Periodontitisz után jöhet az első szívinfarktus
Svéd kutatók azt találták, hogy a foggyökérhártya gyulladásban szenvedők nagyobb eséllyel kapják meg első szívinfarktusukat, mint azok, akiknek a szájürege rendben van, bár a kétféle gyulladásos folyamat között egyelőre oki összefüggés nem igazolható.
Lockhart és 13 munkatársa, valamint hat amerikai bizottság 2012-ben, a Circulation-ban közölt tanulmánya emlékeztetett arra, hogy már egy évszázaddal ezelőtt fölvetették a szájüreg és a szív-ér rendszer közötti kapcsolat jelentőségét. Most Lars Ryden és svéd munkacsoportja jelentette ugyanebben a folyóiratban a PAROKRANK vizsgálat eredményeit. A kutatók azt találták, hogy az első szívinfarktusuk miatt kórházba kerülő betegek 28%-kal gyakrabban szenvednek súlyos foggyökérhártya-károsodásban, mint a kontrollcsoport tagjai, még akkor is, ha figyelembe veszik a kórelőzmény olyan elemeit, mint a dohányzás vagy a cukorbetegség.
PAROKRANK az angol elnevezés (Periodontitis and its Relation to Coronary Artery Disease) betűszava. A kontrollszemélyek nemcsak a dohányzás és a cukorbetegség szempontjából egyeztek a periodontitiszes csoport tagjaival, hanem iskolázottságukban, családi állapotukban is, de ők nem első infarktus miatt kerültek 17 svéd kórház valamelyikébe 2010 és 2014 között.
Ryden professzor a vizsgálat összefoglalásaként leírta, hogy a PAROKRANK további, igen határozott érvvel járult hozzá ahhoz a föltételezéshez, hogy a periodontitisz és a szívinfarktus között szoros a kapcsolat. „Egy eset-kontroll tanulmány ezt nem igazolhatja megfelelően”. Ralph Stewart és Malcolm West ugyanebben a lapszámban megjelent szerkesztőségi közleménye is hangsúlyozza, hogy „a tanulmány jelentős kapcsolatot igazol a periodontitisz és a koszorúér-betegség között, de ez még nem bizonyít ok-okozati összefüggést”.
Az Egyesült Államokban a 30 évesnél idősebb felnőtteknek mintegy fele szenved periodontitiszben. Az utolsó 25 évben csaknem ötven prospektív kohorsztanulmány utalt arra, hogy a periodontitisz kapcsolatban van az ateroszklerotikus vaszkuláris betegségekkel, de ezek aránylag kis létszámú és nem megfelelően kontrollált vizsgálatok voltak. A PAROKRANK vizsgálatba 805, első szívinfarktus miatt kórházba kerülő beteget vontak be, akiknek az átlagéletkora 62 év volt, és 81%-uk volt férfi. A részletes kórházi kivizsgáláson kívül a fogazatról panorámaröntgen felvétel készült. Az alveoláris csontállapot alapján negatív lelet vagy enyhe, mérsékelt, illetve súlyos periodontítisz diagnózisa született, utóbbiak attól függően, hogy a periodontium épségét >80%-osnak, 66–79%-osnak vagy <66%-osnak találták.
Periodontitiszt az első szívinfarktus miatt felvett betegek között 43%-ban, a kontrollszemélyek között csak 33%-ban észleltek (p<0,001). Szignifikánsan nagyobb volt a foggyökérhártya-gyulladás esélye az első alkalommal infarktus miatt kórházba kerülő szívbetegek körében (esélyhányados: 1,49, 95%-os MT: 1,21–1,83), és a különbség akkor is szignifikáns maradt, ha a kórképet befolyásoló egyéb szempontokat is figyelembe vették, így a dohányzást, a cukorbajt, családi helyzetet (esélyhányados: 1,28, 95%-os MT: 1,03–1,60). A PAROKRANK munkacsoport hangsúlyozza, hogy „ez a gondos megfigyeléses vizsgálat támogatja, de nem bizonyítja az ok-okozati kapcsolat meglétét”.
