Hajhullás a posztmenopauzában

A női típusú hajhullás (female-pattern hair loss, FPHL) a nők élete során a tinédzser kortól a menopauzáig, sőt még az azt követő életszakaszban is bármikor kialakulhat. Oka nem ismert, de a szőrtüszőkben jelenlévő az ösztrogénreceptorok minden bizonnyal szerepet játszanak abban, hogy a menopauza hormonváltozásai hatnak a haj növekedésére és állományára is.

A Menopause című folyóiratban megjelent tanulmányban dr. Sukanya Chaikittisilpa (Chulalongkorn University, Bangkok) és munkatársai 178, 50-65 év közötti posztmenopauzás nő hajhullását vizsgálták fényképek, valamint a hormonszintek, a hajsűrűség és a hajátmérő mérései alapján.

A női típusú hajhullás általános prevalenciája 52,2% volt. A hajhullás mértékét három: enyhe, közepes és súlyos (Ludwig I., II. és III. fokozat) kategóriába sorolták, a vizsgálatba vontak 73,2%, 22,6% és 4,3%-a tartozott ezekbe a csoportokba. Az FPHL prevalenciája az életkorral és a menopauza óta eltelt idővel is nőtt. Egy egyszerű logisztikus regressziós analízisben az 56 év feletti életkor és a menopauza óta eltelt több mint 6 év szignifikánsan összefüggött az FPHL-vel (esélyhányadosok, 3,41, illetve 1,98). A több változóra történő kiigazítás után azonban csak a 25 kg/m2-es vagy magasabb testtömeg-index társult az FPHL megnövekedett prevalenciájához (korrigált OR, 2,65). A vizsgálatban nem csak a súlyos hajhullástól szenvedő hölgyeknél, hanem a résztvevők 60%-ánál észleltek alacsony önbecsülést.

Az FPHL-ben szenvedő posztmenopauzás nők hajsűrűsége, terminális hajsűrűsége, hajvastagsága, hajegységenkénti sűrűsége és átlagos hajszál vastagsága kisebb volt, mint azoké, akiknek nem hullott a haja, bár a vellus haj sűrűsége nagyobb volt az FPHL-ben szenvedő nőknél. Ezt a különbséget részben a megrövidült hajciklus és a vellusszerű tüszők csökkent anagén (növekedési) fázisa okozhatja.

A tanulmány korlátozó tényezői a keresztmetszeti tervezés, az, hogy a résztvevők egyetlen menopauzás klinikáról származtak, és az, hogy a vizsgálat részint a hölgyek visszaemlékezésére alapozott, és nem mérték fel a menopauza utáni hormonszinteket sem.  

További kutatásokra van szükség annak meghatározásához, hogy az ösztrogén és a tesztoszteron milyen potenciális szerepet játszik posztmenopauzás nők hajhullásában, és hogy az anamnézisben szereplő policisztás petefészek-szindróma hozzájárul-e a hajhulláshoz.

A peri- és posztmenopauzás nőknél a hajhullás viszonylag gyakori probléma, és igen jelentős megfigyelés, hogy ez az alacsony önbecsüléssel és az elhízással járt együtt, így nem egészen világos, hogy az önbecsülés csökkenését az elhízás és/vagy a hajvesztés váltotta-e ki. az eredmények értékelésekor azt is figyelembe venni, hogy az őszülő nők festették-e a hajukat, hisz a hajfestékek (és a göndör haj kiegyenesítése) maguk is eredményezhetnek hajhullást.

A kutatási kérdéseknek ki kell terjedniük a hajfestésnek vagy hajkiegyenesítésnek a hajhullás valószínűségére gyakorolt ​​hatására, valamint arra, hogy a súlyosabb hőhullámokkal/éjszakai izzadásokkal és/vagy álmatlansággal küzdő nőknél gyakoribb-e a hajhullás, mint azoknak, akiknél a tünetek egyike sem jelentkezik. További érdekesség, hogy az étrend, illetve a testsúlyvesztés és testsúlygyarapodás befolyásolja-e a hajhullást. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a stressz illetve bizonyos gyógyszerek lehetséges hatását, és azt sem, hogy a hormonpótló terápia megelőzheti-e a hajhullást.

Forrás:

Chaikittisilpa, S. et al: Prevalence of female pattern hair loss in postmenopausal women a cross-sectional study Menopause: February 14, 2022