Az antibiotikum-kezelés kérdései a szülészet-nőgyógyászati infekciókban

A különböző szülészeti és nőgyógyászati infekciók jelentőségét két sajátosság is aláhúzza: egyrészt gyakoriak, másrészt az akut fázis veszélyein túl súlyos késői klinikai következményekkel (pl. meddőség, méhen kívüli terhesség) is járhatnak. Az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt a fertőzések megértése terén, és eléggé egyértelműen kialakultak a diagnosztika és a kezelés alapelvei. E rövid áttekintés néhány fontos kórkép antimikróbás kezelésének legfontosabb szempontjait, valamint a legszélesebb körben alkalmazott antibiotikumok sajátosságait kívánja összefoglalni.

Általános alapelvek

1. A hüvely és a méhnyak normál flórája 100-nál több baktérium-, vírus- és gomba-speciesből áll. A hüvelyi váladék normál flórájának csíraszáma 108–109/ml, melyen belül az anaerob:aerob arány 10:1. A normál flóra az életkorral, a szexuális aktivitással, a menstruációs ciklussal, illetve számos egyéb tényező hatására változik. A kismedencei infekció fellépéséhez a felső genitalis traktus barrierjeinek károsodása szükséges, ami lehetővé teszi a mikroorganizmusok felvándorlását a hüvelyből vagy a cervixből. Kismedencei gyulladás esetében a barriert károsító tényező a Chlamydia trachomatis vagy a Neisseria gonorrhoeae, melyek a cervicalis hengerhám károsítása révén nyitnak utat az alsó traktusban lévő mikroorganizmusok feljutásához. A szülészet-nőgyógyászati beavatkozásokhoz, illetve a szüléshez társuló fertőzések hasonló módon alakulnak ki, csak ott más tényezők játszanak szerepet a barrier károsításában. A normál kolonizáló flórában ritkán fordul elő Streptococcus pyogenes vagy Staphylococcus aureus (1. táblázat).
2. Az infekciók döntő többsége polimikróbás (kevert) fertőzés, melyben Gram-pozitív coccusok, Gram-negatív pálcák, aerobok és anaerobok egyaránt előfordulhatnak.
3. Az a tény, hogy az infekciók meghatározó többségét a hüvelyi normál flóra tagjai okozzák, érthetővé teszi, hogy a hüvelyváladék vagy a hüvelyváladékkal kontaminálódott minta tenyésztési eredménye – kevés kivétellel – igen csekély diagnosztikus értékű, ezért pusztán az ilyen módon nyert mikrobiológiai diagnózisra nem alapozhatjuk a terápiát. A kontaminációtól mentesen, punctióval nyert mintából vagy vérből kitenyészett kórokozót is úgy kell tekinteni, mint egyet a sok közül.