ADHD és élettartam

A The British Journal of Psychiatry folyóiratban január 23-án jelent meg a University College London kutatóinak cikke, amelyben az Egyesült Királyságban több mint 30 ezer figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral (ADHD) diagnosztizált beteg alapellátási adatait hasonlították össze a várható élettartam tekintetében 300 ezer ADHD-ban nem szenvedő személy adataival. Az eredmények szerint a diagnosztizált ADHD-val rendelkező férfiaknál a várható élettartam 4,5-9 évvel, a nők esetében pedig 6,5-11 évvel volt rövidebb a kontroll populációval összehasonlítva – ezek nagyon súlyos számok.

A cikk vezető szerzője, Josh Stott professzor szerint: “Mélységesen aggasztó, hogy a diagnosztizált ADHD-val rendelkező felnőttek egy része rövidebb életet él, mint lehetne. Az ADHD-s emberek számos erősséggel rendelkeznek, azaz megfelelő támogatással és kezeléssel boldogulhatnának az életben. Gyakran azonban hiányzik a megfelelő támogatás, és nagyobb valószínűséggel élnek át stresszes életeseményeket és társadalmi kirekesztettséget, ami negatívan hat az egészségükre és az önbecsülésükre”.”

A tanulmány azt is megállapította, hogy az ADHD-s felnőttek közül kilencből kevesebb mint egynél sikerült diagnosztizálni a rendellenességet, ami azt jelenti, hogy az ADHD-s felnőttek teljes populációjának csak egy töredékét lehetett vizsgálni. Stott professzor hozzátette: “A szociális jellemzők vizsgálatából és a gyermekkori diagnózisok átfogó elemzéséből kimutattuk, hogy a mi mintánkban az ADHD aránya csak töredéke annak, aminek lennie kellene”.

Az ADHD-s emberek kihívásokat tapasztalnak a figyelem összpontosításában: gyakran nagy energiával rendelkeznek, és képesek intenzíven arra összpontosítani, ami érdekli őket, ugyanakkor nehezükre eshet a hétköznapi feladatokra koncentrálni. Ez általánosságban fokozott impulzivitáshoz, nyugtalansághoz, valamint a tervezés és az időbeosztás terén mutatkozó problémákhoz vezethet, ami megnehezítheti az iskolai és munkahelyi sikereket, és hosszabb távon gondokat okozhat. Az ADHD már gyermekkorban kialakulhat, és egyre inkább felismerik, hogy felnőttkorban is fennáll. Az ADHD-t az Egyesült Királyságban más magas jövedelmű országokhoz képest alulkezelik a felnőttek körében, és a megfelelő kezelésekre nincs elegendő forrás.

Ez a tanulmány azért fontos, mert ez volt az első alkalom, hogy egy kutatócsoport megbecsülte az ADHD-val diagnosztizált brit felnőttek várható élettartamát az általános populációhoz képest. A kutatók megjegyzik ugyanakkor, hogy mivel az ADHD-t gyakran nem diagnosztizálják - különösen a felnőtteknél -, a mostani kutatás túlbecsülheti az ADHD-val élők által átlagosan tapasztalt várható élettartam-csökkenést.

A kutatás vezető szerzője, Dr. Liz O'Nions így összegezte az eredményeket: “Az ADHD-s felnőtteknek valójában csak töredék százalékát diagnosztizálják, ami azt jelenti, hogy ez a tanulmány a teljes közösségnek csak egy szegmensét fedi le. A diagnosztizáltak közül többeknek lehetnek további egészségügyi problémáik az átlagos ADHD-s személyekhez képest. Ezért kutatásunk talán túlbecsüli az ADHD-s emberek várható élettartambéli különbségét, bár több közösségi alapú kutatásra van szükség annak tesztelésére, hogy ez így van-e.”

Jelenleg az Egyesült Királyságban fájóan hiányoznak az ADHD-s felnőtteket támogató speciális szolgáltatások: egy korábbi, 16-64 éves felnőttek körében végzett országos felmérés például azt találta, hogy az ADHD-ra utaló tünetekkel rendelkezőknek csak az egyharmada részesült valamilyen mentális egészségügyi probléma miatt gyógyszeres kezelésben vagy tanácsadásban, míg az ADHD nélküliek 11%-a részesült ilyen kezelésben. Az ADHD-ra pozitív diagnózissal rendelkező személyek közel 8%-a számolt be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban kért valamilyen mentális egészségügyi kezelést, de nem kapta meg azt. Ez arra utal, hogy az ADHD-val élő felnőttek jelentkeznek ugyan az egészségügyi ellátórendszerben, de a szolgáltatók nincsenek felkészülve arra, hogy támogassák őket, annak ellenére, hogy az NHS iránymutatásai elismerik az ADHD hatását, valamint a diagnózis és a kezelés szükségességét. Ez azért ad okot aggodalomra, mert az ADHD kezelése (például a mentális egészségügyi problémák és a kábítószer-használat csökkentésével) gyakran jár jó eredményekkel.

Dr. O'Nions hozzátette: “Bár sok ADHD-s ember hosszú és egészséges életet él, az a megállapításunk, hogy átlagosan rövidebb életet élnek, mint kellene, kielégítetlen támogatási igényeket jelez. Rendkívül fontos, hogy kiderítsük a korai halálozás okait, hogy a jövőben stratégiákat dolgozhassunk ki ezek megelőzésére.”

A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy az adatok jellege miatt a kutatók nem rendelkeztek a halál okára vonatkozó információkkal, így nem lehetett az elvesztett életéveket a különböző halálokoknak tulajdonítani, ráadásul a fenti eredmények nem biztos, hogy általánosíthatók más országokra vagy populációkra.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Adults diagnosed with ADHD may have reduced life expectancies

Life expectancy and years of life lost for adults with diagnosed ADHD in the UK: matched cohort study

Irodalmi hivatkozás:

Life expectancy and years of life lost for adults with diagnosed ADHD in the UK: matched cohort study, The British Journal of Psychiatry (2025). DOI: 10.1192/bjp.2024.199