Az aortabetegségek frissített útmutatója
Az American College of Cardiology (ACC) és az American Heart Association (AHA) frissített iránymutatást adott ki az aortabetegségek diagnosztizálásáról és kezeléséről.
Az útmutató a sebészeti beavatkozás szempontjaira, a következetes képalkotó gyakorlatokra, a genetikai és családi szűrésekre, valamint a multidiszciplináris gondozás fontosságára összpontosít. Az aortabetegségek diagnosztizálásának és kezelésének 2022-es ACC/AHA november 2-án jelent meg online az American College of Cardiology and Circulation folyóiratban.
Eric M. Isselbacher, az iránymutatást készítő csoport elnöke nyilatkozatában hangsúlyozta, az elmúlt évtizedben az aortabetegséggel kapcsolatos számos új, bizonyítékokon alapuló kutatás tette szükségessé a korábbi, meglévő irányelvek újraértékelését és frissítését.
Az új irányelv felváltja a 2010-es ACCF/AHA i a mellkasi aortabetegségben szenvedő betegek diagnosztizálására és kezelésére, valamint a 2015-ös a bicuspidális aortabillentyűvel rendelkező betegek aortatágítási műtéteire vonatkozó irányelveket váltja fel. Az új irányelvet a szívbillentyű-betegségben szenvedő betegek kezelésére vonatkozó 2020-as ACC/AHA-irányelvvel együtt javasolt használni.
A mellkasi és a hasi aortabetegségben szenvedők ellátásának útmutatója a szív- és érrendszeri betegséggel foglalkozókon kívül a sürgősségi ellátásban dolgozó klinikusoknak is szeretne segítséget nyújtani.
Az új iránymutatás legfontosabb ajánlásai között szerepelnek a következők:
Szűrjük az aortagyökér vagy a felszálló mellkasi aorta aneurizmájával diagnosztizált, illetve az aorta disszekciót szenvedett egyének elsőfokú rokonait az aortabetegség szempontjából leginkább veszélyeztetettek azonosítása érdekében. A szűrés genetikai vizsgálatot és képalkotást is tartalmazzon.
Legyünk következetesek a CT vagy MRI készítése és leletezése, az aorta méretének és jellemzőinek mérése tekintetében; az aorta méretének és jellemzőinek mérésében; és abban, hogy milyen gyakran végzünk képalkotó vizsgálatokat a műtétek vagy más beavatkozás előtti és utáni monitorozásra. Ideális esetben egy adott személy esetén minden képalkotását ugyanazzal a módszerrel és ugyanabban a laboratóriumban kell elvégezni.
Az aorta beavatkozást igénylő egyének kimenetelei optimalizálhatók, ha a műtétet tapasztalt sebész multidiszciplináris aorta ellátást biztosító csapatban végzi. Az új irányelv „az aortabetegségek értékelésében és kezelésében jártas kórházi specialista csapatot ajánl, akik átfogó, multidiszciplináris ellátást tudnak nyújtani”.
Az aortabetegségek ellátni képes multidiszciplináris csapatokkal és tapasztalt sebészekkel működő központokban a sporadikus aortagyöki és felszálló aorta aneurizmák sebészeti beavatkozásának küszöbét szelektált betegcsoport esetén 5,5 cm-ről 5,0 cm-re, az öröklődő mellkasi aorta aneurizmában szenvedő betegeknél bizonyos esetekben még alacsonyabbra csökkentették.
Az átlagosnál lényegesen alacsonyabb vagy magasabb betegeknél a sebészeti küszöbök meghatározásához az aortagyök vagy a növekvő aortaátmérőt a páciens testfelületéhez vagy magasságához, vagy az aorta keresztmetszeti területét a páciens magasságához indexálhatjuk.
A gyors aortanövekedés a ruptura kockázati tényezője, és az aneurizma gyors növekedési ütemének definícióját át frissítették, eszerint sebészeti beavatkozást javasolnak azoknál az aortagyökér és a felszálló mellkasi aorta aneurizmával rendelkező betegeknél, akiknél a növekedési ráta ≥ 0,3 cm/év két egymást követő évben vagy ≥ 0,5 cm 1 év alatt.
Az aortagyökér-pótláson átesett betegeknél indokolt a billentyűkímélő aortagyökér reparáció, ha a billentyű alkalmas a javításra, és ha a műtétet tapasztalt sebészek végzik multidiszciplináris aortaellátást biztosítani képes csoportban.
Akut A típusú aorta dissectióban szenvedő betegeknél, ha klinikailag stabil állapotban van, a túlélés javítása érdekében meg kell fontolni a nagy forgalmú ellátást lebonyolító aortaközpontba való áthelyezését. Az A típusú aorta disszekció műtéti megoldása során nem csupán egyszerű supracoronaria interpozíciós graftot kell alkalmazni, hanem az legalább egy nyitott disztális anasztomózist kell, hogy magában foglaljon.
A szövődménymentes B típusú aortadisszekció kezelésében egyre nagyobb szerep jut a mellkasi endovascularis aorta helyreállításának. A thoracoabdominalis aorta aneurizmáinak endografttal történő helyreállítására vonatkozó klinikai vizsgálatok eredményei szerint az endovaszkuláris helyreállítás alkalmas opció a megfelelő anatómiával rendelkező betegek számára.
Erősen javasolt hogy a multidiszciplináris aorta team bevonja a beteget a döntéshozatalba, különösen akkor, ha beteg azon a határon van, ahol a reparáció még elképzelhető, vagy ha esetében különböző típusú sebészeti reparációk is bevethetők.
A közös döntéshozatal szükséges a várandósok vagy gyermekvállalást tervezőkkel is, hogy az aortabetegségben szenvedőknél mérlegelhessék a terhesség kockázatát.
Az irányelvet az American Association for Thoracic Surgery, az American College of Radiology, a Society of Cardiovascular Anesthesiologists, Society for Cardiovascular Angiography and Interventions, a Society of Thoracic Surgeons és a Society for Vascular Medicine együttműködésével dolgozták ki és hagyták jóvá, és a Society of Interventional Radiology and the Society for Vascular Surgery is egyetértését fejezte ki.
Forrás:
J Am Coll Cardiol. Published online Nov. 2, 2022. https://www.jacc.org/doi/10.1016/j.jacc.2022.08.004
Circulation. Published online Nov. 2, 2022. https://www.ahajournals.org/doi/10.1161/CIR.0000000000001106