A gyulladáscsökkentés hatása óriássejtes arteritisben

Az óriássejtes arteritisben szenvedő betegek több mint egyharmadánál még a tocilizumabbal és glükokortikoidokkal való legalább 6 hónapos kezelés után is érgyulladás jelentkezik, ami arra utal, hogy hatékonyabb gyulladáscsökkentő stratégiákra van szükség.

Caterina Ricordi (Unit of Rheumatology, Azienda USL — IRCCS di Reggio Emilia, Reggio Emilia, olaszország) és munkatársai retrospektív kohorszvizsgálatot végeztek, hogy értékeljék a tocilizumab- és glükokortikoid-kezelés hatását az óriássejtes arteritisben szenvedő betegek szövettani változásaira.

A vizsgálatba 13, óriássejtes arteritisben szenvedő beteget vontak be (átlagéletkor a betegség kezdetén 69,3 év; 53,8% nők), akiknél a diagnózis felállításakor biopsziát vettek a gyulladt arteria temporalisból (TAB). A betegeket legalább 6 hónapig tocilizumabbal és glükokortikoidokkal kezelték, és 2017 decemberétől 2023 decemberéig követték. A medián 2,4 év időtartamú tocilizumab-kezelés után minden betegnél második TAB-ot, 18-fluorodeoxiglükóz PET-CT-t és color Doppler-ultrahangvizsgálatot végeztek.

A betegség aktivitását klinikai manifesztációk, laboratóriumi vizsgálatok és képalkotó leletek alapján értékelték, az aktív betegséget a tünetek jelenléte, a gyulladásos markerek emelkedése vagy a glükokortikoidok adagjának emelésének szükségessége határozta meg.

Eredmények

A kezdeti TAB 13 betegből 11-nél transzmurális gyulladást (TMI), egy-egy betegnél pedig adventitiára és kisérvasculitisre korlátozódó gyulladást mutatott ki.

A második TAB-nál a 13 betegből 5 betegnél (38,5%) még mindig gyulladás volt. Az első TAB során TMI-vel rendelkező 11 beteg közül 5 betegnél (45,4%) a második TAB során még mindig gyulladás volt: 4 betegnél a gyulladás az adventitialis/periadventitialis szövetre korlátozódott, 1 betegnél pedig tartós TMI volt.

A kilenc beteg közül, akiknél a PET-CT-n a kiindulási időpontban aktív vasculitis mutatkozott, három betegnél (33,3%) a követéskor is tartós aktivitást mutattak, és az átlagos PET-vasculitis-aktivitási pontszám jelentősen csökkent (átlagos különbség -6,5; P = 0,017).

A color Doppler-ultrahangvizsgálat a betegek körülbelül egyharmadánál mutatott ki halántékartéria-

„Eredményeink arra utalnak, hogy a tartós szövettani gyulladásos elváltozások túlnyomórészt az adventitialis erekre korlátozódnak, míg a TMI (transzmurális gyulladás) jelei a legtöbb betegnél visszafejlődtek” - írták a szerzők az RMD Open-ben 2024. december 31-én online megjelent cikkükben.

A tanulmány egyközpontú és retrospektív felépítése szelekciós és beutalási torzulásokat okozhatott. A legtöbb betegnél a tocilizumabot a betegség kiújulásakor kezdték el alkalmazni, ami potenciálisan a súlyosabb eseteket szelektálta. A kis mintanagyság és a csak glükokortikoidot kapó betegek összehasonlító csoportjának hiánya korlátozta a tocilizumab-kezelés nélküli szövettani változások értékelését. Ezenkívül a halántékartériákban a tartós gyulladás értelmezése a korlátozott gyulladás aktív gyulladásként való különböző definíciói alapján változott.

Forrás:

Ricordi C, Marvisi C, Macchioni P, et alDoes tocilizumab eliminate inflammation in GCA? A cohort study on repeated temporal artery biopsiesRMD Open 2024;10:e005132. doi: 10.1136/rmdopen-2024-005132