Pneumoconiosis a fogtechnikusok között
Majd minden második fogászati technikusnál pneumoconiosist állapítottak meg magas felbontású komputer tomográfiával egy török tanulmányban.
A pneumoconiosis egy diffúz interstíciális tüdőbetegség, amely gyakran munkahelyi ártalomként, a belégzett porok, kemikáliák hatására alakul ki. A fogászati protéziseket készítő technikusok sok olyan laboratóriumi vegyianyagnak vannak kitéve, melyek növelik a pneumoconiosis kialakulásának kockázatát, ezért megfelelő tájékoztatásra és munkahelyi védelemre van szükségük.
Dr. H. Kahraman és mtsai elsőként vizsgálják a pneumoconiosist fogászati technikusoknál magas felbontású komputer tomográfiát (HRCT) használva. Az adatgyűjtés egy törökországi tartományban, nagyjából egy tucat protézislaboratórium bevonásával történt.
A 123 felkért személyből 87-en (71%) egyeztek bele a részvételbe. Közülük 11-et különböző okok miatt kizártak a kutatásból: (1.) mert kevesebb, mint 4 éve dolgoztak, (2.) nők voltak (őket csak azért, mert igen kevesen voltak), (3.) nem tudták elvégezni a légzésfunkciós tesztet, vagy (4.) tüdőtuberkulózisban szenvedtek.
A tanulmányban ily módon bennmaradó 76 férfi átlagéletkora 32 év (18-55) volt, 41 fő (54%) 4-15 éve dolgozik fogászati protézistechnikusként, 35 fő (46%) pedig 15 évet meghaladóan. A jelenlegi és a már leszokott dohányosok aránya 62% volt. A részvevők többsége (87%) korábban és jelenleg sem dolgozott más állásban; a többiek pedig olyan munkát folytattak, mely nincs befolyással a légzőrendszerre. Hat technikus (8%) bevallása szerint a munkahelyeik nem szellőztethetők. 93% visel speciális munkaruhát miközben dolgozik; 22% soha nem használ munkája során maszkot, 46% néha használja őket, 32% pedig mindig. Az összes labor esetében egy közös általános helyiségben zajlott mindenfajta csiszolás, porcelángyalulás, fémlapítás és homokfúvás.
A technikusoknál fizikális vizsgálat után légzésfunkciós tesztet, és HRCT –t végeztek. Három szakember (2 tüdőgyógyász és 1 radiológus) egymástól függetlenül, a résztvevők munkahelyi kitettségéről nem tudva vizsgálta meg a felvételeket. Határozott körvonalú kerek homályt, szabálytalan és/vagy lineáris foltokat, tejüveg homályt (GGO), lépesméz-szerű rajzolatot, tüdőtágulást, a mellhártya-rendellenességeket (zsigeri/parietális), valamint mellhártya-meszesedést kerestek. A 76 résztvevőből 35-ben diagnosztizáltak pneumoconiosist. A kerek homály bizonyult a leggyakoribb radiológiai leletnek, amelyet 29 résztvevőnél (38%) állapítottak meg. A HRCT alapján az empyhsema kialakulásának nagyobb kockázata nem a pneumoconiosishoz köthető, hanem azoknál nagyobb, akik hosszabb ideje dolgoznak ebben a a munkakörben , hosszabb ideje dohányoznak, illetve alacsony a szénmonoxid diffúziós kapacitásuk (DLCO). A FEV1 és a DLCO szignifikánsan alacsonyabb volt azon technikusok esetében, akik már legalább 16 éve dolgoznak a szakmájukban . A DLCO értékek szignifikánsan alacsonyabbak lettek az aktívan dohányzók és tüdőtágulásosok körében.
Kommentár: Mivel a magas felbontású skomputer tomográfiával (HRCT) a tüdőbeli radiológiai változások már nagyon korán felismerhetők, a pneumoconiosis előfordulási gyakorisága a résztvevők körében igen magas volt.
A cikk felhívja a figyelmet, hogy azokon a munkahelyeken, ahol a munkavédelmi előírásokat nem tartják be, már rövid idő után is megjelennek a tüdőkárosodás jelei. A HRCT ugyan nem szövettani diagnózist ad, így kiemelődhet egyéb krónikus gyulladás is, de non-invazív eszközként beépülhet a foglalkozás-egészségügy diagnosztikus fegyvertárába.
Forrás: Occupational Medicine
