Nagy műtétek után gyakoriak a kardiológiai szövődmények
Nem kardiológiai jellegű nagyműtétek után a nagy kockázatú betegek közül minden ötödik betegnél alakult ki egy éven belül egy vagy több kardiológiai szövődmény – írja az Európai Kardiológus Társaság lapja.
A European Heart Journal – Acute Cardiovascular Care a közlemény szerzőjét, dr. Christian Puelachert idézi, amikor ezt írja: „Vizsgálatunk adatai arra figyelmeztetnek, hogy nem kardiológiai jellegű műtétek után nagyobb az esély szívproblémák kialakulására, illetve emiatti halálozásra, mint azt korábban gondoltuk. Ez a fokozott kockázat ráadásul hosszabban áll fenn, mint azt eddig feltételeztük.”
A vizsgálatot nagy kockázatú betegek bevonásával végezték, akik között 65-85 éves betegek mellett olyan fiatalabb, 45 és 64 év közötti betegek is voltak, akiknél valamilyen kardiovaszkuláris betegség (koszorúér-betegség, perifériás artériabetegség stb.) állt fenn, vagy korábban stroke-on estek át. Minden résztvevőnél olyan, nem kardiológiai jellegű műtétre került sor, melyet követően legalább egy éjszakát kórházban kellett tölteniük. Különböző típusú műtétek történtek, köztük zsigeri szerveket érintő sebészeti beavatkozások, ortopédiai, traumatológiai, érsebészeti, urológiai, gerinc- és mellkasi műtétek.
A nagyműtétre kerülő betegek között nagyobb arányban vannak idősebbek, illetve olyanok, akiknél egyidejűleg más betegségeik is vannak, ezért mostani vizsgálatukban a szerzők főleg erre a betegcsoportra fókuszáltak. A posztoperatív szövődményekre vonatkozó információk mindenképp hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezek a műtétek a jövőben biztonságosabbak legyenek.
A világon évente több mint 300 millió műtétre kerül sor. A sebészeti technika és az orvostudomány fejlődése ellenére ezekhez a műtétekhez a kardiális események gyakoribb előfordulása társul, köztük szívinfarktus, szívelégtelenség, szívritmuszavar vagy kardiovaszkuláris halál. A korábbi kutatások tanúsága szerint a műtét után elhalálozott betegek közel háromnegyede soha nem került intenzív osztályra, ami azt jelzi, hogy a fokozott kardiovaszkuláris kockázatuk felismerés nélkül maradt. A szövődmények némelyikét tünetek híján sokszor nem diagnosztizálják. Ilyen eset például, amikor a műtét utáni fájdalomcsillapítás elnyomja a szívinfarktus okozta mellkasi fájdalmat, noha a halálozási rizikó ezekben az esetekben sem alacsonyabb, mint tünetekkel kísért szívinfarktusban.
A most közzétett vizsgálatban 2265 beteg adatait dolgozták fel, akiknek átlagéletkora 73 év volt, a betegek 43%-át alkották nők. A műtétet követően a betegeket egy éven át követték nyomon szívinfarktus, szívelégtelenség, szívritmuszavar és kardiovaszkuláris halálozás előfordulása szempontjából. A tünetmentes szívinfarktus felismerése érdekében a kórházi tartózkodás ideje alatt minden betegnél sorozatos troponinmeghatározásra került sor.
Körülbelül minden hetedik betegnél (15%) alakult ki legalább egy kardiológiai jellegű szövődmény 30 napon belül, ennek aránya a legmagasabb (22%) mellkasi műtétet követően volt, ezt követték az érsebészeti műtétek (21%) és a traumatológiai műtétek (19%). Egyéves távlatban legalább egy kardiológiai szövődmény minden ötödik betegnél (21%) jelentkezett.
A vizsgálatunk jelentőségét részint az adja, hogy először követtek nyomon tünetmentes szívinfarktust szenvedett betegeket műtétük után. A szerzők megjegyzik, hogy ezek a betegek vannak kitéve a legnagyobb kockázatnak. A posztoperatív időszakban tünetmentes szívinfarktuson átesett betegek egyharmadánál még legalább egy további kardiológiai szövődmény is jelentkezett, miközben tünetmentes szívinfarktus nélkül ennek aránya mindössze 10%. Tapasztalataik szerint a műtét előtt, majd a műtét után két nappal elvégzett troponinmeghatározás segítséget nyújt ezen esetek felismerésében, így megfelelő beavatkozással elejét vehetjük a további szövődményeknek és a halálozásnak.
A szövődmények többsége a műtét utáni első 30 napban jelentkezett és ezen belül is különösen az első héten. A szerzők szerint azonban akár 5 hónapra is elnyúlhat az a sérülékeny periódus, amikor fokozott a posztoperatív kardiológiai komplikációk rizikója. Megjegyzik azonban, hogy mostani vizsgálatuk nem tért ki arra, hogy maguk a betegek mit tudnak tenni a kimenetelek javítása érdekében. Arra figyelmeztetik leendő betegeiket, hogy a sebészeti beavatkozásra ne egyszeri rövid eseményként, hanem folyamatként tekintsenek. A műtétre való felkészülés során fordítsanak figyelmet a dohányzásról való leszokásra, a fizikai aktivitás fokozására és az egészséges étkezésre. Ily módon érhető el ugyanis, hogy szervezetünk optimális állapotban legyen, mire a műtét napja elérkezik.
