hirdetés

Konszenzusnyilatkozat az 1. típusú diabetesről

Az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek kezeléséről szóló, nemrégiben közzétett konszenzusos nyilatkozatban összehasonlítják az 1-es típusú diabeteses felnőtt populáció kiterjedten foglalkozik az egyedi klinikai szükségletekkel.

hirdetés

A felnőttkori diabetes esetén a 2-es típusú diabeteszes populáció mellett nem szabad megfeledkeznünk a számos, 1-es típusú diabetesszel élő felnőttekről sem.  Az 1-es típusú diabetes diagnosztizálásában és kezelésében számos és gyors előrelépés történt, ugyanakkor az 1-es típusú diabétesszel való együttélés pszichoszociális terhével is számolni kell.

Az új konszenzusos nyilatkozat kitér az 1-es típusú diabetes diagnózisára, a célokra és a célkitűzésekre, az ellátás menetrendjére, az önmenedzselési oktatásra és az életmódra, a glükózmonitorozásra, az inzulinterápiára, a hipoglikémiára, a pszichoszociális ellátásra, a diabeteses ketoacidózisra (DKA), hasnyálmirigy‑transzplantációra/szigetsejt‑transzplantációra, a kiegészítő terápiákra, a speciális populációkra (várandósok, idősek, kórházi kezelésre szorulók), valamint a felmerülő és jövőbeli kilátásokra.

Az eredetileg júniusban, az Amerikai Diabetes Társaság (ADA) 81. tudományos ülésén bemutatott tervezetet, az ADA/EASD közös nyilatkozatának végleges változatát október 1‑jén, a virtuális European Association for the Study of Diabetes (EASD) 2021-es éves ülésén ismertették, és egyidejűleg a Diabetologia és a Diabetes Care című folyóiratokban is megjelentették.

A dokumentum célja, hogy rávilágítson azokra a főbb területekre, amelyeket az egészségügyi szakembereknek figyelembe kell venniük az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek kezelése során.

Az elsődleges célok között szerepel az 1-es típusú diabétesszel élők hosszú és egészséges életvitelének támogatása négy konkrét stratégiával: 1) az inzulin adagolása oly módon, hogy a glükózszint a lehető legközelebb legyen a célértékhez, megelőzve a szövődmények kialakulását, a DKA-t és minimalizálva a hipoglikémiát; 2) a kardiovaszkuláris kockázati tényezők kezelése; 3) a pszichoszociális terhek minimalizálása; és 4) a pszichológiai jólét elősegítése.

A dokumentum kitér arra, mennyire fontos, hogy a 30 évesnél idősebbekben is felismerjék az 1-es típusú diabetest, ugyanis a téves diagnózis a betegek akár 40%-át is érintheti. Ennek oka többek között, hogy az endogén inzulinszekréciót tükröző C‑peptidszint az 1-es típusú diabetes klinikai megjelenésekor még viszonylag magas lehet, de még a szigetsejt-antitestek jelenlétének sincs 100%-os pozitív prediktív értéke.

Az elhízás és a 2-es típusú diabetes egyre több fiatalt érint, ráadásul a DKA 2-es típusú diabetesben is előfordulhat ("ketózisra hajlamos egyéneknél"), a diabetes monogén formái pedig gyakran összetéveszthetők az 1-es típusú diabétesszel.

A téves diagnózis felállítása ellen a szerzők készítettek egy diagnosztikai algoritmust, amely fehér európai népességből származó adatokon alapul és kizárólag olyan felnőttekre vonatkozik, akiknél 1-es típusú diabetes gyanúja merül fel.

Az első lépés a Langerhans-szigetek autoantitestjeinek vizsgálata. Pozitív eredmény esetén felállítható az 1-es típusú diabetes diagnózisa. Ha negatív, és az illető 35 évnél fiatalabb, és nincs jele 2-es típusú diabetesnek, a C-peptid vizsgálata javasolt. Ha ez 200 pmol/l alatt van, akkor 1-es típusú diabetes a diagnózis. Ha 200 pmol/l feletti az érték, akkor a monogén diabetes genetikai vizsgálata javasolt. Ha a tünetek 2-es típusú diabetesre utalnak és/vagy a beteg 35 évesnél idősebb, a 2-es típusú diabetes a legvalószínűbb diagnózis.

Ha pedig továbbra is bizonytalan a diagnózis, akkor az ajánlás szerint nem inzulinos terápiát kell folytatni, és 3 év múlva meg kell ismételni a C-peptid vizsgálatát, mivel ezalatt az idő alatt az 1-es típusú diabeteses betegeknél a C-peptid mennyisége 200 pmol/l alatt lesz.

Az 1-es típusú diabeteses betegek pszichoszociális támogatása elengedhetetlen, mégis elhanyagolják. Az 1-es típusú diabétesszel élő felnőttek 20-40%-a számol be a diabétesszel kapcsolatos érzelmi distresszről, és mintegy 15%-a szenved depresszióban, ami együtt jár az emelkedett HbA1c-szinttel, a szövődmények fokozott kockázatával és a halálozással. A szorongás szintén nagyon gyakori, és összefügg a diabeteshez kapcsolódó félelmekkel. Az étkezési zavarok szintén gyakoriak, ami tovább nehezíti a betegség kezelését.

A dokumentum ajánlásai között szerepel a pszichológiai egészség és az önmenedzselés szociális akadályainak rendszeres értékelése, valamint annak hangsúlyozása, hogy szükség esetén fontos a pszichológiai vagy pszichiátriai ellátásra történő beutalás és az ellátás hozzáférhetősége. Fontos az oktatás, a dietetikus tanácsadás és felügyelet, valamint a pszichoszociális támogatás.

A dokumentum megállapítja: "Bár az alacsony szénhidráttartalmú étkezési szokások egyre népszerűbbek, és rövid távon csökkentik a HbA1c-szintet, fontos, hogy ezeket az egészséges táplálkozási irányelvekkel együtt alkalmazzák. A magas zsírtartalmú és/vagy magas fehérjetartalmú ételek hozzájárulhatnak a késleltetett hiperglikémiához és az inzulinadag módosításának szükségességéhez. Mivel ez egyénenként nagyon változó, a kezdeti dózismódosítások meghatározásához akár 3 órán át vagy tovább tartó posztprandiális glükózmérésekre is szükség lehet."

Az alacsony szénhidráttartalmú diétákról kevés adat áll rendelkezésre 1-es típusú diabetesben. A diéta betartása nehéz, kevés az utánkövetéses vizsgálat, és azok sem elég meggyőzőek. Fontos a beteggel történő szoros együttműködés, a testsúly- és glikémiás kontroll.

A jelentésben szó esik továbbá a tudásbeli hiányosságokról, beleértve a diabetestechnológia személyre szabott használatát, az egészségügyi egyenlőtlenségeket és az ellátáshoz való hozzáférés hiányának problémáit, valamint a megelőzés és/vagy a gyógyítás megvalósíthatóságát is. 

A dokumentum kiemeli, hogy a diabetes kezelésében nincs egyféle megközelítés, és minél inkább egyénre szabottan történik a betegség kezelése, annál sikeresebb lehet. A kutatók és orvosok reményei szerint ez a konszenzusos nyilatkozat hozzájárul ahhoz, hogy az 1-es típusú diabétesszel élők a legjobb ellátásban részesüljenek. Céljuk, hogy megvalósuljon az egészségügyi egyenlőség és minden beteg hozzájusson a konszenzusnyilatkozatban leírt ellátáshoz, és hosszú, egészséges, teljes életet élhessen.

Forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/960158?src=#vp_1

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.