A testmozgás időpontja és a vércukorszabályozás
Egy új kutatás szerint a délutáni vagy esti mérsékelt vagy erőteljes testmozgás (MVPA) nagyobb mértékben javíthatja a vércukorszint-szabályozást, mint a napközbeni egyenletes testmozgás.
A korábbi intervenciós tanulmányok azt mutatták, hogy a csökkent glükóz-anyagcserével vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél a nagyobb intenzitású délutáni testmozgás esetén a vércukorszint jobban csökkent mutatták ki, mint a délelőtti órákban végzett testedzéskor. Jelen, a Diabetologia-ban online megjelent tanulmány először végzett általános populáció-alapú vizsgálatot a testmozgás időpontjának vércukorszabályozásra gyakorolt hatásával kapcsolatban.
A fizikai aktivitás időzítése és az inzulinrezisztencia közötti összefüggést vizsgálatára 775 olyan résztvevőt vontak be a Holland Epidemiology of Obesity (NEO) megfigyeléses tanulmányból, akiknek átlagos testtömeg-indexe (BMI) 26,2 kg/m2 volt. A vizsgálati populációt a nyugati hollandiai Leiden területén élő 45-65 éves férfiak és nők alkották. A második kohorszba a település lakosait BMI-jüktől függetlenül hívták meg a részvételre. Minden résztvevő 4 egymást követő napon és éjszakán át viselte az aktivitásmérőt szokásos tevékenységei során.
Sem az ülőmunka, sem az ülőmunkaidő megszakítása (amelyet >0,75 m/s2 gyorsulással járó aktivitási periódusként határoztak meg) nem járt alacsonyabb inzulinrezisztenciával a vérvétel alapján. Az ülőmunkaidőbe iktatott szünetek száma azonban a proton mágneses rezonancia spektroszkópiával értékelve szignifikánsan, 22%-kal magasabb májzsírtartalommal járt.
A szerzők szerint a szünetek részben azért nem befolyásolták az inzulinrezisztenciát, mert ez egy valós megfigyeléses vizsgálat volt, ahol a munka alatti rendszeres szünetek nem gyakoriak, illetve valószínűleg az emberek nem mozogtak elég intenzíven a szünetekben ahhoz, hogy ez változást hozhasson az inzulinrezisztenciában vagy a cukoranyagcserében.
A teljes testzsírral történő kiigazítása után egy további órán át tartó MVPA az inzulinrezisztencia 5%-os csökkenésével járt, ha pedig az egy órán át tartó MVPA 5 perces időszakokra oszlott, akkor az 9%-kal alacsonyabb inzulinrezisztenciával társult.
A korrekciók után is szignifikánsan, 18%-kal csökkent az inzulinrezisztenciát észleltek azoknál a résztvevőknél, akik délután a legaktívabbak, és 25%-kal alacsonyabbat azoknál, akik este, míg délelőtt legaktívabbak inzulinrezisztenciája lényegesen nem változott (-3%) nem változott azokhoz képest, akik a teljes nap folyamán egyenletesen aktivitást mutattak. A szerzők szerint a hatás legalább részben a test cirkadián ritmusával magyarázható. A fizikai aktivitás az óragének aktiválására utaló jelként szolgálhat. Korábbi kutatások azt sugallták, hogy testünk izomrendszerére és oxidatív rendszerére is hatással van a cirkadián ritmusunk, és úgy tűnik, hogy aktivitásuk csúcspontja a késő délutáni órákban van, ezért az ekkor végzett mozgás nagyobb metabolikus reakciókat válthat ki, mint a reggeli aktív élet.
Az MVPA időzítése nem függött össze a májzsírtartalommal, és nem volt szignifikáns különbség a májzsírtartalomban és az inzulinrezisztenciában a csoportok között a könnyű fizikai aktivitás időzítése alapján. A szerzők úgy vélik, hogy talán a májban történő zsírfelhalmozódásban a cirkadián rendszer kevésbé érintett, vagy esetleg más életmódbeli változók, például a táplálékfelvétel időzítése ebben a tekintetben fontosabb.
Katarina Kos (Exeteri Egyetem, Egyesült Királyság) a tanulmány újszerűségét dicséri, amely a reggeli, délutáni vagy esti fizikai aktivitás időzítését összefüggésbe hozza az inzulinrezisztenciával és a máj zsírtartalmával, és kimutatta, hogy ha a választott testmozgás délutánra (a vizsgált populáció 63%-a) vagy estére (a vizsgált populáció 8%-a) esett, akkor a reggel edzőkhöz (lakosság 16%-a) képest javult az anyagcsere.
Bár fontos felismerni a fizikai aktivitás időzítésének lehetséges hatását, a szerzők hangsúlyozzák, az a legfontosabb, hogy fizikailag aktívak legyünk. Tehát, ha a reggel van időnk vagy kedvünk sétálni vagy futni, mindenképpen tegyük meg.
Forrás:
Jeroen H. P. M. van der Velde et al.: Timing of physical activity in relation to liver fat content and insulin resistance Diabetologia. Published online November 1, 2022. https://link.springer.com/article/10.1007/s00125-022-05813-3
