Az életmód fontosabb colorectalis rákban, mint a genetika
Spanyol szerzők első ízben alkottak olyan prediktív rizikómodellt vastagbél- és végbélrákban, mely ötvözi az életmódra és a genetikai háttérre vonatkozó információkat.
A Dr. Víctor Moreno a Cancer Prevention and Control Program igazgatója és munkacsoportja (Bellvitge Biomedical Research Institute [IDIBELL]) tagjai az életmód kedvező irányú megváltoztatásának jelentőségét hangsúlyozzák a vastagbélrák kockázatának csökkentésében. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az életmódra vonatkozó információkat és a genetikai adatokat egyaránt figyelembe kell venni akkor, amikor a népesség tagjait a vastagbélrák szempontjából fennálló kockázat alapján soroljuk alcsoportokba. Ily módon tovább finomíthatók a jelenleg használatos szűrővizsgálati modellek.
A Scientific Reportsban nyilvánosságra hozott rizikómodelljük segítségével előre jelezhető, kik azok, akiknél a legnagyobb valószínűséggel kialakul az adott betegség, ez esetben a vastagbélrák. A matematikai modell kifejlesztéséhez a szakemberek a „MCC-Spain” spanyolországi multicentrikus vizsgálat 10106 résztvevőjének adatait használták fel. Minden résztvevővel interjúra került sor, melynek során feltárták az ismert kockázati tényezőket (étrend, fizikai aktivitás, testtömegindex, alkoholfogyasztás, családban előfordult rosszindulatú daganatok stb.). Egy colorectalis rákban szenvedő csoportban (n = 1336), illetve egy 2744 fős kontrollcsoportban vérteszteket végeztek a vastagbél- és végbélrák iránti genetikai hajlamot jelző faktorok kimutatására.
A fenti adatokat összegezve a munkacsoport tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy az életmódbeli tényezők jelentősebben befolyásolják a rákkockázatot, mint a genetikai háttér. Számításaik szerint a kockázatos életmód megváltoztatásával (például egészséges testsúly elérésével és megtartásával) négy genetikai kockázati pont (rizikóallélek) hatása ellensúlyozható.
„A jelenlegi gyakorlat szerint a vastagbélrák szűrése pusztán az életkor alapján történik olyan személyeknél, akiknek családjában még nem fordult elő colorectalis rák. Amennyiben a mérlegelésbe az életmódbeli és genetikai tényezőket is bevonjuk, a populáció tagjait nagyobb és kisebb kockázatú alcsoportokba sorolhatjuk, ami személyre szabottabb nyomonkövetésre nyújt lehetőséget” – mondja a vizsgálatot vezető dr. Moreno.
Azóta a munkacsoport egy újabb vizsgálatot indított COLSCREEN néven, amelyben arra keresik a választ, hogy a kockázati pontrendszerek mennyiben használhatók a vastagbélrák rizikójának előrejelzésére prospektív populációban.
A szerzők szerint fontos lenne, hogy a betegek genetikai tesztek segítségével tájékoztatást kapjanak arról, milyen betegségekre van fokozott hajlamuk.
