A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Köszöntöm Önöket, amikor nyári szabadságuk után első munkanapjaikat töltik; remélem, hogy folyóiratunk szeptemberi számával útravalót tudunk Önöknek adni gyógyító munkájukhoz.
A perifériás érbetegség sokáig mostohán kezelt, elkülönült diszciplina volt, az utóbbi évek epidemiológiai vizsgálatai azonban feltárták, hogy az atherosclerosist egységes betegségnek kell tekintenünk. Ha valamelyik érterület károsodott, és ennek klinikai tünetei vannak (angina pectoris, myocardialis infarktus, szívelégtelenség, stroke, TIA, veseelégtelenség, dysbasia), akkor nagy biztonsággal következtetni lehet más érterületek érintettségére is. A perifériás érbetegség tehát azt jelenti, hogy az érintett beteg egyéb érterületein is bármikor bekövetkezhetnek akár súlyos szövődmények is. Ezért gondolom fontosnak a Járai Zoltán tanár úr által írt kitűnő összefoglalást, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a perifériás érbetegség aránylag egyszerű módszerekkel felismerhető, és a pozitív jelek alapján a betegség progressziójának megakadályozására megtehetjük a szükséges lépéseket, így más érterületeken is csökkenthetjük a szövődmények bekövetkeztének valószínűségét.
Szimpóziumunk egy forradalmian új terápiás eljárásnak, a szervek megújításának lehetőségeit tárgyalja. Sarkadi Balázs professzor bevezetőjében az őssejtek alkalmazásának különböző módozatait tekinti át, majd csatlakozó cikkeink a szívinfarktus, illetve akut veseelégtelenség utáni szöveti regeneráció eddigi eredményeit foglalják össze. A szívinfarktus e módszerrel történő kezelésére Magyarországon is megtörténtek az első lépések, melyek eredményeiről a módszer hazai bevezetője, Édes István professzor úr számol be kommentárjában. A veseszövet regenerációja a szívizoménál összetettebb feladatot jelent, hiszen legalább 26 sejttípus vesz részt ennek a rendkívül bonyolult szerkezetű szervnek a felépítésében. A cikket Mózes Miklós és Kökény Gábor patofiziológus kollégák igen részletes, kitűnő kommentárja egészíti ki, melyből megtudhatják, hogy mely vesebetegségek esetén számíthatunk – egyelőre még csak a távolabbi jövőben – a regeneratív kezelési formák szélesebb körű elterjedésére. Több sikerrel kecsegtet a cukorbetegek gyógyítása izolált szigetsejtek beültetésével: az erre vonatkozó eddigi eredményeket bemutató közleményt – részben saját munkái alapján – Langer Róbert tanár úr kommentálta.
Fontos, a napi gyakorlatot érintő kérdéssel foglalkozik a közösségben szerzett pneumonia új kórokozóit és újabb kezelési elveit összefoglaló, igen részletes cikkünk, melyet Balikó Zoltán főorvos úr ugyancsak bőséges kommentárja egészít ki.Kitűnő táblázat segíti Önöket a különböző pneumoniák kezelési stratégiájának kialakításában, és információt nyerhetnek a legújabb – részben nálunk még nem elérhető, de bizonyára rövidesen alkalmazásba vonható – antibiotikumokról (ketolidok, carbapenem típusú gyógyszerek, oxazolidinonok).
Néhány cikkünk a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójához kapcsolódik. A lipoprotein(a) az egyik legfontosabb kockázati tényező, mely a plazminképződés akadályozásával segíti elő az aterotrombotikus szövődmények kialakulását. Rutinszerű szűrését sem a cikk szerzői, sem a kitűnő kommentárt író Márk László főorvos úr nem ajánlja, de kardiovaszkuláris esemény után feltétlenül szükséges a szérum lipoprotein(a)-szintjének meghatározása. Igen magas vérkoncentráció esetén a szokásosnál is intenzívebb kombinált sztatin- és niacinkezelést kell alkalmazni. Egy másik közleményünk arra mutat rá, hogy az idős betegek ischaemiás szívbetegségét éppoly erélyesen, kombinált módszerekkel kell kezelni, mint a fiatalabbakét, így az életmód-változtatás (rendszeres testmozgás, dohányzás elhagyása, táplálkozás áthangolása) mellett a hypertonia és a dyslipidaemia célértékekre történő kezelése, az elhízás és a 2-es típusú diabetes lehetőség szerinti visszaszorítása részét kell hogy képezze a másodlagos prevenciónak. Ezeket a gondolatokat Jánosi András professzor úr tömör kommentárja is megerősíti. Részben elméleti kérdéseket tárgyal az oxidatív stresszneka szív- és érrendszeri megbetegedésekben betöltött szerepét ismertető cikkünk, melyhez Tóth Kálmán professzor úr akár önálló közleménynek is tekinthető, bőséges kommentárja csatlakozik.Mint majd olvashatják, az antioxidáns szerek (főleg vitaminok) alkalmazásához kapcsolódó csalódást feloldhatják a bizonyos modern antihipertenzív szerekkel és sztatinokkal eddig elért terápiás eredmények, továbbá a nitrogén-monoxid- (NO-) donorokkal végzett sikeres kutatások.
Ritkább, de fontos megbetegedéssel foglalkozik a frissen fellépő sokízületi gyulladások differenciáldiagnosztikáját és különösen a rheumatoid arthritis felismerését elősegítő tanulmányunk, melyhez Nagy György adjunktus úr fűzött bőséges irodalomjegyzékkel kiegészített kitűnő kommentárt. Mivel a korszerű álláspont szerint a rheumatoid arthritis kezelését korán kell elkezdeni, a cikkben olvasható iránymutatás minden gyakorló orvos számára fontos segítséget jelenthet. A testékszerviselés – a piercing – gyakorlati kérdéseiről szóló, fényképekkel illusztrált cikkünkben az allergiás és gyulladásos reakciók, fertőzések, valamint tartós deformálódások veszélyeire hívja fel az olvasók figyelmét a szerző és a kommentátor, Ablonczy Éva adjunktus asszony.
Végül a bizonyítékokon alapuló orvoslás témaköréből Matos Lajos tanár úr és Jermendy György professzor úr tollából olvashatnak rövid összefoglalást és szakértői véleményt két újabb prospektív vizsgálatról a hypertonia, illetve a diabetológia témakörében.Kitűnő tanulmányt írt Bajnok László tanár úr az abdominális elhízás, a diabetes és a dyslipidaemia kapcsolatáról, állandó rovatában pedig Vályi Péter főorvos úr a szűrővizsgálatok jelentőségéről ad tömör eligazítást.