A sztatinok megszakítják a diabétesz és a koronáriabetegség közti kapcsolatot
Egyre inkább megkérdőjeleződik az a bevett felfogás, hogy a diabétesz a koronáriabetegség jelentős, a korábbi szívinfarktussal azonos súlyú rizikófaktora. Egyes szakértők ma azt mondják, hogy bár a diabétesz növeli a kardiovaszkuláris események kockázatát, de korántsem olyan mértékben, mint a korábbi koronáriabetegség.
Ennek egyik oka az lehet, hogy széles körben használják a sztatinokat, amelyek tompítják a hiperglikémiának a kardiovaszkuláris betegségre gyakorolt hatását azáltal, hogy csökkentik a „kockázati egyenletben” szereplő LDL-koleszterin szintjét.
Az Amerikai Szív Szövetség Los Angeles-i tudományos ülésén dr. Lawrence Leiter, torontói endokrinológus áttekintette a diabétesz-koronáriabetegség kapcsolat történetét. A gondolatot egy 1998-as, a NEJM-ben megjelent közlemény vetette fel először, amelyben finnországi adatok elemzése azt mutatta, hogy a szívinfarktus gyakorisága az olyan betegekben, akiknek diabéteszük volt, de korábbi szívinfarktusuk nem, nagyjából ugyanolyan volt, mint azokban, akinek volt korábbi szívinfarktusuk, de nem voltak cukorbetegek (a gyakoriság kb. 20% volt 7 év alatt).
Ezután több későbbi vizsgálat eredményei is alátámasztották ezt a mintázatot, és a diabéteszt az USA egyik 2002-es irányelvében már a koronáriabetegség korábbi szívinfarktussal egyenértékű rizikófaktoraként említették; még több olyan vizsgálat volt azonban, ami valami mást mutatott: azt ugyanis, hogy a szívinfarktus kockázatát sokkal jobban növeli a korábbi szívinfarktus, mint a diabétesz. Dr. Leiter példaként egy 2012-ben, a Lancetben megjelent közleményt idézett, amelyben több mint 1,2 millió kanadai, albertai lakos 4 éves utánkövetésének eredményeit ismertették. Azokban, akiknek korábban már volt szívinfarktusuk, 19/1000 személyév gyakorisággal alakult ki szívinfarktus, míg a diabéteszesekben csak 5/1000 személyév volt ez az érték.
Dr. Leiter azt mondta, hogy a félrevezető 1998-as eredmény, aminek alapján a diabéteszt a korábbi szívinfarktussal azonos súlyú rizikófaktornak nyilvánították, abból származhatott, hogy éppen Finnországban, egy olyan országban végezték a vizsgálatot, ahol nagy a koronáriabetegség gyakorisága (és hozzátehette volna, hogy a magas LDL-koleszterin szint is). „A diabéteszesekben nagy a kardiovaszkuláris betegség kockázata, de nem tekinthető olyan nagy kockázatnak, mint amilyen a korábbi szívinfarktus” – mondta. Ugyanakkor nagyon erősen javasolta a sztatinok használatát a diabéteszesekben, hogy ezzel csökkentsék a koronáriabetegség rizikóját. „Mivel a sztatinok ára jelentősen csökkent és biztonságosak is, bizton állítható, hogy nem kell a diabéteszeseket sztatint kapó és nem kapó csoportokra osztani.”
Dr. Leiter álláspontját egy, a diabétesz és a kardiovaszkuláris betegség kapcsolatával foglalkozó beszélgetés is megerősítette, ahol az USA-beli, rochesteri dr. Thomas Pearson, a preventív orvoslás szakértője a következő paradoxont vetette fel: „Ha a diabétesz és a kardiovaszkuláris betegség között olyan szoros a kapcsolat, akkor hogy lehet az, hogy az USA-ban az utóbbi 40 évben drámaian emelkedett a kövérség és a diabétesz prevalenciája, miközben a kardiovaszkuláris betegségeké csökkent?”
Dr. Pearson ezt a sztatinokkal és talán bizonyos étrendi változásokkal magyarázza. „Az ateroszklerózis fő meghatározója az LDL-koleszterin; ha ennek szintje csökken, ez ellene hat a diabétesz és a kövérség okozta rizikófaktoroknak” – mondta. Dr. Pearson egy 2005-ös országos, nagy vizsgálatot idézett, amelyben azt mutatták ki, hogy 1960 és 2000 között a kövér (testtömegindex: ≥30 kg/m2) személyekben a magas teljes koleszterinszint (≥6,2 mmol/l) gyakorisága kevesebb mint a felére csökkent, 39%-ról 18%-ra.
Dr. Pearson beszélt egy epidemiológiai vizsgálatról is, amelyben maga is részt vett, s amelynek során Grenadában, egy karib-tengeri szigeten vizsgálták a diabétesz prevalenciáját és az LDL-koleszterin szintet. Grenadában gyakorlatilag nem fordul elő koronáriabetegség, egyetlen kardiológus sem praktizál ott, s bár dr. Pearson 3 éven keresett valakit, akinek szívinfarktusa volt, egy ilyet sem talált. Ez a helyzet ott annak ellenére, hogy a középkorú nők átlagos testtömegindexe 30 kg/m2 (ami azt jelenti, hogy felük kövér), és az 55 és 64 év közötti férfiak 16%-ának és az ugyanilyen korú nők 30%-ának diabétesze van. Átlagos LDL-koleszterin szintjük azonban csak 3,36 mmol/l, ami viszonylag alacsony érték.
„Grenada populációjában alacsony az LDL-koleszterin szint, s ez láthatóan kivédi a diabétesz kardiovaszkuláris hatását. Vagyis ha az LDL-koleszterint sikerül normális szinten tartani, akkor nem jön létre ateroszklerózis, s makrovaszkuláris szempontból a diabétesznek, a kövérségnek és a magas vérnyomásnak nincs nagy jelentősége, mivel hiányzik az az ateroszklerotikus szubsztrát, amelyre hatni tudnának” – foglalta össze dr. Pearson.
Forrás: Internal Medicine News
