orvosnak szívből ajánlom elolvasásukat.

Az elmúlt években sokat tudtunk meg a vírusos eredetű hepatitisekről, köztük az igen veszélyes hepatitis B vírus (HBV) okozta krónikus fertőzésről. Az ilyen esetek közel felében cirrhosis vagy hepatocelluláris carcinoma alakul ki, így különösen nagy jelentősége van az idejekorán felállított diagnózisnak és kezelésnek. Számos új készítményt próbáltak ki az utóbbi időben, és ezekkel sok esetben tartós remissziót értek el, bár a relapszus és a terápiával szembeni rezisztencia sem ritka. Nemesánszky Elemér professzor úr értő kommentárja nem véletlenül hangsúlyozza tehát a megelőzés fontosságát és közelmúltban megismert lehetőségeit.

Két fontos cikkünk foglalkozik a kardiovaszkuláris betegségek súlyos szövődményeivel és azok megelőzésének lehetőségeivel. Az arteria carotisban kialakuló plakkok az agyi embolia közvetlen veszélyét rejtik magukban, de ma már ultrahangvizsgálattal korán felismerhetők, majd műtéttel eltávolíthatók. Bizonyos esetekben azonban előnyösebb stent behelyezésével biztosítani a beszűkült carotison keresztül az agy megfelelő vérellátását. Ez a beavatkozás azonban csak kellő körültekintéssel végezhető: Hüttl Kálmán tanár úr kitűnő, részletes kommentárjában ismerteti a beavatkozás közben bekövetkező embolisatio megelőzésének lehetőségeit.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Lapunk XI. évfolyamának első számában tisztelettel köszöntöm Önöket, és ezúton kívánok az új esztendőre jó egészséget és sikereket szakmájukban és magánéletükben!

Lapindító tanulmányunk egy Magyarországon mindig aktuális problémával, a roma kisebbség nehéz helyzetével foglalkozik. Közismert, hogy a cigány lakosság körében, ezen belül is elsősorban a 40–49 éves férfiak között a morbiditási és mortalitási adatok lényegesen rosszabbak a többségi lakosság – európai összehasonlításban szintén igen kedvezőtlen – paramétereinél. Közleményünk szerzői arra kerestek választ, hogy vajon a szociális viszonyok befolyásolják-e a megbetegedések súlyosságát és gyakoriságát, valamint a korai halálozást. A cikk számomra fontos kicsengése, hogy a rossz szociális körülmények között élők egészségi állapota és életkilátásai mindenképpen rosszak, függetlenül attól, hogy a roma népcsoporthoz tartoznak-e.

Szimpóziumunk egy Magyarországon (még) ritka, de világviszonylatban súlyos és fontos betegséggel, a maláriával foglalkozik. Szlávik János főorvos úr vállalta a három cikk kommentálását, melyekben egy konkrét eset kapcsán olvashatnak a betegség diagnózisáról, különböző formáiról és kezeléséről. Évente több mint egymillió ember hal meg maláriában – elsősorban Afrikában –, és a betegség újra felütötte a fejét olyan országokban és földrészeken, ahonnan korábban már-már kiirtották. Itt is, mint minden más fertőző betegség esetében, egyre súlyosabb probléma a kórokozók rezisztenciája az eddig használt gyógyszerekkel szemben. Ezért figyelnek meg a turizmus fellendülésével egyre több súlyos esetet Európában, és sajnos még letális kimenetelű esetekről is beszámoltak. Mindenképpen érdemes tehát felfrissítenünk az erről a betegségről szerzett tudásunkat.

Mindennapos gyakorlati probléma az antibiotikumok okozta hasmenés, melyről rövid, kitűnő áttekinthető táblázatokkal illusztrált cikket adunk közre.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Lapunk ez évi utolsó számában Halász Péter professzor úr tájékoztatja Olvasóinkat a Szerkesztőbizottság által kért tanulmányban az epilepsziás betegek kezelésének újabb lehetőségeiről, hangsúlyozva a megfelelő szakemberrel történő – gyakran ismételt – konzultáció fontosságát. Ezt a lehetőséget más szakmák képviselőinek is érdemes mindig szem előtt tartaniuk.

Szokásos szimpóziumunk témája ezúttal a tüdőrák. A bevezetőben Strausz János professzor úr tájékoztat a meglehetősen súlyos hazai helyzetről. Csatlakozó cikkeink részben a diagnózis lehetőségeit – azon belül a CT-vizsgálat és az újabban terjedő köpetvizsgálat fontosságát – tárgyalják, részletes és kitűnő hazai kommentárokkal kiegészítve, részben pedig ismertetik a dohányzásról mint a legfontosabb kockázati tényezőről való leszoktatás módszereit; ez utóbbi cikket Fenyvesi Tamás professzor úr kommentálta a tőle megszokott tárgyszerűséggel és empátiával.

Fontos összefoglaló közleményt olvashatnak a nők coronaria-betegségéről. Eddig is ismeretes volt, hogy a nők ritkábban betegszenek meg ischaemiás szívbetegségben, de betegségük gyakrabban marad feltáratlan a diagnózis bizonytalanságai miatt, kezelésük eredményei pedig elmaradnak a férfiak terápiájában elért látványos sikerektől. Ennek magyarázata még nem tisztázódott, és azt sem tudjuk pontosan, miért nagyobb a nők már bekövetkezett infarctusának halálozási aránya. Bőhm Ádám professzor úr tömör kommentárja egészíti ki ezt a kitűnő tanulmányt.

Magyarországon is több tízezer beteg szed ma már szelektív szerotoninfelvételt gátló (SSRI) gyógyszert. Cikkünk e kezelés hirtelen megszakításának problémáit taglalja, hangsúlyozva a megvonási tünetek veszélytelenségét és gyors lecsengését. Az autoimmun hepatitisről szól következő cikkünk, melyet a kérdés kiváló hazai szakértője, Pár Alajos professzor kommentált; a kitűnő cikk és a kommentár elsősorban a sokkal gyakoribb alkoholos és a sajnos egyre több beteget érintő vírusos hepatitisektől történő elkülönítésben segít. A mellékvesekéreg-elégtelenség diagnózisát és kezelését két kitűnő, áttekinthető algoritmusokkal kiegészített cikk foglalja össze, melyekhez Fűtő László főorvos úr írt szakszerű kommentárt.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Novemberi számunk bevezető közleményének megírását magamra vállaltam, mert a közelmúltban hat kollégámmal együtt felkérést kaptunk a Magyar Orvosi Kamarától, hogy vállaljuk el egy olyan gyógyszerterápiás bizottság működtetését, amely az Országos Egészségpénztár képviselőivel rendszeresen megtárgyalja a gyógyszerek ártámogatásának kialakítása során felmerülő szakmai kérdéseket. Bizottságunk széles körben fog támaszkodni az egyes részszakmák képviselőinek véleményére, és legfontosabb feladatának tekinti, hogy a mostani súlyos anyagi megszorítások időszakában megpróbálja a szakma és a betegek érdekeit a lehető legjobban megvédeni.

Szimpóziumunk témája az osteoporosis, melyet méltán tartanak a szakemberek népbetegségnek. Balogh Ádám docens úr, a hazai osteoporosis-kutatás és -szakellátás kiemelkedő egyénisége írt a szimpóziumhoz részletes bevezetést, majd négy cikkben és kommentárban fejtik ki a szakemberek a téma érdekes részleteit. Nem köztudott például, hogy a coeliakia, továbbá a diabetes mellitus elősegíti az osteoporosis kialakulását; az utóbbi betegség tekintetében egyelőre az 1-es típusú cukorbetegség szerepére vannak bizonyítékok, de érdekes, hogy 2-es típusú diabetesben a megnövekedett csonttömeg ellenére nagyobb a törési kockázat, mint az átlagnépességben. A csontritkulásos betegek korszerű kezelését és rehabilitációját két kitűnő tanulmány és részletes kommentár ismerteti.

A hepatitis C vírusfertőzés súlyos következményeit alig néhány évtizede ismerjük, és szerencsére ma már lehetőség van kezelésre is. A kérdéssel foglalkozó cikkünkben olvashatnak ennek részleteiről, Abonyi Margit docens asszony értő kommentárja pedig a magyarországi lehetőségekről ad eligazítást. Kevéssé ismert, hogy a dementiák okai között – az első helyen szereplő Alzheimer-betegség után – a Lewy-testek megjelenésével járó betegség is kiemelkedő szereppel bír, megelőzve a vaszkuláris dementiát. Húsz éve sincs, hogy felismerték ennek az agykérgi szöveti eltérésnek a klinikai jelentőségét, s mint cikkünk és Szirmai Imre professzor úr értő kommentárja rávilágít, a klinikai kép jól megfogalmazhatóan különbözik az egyéb dementiákétól.

Kitűnő cikk foglalkozik a diasztolés szívelégtelenséggel. Talán sok kolléga előtt ismeretlen az az adat, hogy a szívelégtelenség prognózisa ma már semmivel sem jobb, mint a colon carcinomáé vagy az emlőráké, annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két évtizedben – különösen az angiotenzin-konvertáz enzimet bénító szerek megjelenésével, majd a béta-blokkoló-terápia indikációinak kiterjesztésével – lényegesen javultak a betegek életkilátásai. A cikk a szívelégtelenség patogenezisét, korszerű diagnosztikáját és terápiáját ismerteti, Dékány Miklós tanár úr részletes kommentárja pedig azokról a most folyó nemzetközi vizsgálatokról tájékoztatja az olvasót, amelyektől további fejlődést várhatunk e súlyos betegség kezelésében.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Hazánkban a rákbetegség előfordulása és mortalitása különösen súlyos gondot jelent, s a szájüregi és garatdaganatok gyakorisága terén világelsők vagyunk. Ezért is kértük fel Élő János professzor urat és Gyenes Mónika doktornőt, hogy szokásos szerkesztőségi tanulmányunkban ismertesse ennek a kérdésnek néhány aspektusát. Úgy gondolom, nekünk, orvosoknak kötelességünk e betegség (és sok más betegség) prevenciójához legalább annyival hozzájárulni, hogy betegeinket megpróbáljuk leszoktatni a dohányzásról és a tömény alkohol fogyasztásáról. Tudom, hogy ez sokszor nehezebb, mint recepteket felírni, de mindannyiunk közös felelőssége, hogy hazánk lakosságának idő előtti elhalálozását csökkentsük.

Szimpóziumunkhoz, melynek témája a mélyvénás thrombosis, Entz László tanár úr írt részletes, értő bevezetőt. Az itt szereplő cikkek egy konkrét eset leírásából kiindulva, részletesen ismertetik a diagnosztika és a terápia modern eszköztárát, végül a teendőket Riba Mária főorvos aszszony foglalja össze kommentárjában.

Kitűnő, részletes közleményt olvashatnak az atherosclerosisról, különösen annak szövődményeiről, és azokról a közelmúltban lezárult prospektív, randomizált vizsgálatokról, amelyek az elsődleges és másodlagos megelőzés lehetőségeire világítottak rá. A téma kiváló hazai ismerője, Karádi István professzor úr részletes kommentárjában még a cikkben említett korszerű kezeléseknél is újabb lehetőségre – a koleszterin felszívódásának gátlására – hívja fel a figyelmet.

Következő cikkünk a hosszú repülőúton – pitvari septum defektus esetén – szerzett emboliás stroke lehetőségére világít rá; ezt a ritka, de súlyos kórképet Horváth Sándor főorvos úr kommentárja szerint is meg lehet előzni, ha gondolunk rá.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Remélem, hogy hasznosan, aktív pihenéssel töltötték el a nyarat. Hazai orvosaink fizikai állapotát ismerve talán nem sértő hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a rendszeres testmozgást népszerűsíteni kollégáink körében. Bizonyára ezt a célt is szolgálja őszi első számunk bevezető tanulmánya, melynek témája ugyan inkább az élsport területét öleli fel, de kimerítő munkájában Pucsok József professzor úr a sporttal kapcsolatos legmodernebb ismeretekre is kitér: feltétlenül javaslom, hogy olvassák el.

Szimpóziumunk olyan témát érint, amellyel az eddigiek folyamán még nem foglalkoztunk, pedig a vizelettartási zavarok mindennapi problémát jelentenek a háziorvosi és a kórházi gyakorlatban egyaránt. Bevezetőjében Simon Zsolt tanár úr joggal emeli ki, hogy a lakosság elöregedésével ez a probléma egyre inkább előtérbe kerül, ugyanakkor számos organikus és pszichés zavar forrása lehet ez a sokszor egyszerű módszerekkel is rendezhető működészavar. Csatlakozó cikkeinket – egy esetelemzést, valamint egy-egy hosszabb diagnosztikai és terápiás eszmefuttatást – a kérdéskör elismert hazai szakértője, Matányi Sándor tanár úr kommentálja.

A továbbiakban kitűnő közleményeket olvashatnak az 1-es típusú cukorbetegség kezelésének modern szemléletéről, beleértve az életmód, az inzulinkezelés és a szénhidrátháztartást befolyásoló modern orális terápia különböző lehetőségeit. A napi gyakorlatból veszi témáját a nyomási fekélyek („felfekvések”) megelőzéséről és kezeléséről szóló cikkünk, melyet a rehabilitáció kiváló ismerője, Halmos Béla főorvos úr kommentált. Ugyancsak gyakori problémát tárgyal a béta-blokkolók szívelégtelenségben történő alkalmazásáról szóló cikk. Nem is olyan régen még műhibának számított ilyen gyógyszerek alkalmazása kardiális dekompenzáció esetén, ma már azonban egyértelmű, hogy megfelelő adagolással nagyon sokat javíthatunk e súlyos betegség tünetein, és a statisztikai adatok szerint a betegek életét is meghosszabbíthatjuk vele.

Érdekes vitát olvashatnak a továbbiakban arról, hogy helyes-e a koszorúér-meszesség megítélésére komputertomográfiás vizsgálatot végezni. A két német kolléga argumentumai nem döntik el egyértelműen a kérdést – nyilván egyedileg kell meghatározni, hogy mennyire indokolt ez a drága vizsgálat koszorúér-betegség gyanúja esetén. Esetelemzést is közlünk mostani számunkban: számomra is meglepő volt, hogy fiatal emberek syncopéja mögött milyen gyakran húzódik meg fejlődési rendellenesség következtében kialakuló koszorúér-fistula.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk a széles orvostársadalomhoz szól, de mindig kiemelt fontosságot tulajdonítottunk a háziorvos kollégák továbbképzésének. Ezért különösen örültem, hogy Balogh Sándor főorvos úr, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója elfogadta felkérésemet, és összefoglalta a háziorvoslás első évtizedében gyűjtött tapasztalatokat. A családorvosi tevékenység nemcsak szakmailag újult meg ezekben az években, hanem új gazdasági alapokra is helyeződött. Ennek előnyeit vagy hátrányait Önök közvetlenül érzik, de bizonyára hasznos lesz megismerniük Balogh főigazgató úr tapasztalatait és adatait.

Szerkesztőbizottságunk prominens tagja, Papp Zoltán professzor úr vállalta, hogy a rákszűréssel kapcsolatos cikkeinkhez bevezetőt ír. Az első két közlemény az emlőrák és a méhnyakrák szűrésének tapasztalatait, előnyeit foglalja össze, avatott nőgyógyászok kommentárjaival. Végül a colorectalis rák szűréséről olvashatnak részletes, kitűnő algoritmust tartalmazó cikket, melynek kommentálására onkológust és gasztroenterológust kértünk fel.

A syncope mindennapos orvosi probléma. Okai lehetnek banálisak, de súlyos, sőt végzetes betegségek is meghúzódhatnak hátterében. Az osztályozásáról, diagnózisáról, szövődményeiről és a mindennapi életben betöltött jelentőségéről szóló kitűnő cikket Rudas László tanár úr bőséges kommentárja egészíti ki. A vírusos eredetű hepatitisek fontos egészségügyi problémát jelentenek mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. A következményes májkárosodás (cirrhosis, májrák) lehetősége közismert, azt azonban nem mindenki tudja, hogy hepatitis C vírusfertőzés után súlyos vesebetegségek is jelentkezhetnek, leggyakrabban nephrosis képében. A betegek jelentős hányadának nephritise krónikus veseelégtelenségbe torkollik; a vírus eradikációjával ugyanakkor elvileg lehetőség nyílik a betegség gyógyítására is. A cikket Tislér András tanár úr kommentálja. Kitűnő cikket olvashatnak a vastagbél gyulladásos megbetegedéseiről is, amelyek szintén a napi klinikai gyakorlat fontos részét képezik, bár szerencsére súlyos Crohn-betegség vgy colitis ulcerosa ritkábban fordul elő. A magyar gasztroenterológusok álláspontját Banai János professzor úr kommentárjában olvashatják.

Bizonyára sok olvasónk érdeklődését kelti majd fel a teljesítménynövelő szerekről közölt nagyon őszinte hangvételű cikkünk, melyből kiolvasható, hogy a probléma megoldásától még messze vagyunk; olykor lebukik ugyan néhány sportoló, de a gyógyszergyárak és más kémiai üzemek újabb és újabb készítményeket állítanak elő, amelyek a verseny időpontjában már nem mutathatók ki a vizeletben vagy a vérben. A kérdés etikai oldalát is érinti Martos Éva főorvos asszony értő kommentárja.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk mostani számában két, népegészségügyi szempontból rendkívül fontos – és egymással részben összefüggő – betegséget tárgyalunk. Bevezető tanulmányunkban a tbc magyarországi helyzetét ismertetik a kérdés avatott ismerői, szimpóziumunk pedig az alkoholbetegséggel foglalkozik. Ehhez Szalay Ferenc professzor úr nemcsak általános bevezetőt írt, hanem az alkohol okozta ártalom patomechanizmusát is részletesen ismerteti kitűnő közleményében. Az akut alkoholintoxikáció kezeléséről szóló közleményünket Zacher Gábor főorvos úr részletes, a magyar viszonyokra adaptált kommentárja, a nők alkoholfogyasztását taglaló érdekes cikket Morvai Veronika professzor asszony ugyancsak értő kommentárja egészíti ki.

További cikkeink közül kiemelném a heveny agitációs kórkép felismeréséről és korszerű kezeléséről írt részletes tanulmányt, amelyet Gaszner Péter professzor úr kommentált. Ezzel a problémával főleg a kórházban dolgozó kollégák találkoznak, de sok hasznos információt tartalmaz a cikk a területen dolgozó orvosok és mentőtisztek számára is. Ugyancsak fontos gyakorlati kérdést tárgyal a lassan gyógyuló pneumoniáról szóló kitűnő közlemény: hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a pneumonia ma már ritkán jelenik meg klasszikus formájában, hiszen a kórokozó egyre ritkábban a pneumococcus, és egyre gyakrabban más (nem bakteriális) patogén. A közlemény részletesen ismerteti ezeket a kórokozókat, melyek általában enyhébb, de hosszabb ideig tartó pneumoniát okoznak. Felismerésük azért is fontos, mert a beteget (és a társadalombiztosítást) felesleges vizsgálatoktól kímélhetjük meg a helyes kóroki diagnózissal.

A nagyon gyakori irritábilis bél szindróma a gyomor-bél traktus jellegzetes, funkcionális megbetegedése. E jó prognózisú betegségnek a hátterében gyakran húzódik meg pszichoszociális stressz, és az öröklött hajlamnak is jelentősége van a kórkép kialakulásában. Kitűnő közleményünk és Wittmann Tibor professzor úr részletes kommentárja sok értékes információt tartalmaz a betegség patomechanizmusáról, lefolyásáról, felismeréséről és kezeléséről. A diagnózis általában a szóba jövő organikus betegségek kizárásán alapul, de korszerű módszerekkel rövidíthető az az idő, amíg eljutunk a kórkép felismeréséhez.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle e számában ismét számos kitűnő cikket olvashatnak olyan betegségekről, amelyek elterjedtségük miatt is, de főként a velük kapcsolatos súlyos népegészségügyi gondok következtében fontos problémát jelentenek mindannyiunk számára. A stroke kérdéséről Szerkesztőbizottságunk tagja, Nagy Zoltán professzor úr írt bevezető tanulmányt, melyben vázolja az elsősorban általa és munkatársai által kidolgozott stroke elleni program eddigi eredményeit. Reméljük, hogy ez a cikk is felkelti a kormányzat illetékeseinek figyelmét, betegeink eddiginél jobb ellátása érdekében.

Szimpóziumunkhoz, amely a diabetes mellitus egyes kérdéseit tárgyalja, Tamás Gyula professzor úr írt részletes bevezetőt. Mint olvashatják, véleménye sok szempontból eltér az amerikai kollégák álláspontjától; a hazai betegek esetében alkalmazandó irányelveket ebből az összefoglalásból és a csatlakozó három cikk – Kerényi Zsuzsa főorvos asszony, Gyimesi András főorvos úr és Soltész Gyula professzor úr által írt – kiváló kommentárjából megismerhetik. Különösen érdekes egymás mellett olvasni a diabetes „intenzív” kezelésével kapcsolatos hazai és külföldi véleményeket.

A depresszió olyan betegség, amelylyel gyakorló orvos kollégáink naponta találkoznak. Szívesen ajánlom figyelmükbe az erről a témáról szóló cikkünket, amely részletes terápiás ajánlásokat is magába foglal. Kitűnő kommentárjában Faludi Gábor főorvos úr a pszichiátriai készítmények klinikai kipróbálásának nemrégiben nagy vihart kavart gondjait is érinti. Igen tanulságos cikket olvashatnak a „sípoló légzés” jelentőségéről: arról, hogy ez a klinikai jel a banális állapottól a legsúlyosabb suffocatióig számos kórképet takarhat.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk mostani számához magam írtam szerkesztőségi közleményt a belgyógyászat és általában az orvosképzés és -utánpótlás problémáiról. Nyílt titok, hogy szakmánk presztízsének folyamatos romlása, az egészségügyben dolgozókra háruló már-már elviselhetetlen terhek, az orvosok szellemi és erkölcsi tartalékainak kiszipolyozása miatt a vidéki kórházak többsége, de még számos budapesti vezető kórház is súlyos emberhiánnyal küszködik. Ennek okairól, a jövő lehetőségeiről és feladatairól próbáltam véleményemet tapasztalataim alapján összefoglalni, tudva azt, hogy sok kollégámnak nem fog tetszeni, amit leírtam, és esetleg személyes támadásnak veszik javaslataimat. Akár ennek a lapnak a hasábjain, akár más fórumokon szívesen vitáznék bárkivel, mert csakis konfliktusokon keresztül, azok megoldásával egyengethetjük a magyar egészségügy jövőjét.

Mostani szimpóziumunk – amelyet Gömör Béla professzor úr széles körű tapasztalatokon nyugvó összefoglalása vezet be – aránylag ritkább reumatológiai megbetegedésekre hívja fel a figyelmet. Az endokrin betegségekhez és daganatokhoz társuló, gyakran ezek által okozott mozgásszervi fájdalom jelentőségét két kitűnő cikk, valamint Varga László professzor úr és Tamási László főorvos úr részletes kommentárja tesz érdekessé. Az időskori gyulladásos mozgásszervi betegségek közül különösen a polymyalgia rheumatica fontosságára utal harmadik cikkünk és az ahhoz fűzött, Schmidt Zsuzsa főorvos asszony által írt kitűnő kommentár.

Az akut epiglottitist a gyerekkor betegségének tartják, de az itt közölt tanulmány és Horváth Miklós tanársegéd úr véleménye szerint gyakran fordul elő felnőttkorban is. Mivel az akut epiglottitis életveszélyes állapot, mindenképpen hasznos, ha minden gyakorló orvosnak kellően aktualizált ismeretei vannak ennek a betegségnek az előfordulásáról, felismeréséről és kezeléséről. Érdekes cikket olvashatnak Galuska László tanár úr – saját tapasztalatait is összefoglaló – értékes kommentárjával a nukleáris medicina korszerű módszereinek diagnosztikus alkalmazásáról.

A mindennapi gyakorlat szempontjából fontos cikkre hívnám fel figyelmüket: a fejfájások között messze leggyakrabban a tenziós fejfájással találkozunk, ezért szívesen ajánlom erről szóló közleményünket, melyet Bozsik György klinikai adjunktus úr egészített ki részletes véleményével. Legalább ilyen gyakran találkozunk a reproduktív korban levő nők depressziójával: erről szóló cikkünket a kérdés kiváló ismerője, Arató Mihály tanár úr kommentálta.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle 11. évfolyamának első számában nagy örömmel köszöntöm kedves olvasóinkat, azzal a jó hírrel, hogy ebben az évben 12 számra bővítjük folyóiratunkat, vagyis minden hónapban eljuttatjuk Önökhöz azokat a gyakorlati információkat, új eredményeket, amelyekkel mindennapi munkájukat igyekszünk segíteni. Arról is büszkeséggel számolhatok be, hogy az általános vélekedés és a számadatok szerint folyóiratunk továbbra is az egyik legnépszerűbb orvosi szakmai folyóirat Magyarországon. Az új esztendő küszöbén – jókívánságainkat tolmácsolva minden kedves kolléganőnek és kollégának – Szerkesztőbizottságunk nevében ígérem, hogy ezután is mindent megteszünk lapunk tartalmi és formai értékeinek további gyarapításáért.

A szerkesztőségi közleményben a hazai vesepótló kezelés helyzetéről olvashatnak számos érdekes adatot tartalmazó áttekintést Kiss István főorvos úr tollából. Jóllehet ez a szolgáltatás a dialízisállomások privatizációja idején meglehetősen sok vitát váltott ki, mára egyértelműen igazolódott, hogy a rendszer működőképes, kulturált körülmények között és megfelelő szakmai színvonalon biztosítja a rászoruló betegek művesekezelését.

Szimpóziumunk az egyik legfontosabb civilizációs betegség, a coronaria sclerosis akut, életveszélyes klinikai megnyilvánulásairól szól. Préda István professzor úr értő bevezetője után három általa választott kitűnő szakember kommentárjával kiegészített közleményeket olvashatnak az akut coronaria-szindróma különböző megjelenési formáiról, felismeréséről, korszerű terápiájáról. Az elmúlt években ennek a betegségnek a kezelésében a szakma számottevő eredményeket mutatott fel, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy nagyon sok múlik a korai felismerésen és a megfelelő intézményben történő hatékony ellátáson.

Az önálló cikkek sorában az első két közlemény ismét csak potenciálisan életveszélyes kórképekről számol be: témájuk a heparin okozta thrombocytopenia, valamint a gyermek- és serdülőkori depresszió. További cikkeink ugyancsak a gyakorlat fontos kérdéseit taglalják.