Alfa-interferon-kezelés hemodializált betegek akut hepatitis C fertőzésének első évében: hatékonyság és tolerálhatóság
A hemodializált betegek a hepatitis C vírus (HCV) okozta fertőzések szempontjából fokozottan veszélyeztetettek. A vérbankok 1992-ben kezdték meg az anti-HCV rutinszerű szűrését. Ez, valamint az erythropoetin bevezetése a poszttranszfúziós HCV-fertőzés kockázatának jelentős csökkenését eredményezte [1]. A kutatások ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a HCV éves incidenciája a műveseállomásokon továbbra is 1,9%-ig terjed [2,3]. Napjainkban e megbetegedés jobbára nozokomiális fertőzés következménye, előfordulása pedig gyorsan csökkenthető, ha a hemodialízist végző személyzet következetesen tartja magát az általános óvintézkedésekhez [4].
A HCV-infekció kedvezőtlenül befolyásolja a végstádiumú vesebetegségben (ESRD, end-stage renal disease) szenvedők kilátásait [5]. Tanulmányok igazolják, hogy a HCVfertőzöttek túlélése vesetranszplantációt követően rosszabb, mint az anti-HCV negatív betegeké [6,7].
Bár az akut HCV-fertőzés tünetmentes vagy tünetszegény, nem uraemiás betegek körében az esetek 50–84%- ában idült formába megy át [8], míg a krónikus veseelégtelenség miatt hemodializált betegek esetében ennek aránya meghaladja a 90%-ot
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
a szerző cikkei