Menopauzális hormonpótlás és infarktus
Újabb adatok szerint bár a hormonpótlás valamennyire véd az infarktustól, az csak az első miokardiális infarktusra igaz, ezt követően már növeli következő infarktus kockázatát és súlyosságát.
A menopauzális hormonpótló kezelés megítélése nem egyértelmű: pozitív és negatív hatásokat is igazoltak. Például Dr. Khalid Benkhadra (Rochester, Minnesota) az Endocrine Society 2015-ös ülésén 43 randomizált klinikai vizsgálat (köztük a Women’s Health Initiative) adatainak összegzése alapján kijelentette, hogy a kezelés sem pozitív, sem negatív hatással nincs a mortalitásra (ENDO 2015. Abstract FRI-125). Az összesen 52 000 beteget számláló feldolgozásban szereplő nők átlagos életkora 62 év volt, 5 évi átlagos megfigyelési idővel. Nem lehetett szignifikáns összefüggést megfigyelni a menopauzális hormonterápia (MHT) és a bármely okból bekövetkező mortalitás között (RR: 0,99), és nem volt összefüggés a hormonkezelés fajtája, vagy a megelőzően fennálló szívbetegséggel sem. Nem láttak összefüggést a hormonkezelés és a szívinfarktus okozta (RR: 1,04), az emlőrákos (RR: 0,93), vagy a stroke-os halálozás (RR: 1,49) között, a 95%-os CI mindegyiknél áthaladt az 1,0-en. Nem volt összefüggés a tüdő-, a petefészek-, a kolorektális rák okozta halálozással sem. Ugyanakkor a szerző is úgy véli, hogy az eredmények bizonyossága „alacsony, vagy mérsékelt”, és az 5 év megfigyelés sem elégséges.
A North American Menopausa Society (NAMS) találkozóján 2015. október 2.-án Dr. Paulina Tuomikoski (Helsinki University) arról számolt be, hogy adataik szerint a menopauzális hormon-kezelés némileg védi az érrendszert az ösztradiol értágító hatása miatt (Abstract S-13). Megfigyeléses vizsgálatukban az első miokardiális infarktus (MI) során a hormonkezelés védő hatásúnak bizonyult, viszont a másodiknál már növeli a kockázatot és a súlyosságot. „Ezért az első szívinfarktus után a nőbeteg ne folytassa a hormonkezelést, mivel növekszik a második infarktus kockázata, ami akár halálos is lehet”.
Az életkorhoz igazított analízis szerint az infarktust kapott, de hormonkezelt nőbetegeknél kisebb esélye van a kórházba kerülés előtti halálnak, mint akiknél nem alkalmaznak hormonkezelést (22% vs 25,8%, Odds Ratio: 0,77, p=0,023). Ugyancsak kevesebb az infarktus utáni első hónapban bekövetkező elhalálozás (18,5% vs 24,7%, OR: 0,69, p=0,007), valamint az egy éven belüli elhalálozás (42,5% vs 51,7%, OR: 0,62, p<0,001). A hormonkezelés időtartama befolyásolja a halálozási rátát az infarktus utáni első 28 napban. Annál a 415 nőbetegnél, akik 5 évnél rövidebb ideje szednek hormont, az elhalálozási arány 38,5% (OR: 0,83), az 5 évnél hosszabb ideje hormonkezelésen lévő 210 nőbetegnél 29,8% (OR: 0,54), és a hormon egyáltalán nem szedőknél 43,4% (p<0,001). Mindamellett az életkor csak minimálisan befolyásolta az MI miatti halálozást: az összes hormonszedőnél 60 év alatt az OR 0,68 volt, 60 éves kor fölött 0,77, a szívinfarktus idején hormont szedő 60 év alattiaknál az OR 0,46, a 60 év fölöttieknél 0,47 volt.
Jelentős összefüggés volt megfigyelhető viszont az MI után a hormonkezelést folytató, vagy az azt abbahagyó nőbetegeknél: a hormonkezelést folytató betegeknél 10,7% az ismétlődő szívinfarktus arány, az abbahagyóknál csak 7,2%, tehát nagyjából a másfélszerese azoknál, akik tovább is hormonkezelést kapnak. Még komolyabb (csaknem háromszoros) az eltérés az egy éves halálozásban: a hormonkezelést folytatók 66,7%-a hal meg, a hormonkezelést abbahagyóknál ez a szám 29,4%.
A szerzők korelnöke, Dr. Tomi Mikkola szerint „ez annak lehet a következménye, hogy az első MI-t megkapó betegeknél egyéb, ruptúrára hajlamos instabil plakkok is jelen lehetnek, és az ösztrogén destabilizálja ezeket a plakkokat”.
Ugyanakkor ezeket az adatokat óvatossággal kell kezelni az American College of Cardiology alelnöke, Dr. Mary Norine Walsh szerint: „Évtizedekkel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a hormonkezelés megvédi a nőket a koronária betegségektől. Későbbi randomozált, kontrollált vizsgálatok szerint posztemenopauzális, koronária-beteg nőknél az ösztrogén növeli a kockázatot”. Csak nagy, prospektív vizsgálatokkal lehetne ép koronáriájú menopauzális nőbetegeken pontosan kimutatni a hormonkezelés kardiovaszkuláris hatásait.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
