Hogyan történjen a mesterséges lélegeztetés?
A sisakon, vagy maszkon keresztül történő (nem invazív) lélegeztetéssel sok esetben elkerülhető lehet az intubálás.
Egy új metavizsgálat szerint a sisakon, vagy maszkon keresztül történő, azaz nem invazív lélegeztetés (NIV) segíthet túlélni az akut hipoxémiás légzési elégtelenséget (AHRF) és elkerülhető lehet az endotracheális intubáció.
Dr. Bruno L. Ferreyre (University of Toronto és Sinai Health System, Toronto, Kanada) és munkatársai 2020. júniusában a JAMA-ban online megjelent közleményükben azt vizsgálták, hogy ez eddig megjelent tanulmányok alapján akut hipoxémiás légzési elégtelenségben (AHRF) az invazív illetve a többféle módon biztosítható nem invazív oxigén pótlás (NIV) mely formái hatásosak, melyiket mikor kell alkalmazni, illetve mikor kerülhető el lehet az endotracheális intubáció.
A kutatók 3804 beteget tartalmazó 25 randomizált vizsgálat szisztematikus meta-analízisét végezték el, elsődleges végpontként a 90 napon belül bármilyen okból bekövetkezett halálozást jelölték meg, a másodlagos végpont a 30 napon belüli endotracheális intubációk száma volt. Egyéb másodlagos végpontnak vették a beteg komfort érzetét, a nehézlégzés mértékét, az intenzív osztályon történő illetve a teljes kórházi tartózkodás hosszát, és a 6 hónapon belüli mortalitást.
3370 beteget tartalmazó 21 vizsgálat szerint a sisakkal végzett nem invazív lélegeztetés kockázati aránya (RR): 0,40, a maszkkal végzett nem invazív lélegeztetés RR-je 0,83 volt a standard oxigén terápia halálozásához képest. A nagy áramlású orr-kanül (high-flow nasal canule, HFNC)(RR:0,87, abszolút kockázati különbség: -0,04) nem csökkentette szignifikánsan a halálozás kockázatát a standard oxigén terápiához képest. A sisakos NIV a nagy áramlású orr-kanüllel (RR: 0,46, abszolút kockázati különbség -0,15) és az arcmaszk nem invazív lélegeztetéssel összehasonlítva (RR:0,48, abszolút kockázati különbség -0,13) szignifikánsan csökkentette a mortalitást. A maszkkal marginális előnyt láttak, ami ellentétes volt a legújabb FRAT vizsgálat eredményével. 25 vizsgálatban szereplő 3804 beteg adatai alapján az endotracheális intubáció kockázata kisebb sisakos NIV esetén, arcmaszk-NIV esetén és HFNC esetén egyaránt a standard oxigén-pótláshoz képest. A sisakos NIV csökkentette az endotracheális intubáció kockázatát a HFNC-hez képest (RR: 0,35, abszolút kockázati különbség -0,20) és a maszkos NIV-hez képest (RR: 0,35, abszolút kockázati különbség -0,20), viszont nem volt szignifikáns különbség az endotracheális intubáció kockázatában a maszkos NIV, illetve a HFNC között (RR 1,01, abszolút kockázati különbség -0,00). A szerzők hangsúlyozzák, hogy e hatásos beavatkozások nem helyettesíthetik és nem is késleltethetik az intubációt. Az intubálásra szoruló beteget nyilvánvalóan intubálni kell, a mechanikus lélegeztetés halasztása kockáztatja beteg életét.
Szerkesztőségi közleményükben Dr. Patel (Section of Pulmonary and Critical Care Medicine, Pritzker School of Medicine, University of Chicago, Illinois) és szerzőtársai hangsúlyozzák, hogy Ferreyro és munkatársainak nagy meta-analízise hasznosan foglalja össze a klinikusok részére az AHRF-ben, különösen a CODIV-19 ben szenvedő betegeknél alkalmazandó non-invazív lélegeztetés kérdéseit. Bár a COVID-19 pandémia során jelentősen szaporodtak ismereteink a légzési nehézségek ellátásáról, a meta-analízis nem ad választ arra, hogy ezen noninvazív oxigén-ellátási technikák előnyei minden akut hipoxémiás légzési elégtelenségben, vagy csak a COVID-19 fertőzést szenvedett betegekben észlelhetőek-e. Az is világos, hogy az elemzés szerint az akut légzési elégtelenségben szenvedő betegek egy csoportjánál el lehet kerülni az invazív gépi lélegeztetést, de az idézett - legtöbbször pneumoniában, vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegekre vonatkozó - vizsgálatok alapján nehéz meghatározni, mely betegeknél előnyösebb a nem invazív lélegeztetés alkalmazása.
Források:
