Pszichedelikus szerek a terápiában

Az American Academy of Addiction Psychiatry (AAAP) 32. éves találkozóján bemutatott felmérés eredményei szerint az addiktológiai szakemberek - köztük a pszichiáterek - többsége is úgy véli, hogy a pszichedelikus szerek ígéretesek a szerhasználati zavarok (SUD-k) és pszichiátriai betegségek kezelésében, és bizonyos kikötésekkel támogatják az anyagok legalizálását ezekre az indikációkra.

Amanda Kim (Brigham and Women's Hospital, Boston, Massachusetts) elmondta, őket, a vizsgálatot végzőket is meglepte ez pozitív hozzáállás, tekintve, hogy a függőséggel foglalkozó szakemberek korábban igen óvatosságnak bizonyultak a marihuána legalizálásával kapcsolatban. "Azt feltételeztük, hogy a függőséggel foglalkozó szakemberek több szkepticizmust fejeznek ki a pszichedelikumokkal kapcsolatban, mint a nem addiktológiai szakemberek, azonban a felmérésben részt vevő addiktológiai szakértők nagyon támogatták a pszichedelikumok terápiás célú legalizálását, de csak ellenőrzött körülmények között.

Az elmúlt években megnőtt a tudományos közösség és a nagyközönség érdeklődése a pszichedelikus szerek terápiás használatának lehetősége iránt, és a korábbi kutatások azt mutatták, hogy a pszichedelikus szerek iránti pozitív hozzáállás a pszichiáterek körében növekszik, és támogatják legalizálásukat. A pszichedelikus gyógyszereket számos joghatóság is dekriminalizálja és/vagy legalizálja. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) áttörést jelentő terápiás elnevezést adott a 3,4-metilén-dioxi-metamfetamin (MDMA) számára a poszttraumás stressz-zavar (PTSD) kezelésében, és ugyanezt a jelölést adta a pszilocibinnek is a súlyos depressziós rendellenességek kezelésében.

A felmérés készítői azt kívánták értékelni, hogy milyen a függőségekre szakosodott orvosok jelenlegi attitűdje a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban. Vizsgálathoz az AAAP névjegyzékéből keresték meg az addiktológiai és addiktológiai pszichiátriai szakembereket. Az anonim online felmérésben a válaszadókat arra kérték, hogy 30 állítással értékeljék egyetértésüket. A 145 önkéntes válaszadók mintegy kétharmada pszichiáter, egyharmada belgyógyász és családorvos volt, 59%-uk volt a férfi; átlagéletkoruk 46,2 év volt. A legtöbb válaszadónak volt valamilyen klinikai tapasztalata a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban és csaknem 85%-uk számolt be arról, hogy legalább egy páciense már megosztotta vele valamilyen pszichedelikus élményét.

Összességében a válaszadók hozzáállása pozitív volt a pszichedelikus szerek terápiás használatával kapcsolatban. Körülbelül 64%-uk határozottan egyetértett vagy egyetértett azzal, hogy e szerek ígéretesek lehetnek a SUD-ok kezelésében, és 82%-uk értett egyet azzal, hogy alkalmasak lehetnek bizonyos pszichiátriai rendellenességek kezelésében. A válaszadók több mint egyharmada (37,9%) fejezte ki aggodalmát a pszichedelikus szerek addiktív potenciálja miatt. Ez az aggodalom nagyobb arányú, mint amit több, korábbi, pszichiáterek körében végzett felmérés mutatott, valószínűleg azért, mert a pszichedelikus szerek e kutatásban használt tágabb meghatározása magában foglalta a „nem klasszikus, nem szerotonerg hallucinogéneket”, például a ketamint és az MDMA-t is. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadásában (DSM-5) a ketamint és az MDMA-t is a hallucinogének közé sorolta, és mindkettőről ismert, hogy addiktív potenciállal bír, ami a szerzők szerint befolyásolhatta a kutatásban résztvevők válaszait.

A résztvevők mintegy 28%-a amiatt tartotta aggályosnak a pszichedelikus szerek használatát, mert növelhatik a későbbi pszichiátriai rendellenességek és a hosszú távú kognitív károsodás kockázatát. Csaknem háromnegyedük (74,5%) gondolta azt, hogy a pszichedelikus szerek terápiás használatát legalizálni kellene, de alkalmazásukat természetesen csak szigorúan szabályozott módon és ellenőrzött körülmények között, speciálisan képzett szakemberek által tartották elképzelhetőnek.

A legtöbb válaszadó úgy gondolta, hogy a betegek szívesen használnának pszichedelikus szereket az SUD kezelésére. A pszichedelikus gyógyszerekhez való hozzáállás általában hasonló volt a pszichiáterek és a nem pszichiáterek esetében; de a pszichiáterek e szerek használatát könnyebben beszélték meg betegeikkel, és gyakorlatukban is nagyobb valószínűséggel észlelték a pszichedelikus szerek használatának szövődményeit.

A Source Research Foundation által támogatott vizsgálat korlátai közé tartozik a kis mintalétszám és a lehetséges szelekciós torzítás, mivel a pszichedelikus szerekről kedvezőbb véleménnyel rendelkezők nagyobb valószínűséggel töltötték ki a kérdőívet.

forrás:

American Academy of Addiction Psychiatry (AAAP) 32nd Annual Meeting: Poster F70.