Hogyan adjuk az adalimumabot JIA-uveitisben?

Nisha R. Acharya (University of California, San Francisco) a The Lancet-ben 2025. január 25-én online közzétett cikkük szerint randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, hogy összehasonlítsák az adalimumab abbahagyásának hatékonyságát és biztonságosságát az adalimumab folytatásával szemben azoknál a juvenilis idiopátiás arthritis-szel szövődött uveitises (JIA) betegekben, akik a gyógyszer szedése alatt klinikai remissziót értek el.

A vizsgálatba 87, 2 éves vagy annál idősebb, JIA-asszociált uveitisben szenvedő gyermeket vontak be 2020 márciusa és 2024 februárja között. Minden betegnél a felvétel előtt legalább 1 évig kontrollált arthritis és uveitis állt fenn.

A betegeket véletlenszerűen úgy osztották be, hogy folytassák az adalimumabot, amelyet 2 hetente, testsúlyhoz igazított adagokban szubkután adtak be (n = 43; átlagéletkor 12,56 év; 74% lány), a másik csoportba pedig azok kerültek, akiknél abbahagyták az adalimumab adását, és a gyógyszer helyett azonos megjelenésű placebo injekciókat kaptak (n = 44; átlagéletkor 12,26 év; 73% lány).

Az elsődleges kimenetel a kezelés kudarcáig eltelt idő volt, amelyet az uveitis kiújulása (az elülső kamra sejtfokozatának növekedése a kiindulási értékhez képest két egymást követő orvosi kontroll során) vagy az, ha a 48 hetes követés során előzetesen meghatározott időpontokban történő orvosi kontrollon az arthritis kiújulását észlelték.

A másodlagos kimenetelek közé tartozott a látásélesség, az adalimumab és az antiadalimumab antitest-koncentráció, valamint a Juvenilis arthritis betegség 27-ös aktivitási pontszáma. A kezelés sikertelensége után az uveitis kontrolljának helyreállításáig eltelt időt is értékelték.

Az adalimumabot abbahagyó betegeknél magasabb volt a kezelés sikertelenségének aránya, mint azoknál, akik folytatták a kezelést (68% vs. 14%), és megnövekedett a kezelés sikertelenségének kockázata (kockázati arány, 8,7; P < 0,0001).

A placebocsoportban a kezelés sikertelenségéig eltelt idő mediánja 119 nap volt, míg a kezelés sikertelensége után mindkét csoportban újra elkezdett adalimumab kezelés után az összes betegnél 105 napos mediánidővel állt helyre a szemgyulladás kontrollja, ami a követési időszak végéig fennmaradt.

Az adalimumabot abbahagyó betegeknél magasabb volt az antiadalimumab antitest-koncentráció (P = 0,01) és az arthritis betegségaktivitása (P = 0,03), mint azoknál, akik folytatták a kezelést. Emellett az adalimumab-csoportban négy, a placebocsoportban hét betegnél észlelték az arthritis kiújulását.

Négy súlyos nemkívánatos eseményt észleltek azoknál, akik folytatták az adalimumabot. A COVID-19 fertőzések aránya magasabb volt az adalimumabot folytató betegeknél, mint azoknál, akik abbahagyták a gyógyszert (50 vs. 6 esemény 100 személyévre vetítve).

„Az adalimumab abbahagyását követő visszaesés magas aránya megkérdőjelezi a megszakítás megkísérlésének időzítésére vonatkozó a jelenlegi ajánlásokat” - írták a szerzők. „A vizsgálat eredményei felhasználhatók az adalimumab abbahagyását fontolgató betegek és családtagjaik tanácsadásának irányítására.”

A vizsgálat az uveitis szubjektív osztályozását használta elsődleges végpontként, ami befolyásolhatta az eredmények objektivitását.

A vizsgálatot az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete (National Eye Institute) támogatta.

Forrás:

Acharya NR, Ramanan AV, Coyne AB et al. Stopping of adalimumab in juvenile idiopathic arthritis-associated uveitis (ADJUST): a multicentre, double-masked, randomised controlled trial. The Lancet, Volume 405, Issue 10475, 303 - 313