Stressz, long-COVID és kognitív tünetek

A tanulmány eredményei rámutatnak, ennyire fontos a pandémiák alatti aggodalmak és stressz mérséklése, mind azok pszichológiai hatása, mind a hosszabban tartó betegségek társadalmi terheinek csökkentése érdekében.

A long-COVID-ot egyre növekvő közegészségügyi teher. Az elhúzódó fertőzés csökkent teljesítőképességet vagy egyenesen tartós munkaképtelenséget eredményez, és számos egyéb nehézséget jelent az érintett beteg számára az élet más területein is. A demográfiai és fertőzésekkel kapcsolatos jellemzőket már azonosították kockázati tényezőkként, de kevesebb kutatás összpontosított az elhúzódó betegség pszichoszociális kockázati faktoraira, például az indexfertőzést közvetlenül megelőző stresszre.

Az UCL COVID-19 Social Study keretében 1966, korábban SARS-CoV-2-vel fertőzött brit felnőtt adatait elemezték. A saját beszámolóik alapján long-COVID-ban szenvedőket arról kérdezték, hogy a SARS-CoV-2 fertőzést megelőző hónapban hányszor volt kellemetlen élményük, tapasztalatuk és mennyire aggódtak, továbbá azt is megkérdezték, hogy a long-COVID  három specifikus tünete: a mobilitási nehézség, a kogníciós és öngondoskodási problémák mennyire jellemzőek jelenleg az életükben.

Szintén vizsgálták a szocioökonómiai státusz (socioeconomic position, SEP) háromszintű indexe és a kitettségi változók kapcsolatát a hosszú COVID-státusszal. A kutatók a SARS-CoV-2 fertőzés számos jellemzőjét, szociodemográfiai és az egészséggel kapcsolatos faktorok egész sorát is ellenőrizték.

A long-COVID önbevallás szerinti odds-a 1,25-tel (95%-os CI: 1,04–1,51) nőtt a SARS-CoV-2 fertőzést megelőző hónapban tapasztalt minden egyes aggodalmat okozó nehézségek miatt. A legalacsonyabb SEP csoportba tartozó egyéneknél közel kétszer nagyobb valószínűséggel alakult ki hosszú COVID, mint a legmagasabb SEP csoportban (esélyhányados [OR]: 1,95; 95%-os CI: 1,19–3,19), és a kellemetlen helyzetek, élmények és a csapások miatti aggodalmak továbbra is előrevetítették a hosszú COVID bekövetkeztét (OR: 1,43; 95% CI: 1,04 – 1,98). A szerencsétlenségekkel kapcsolatos aggodalmak száma csupán a kognitív nehézségek valószínűségét növelték 1,46-tal (95%-os CI: 1,02–2,09), a mobilitást és az öngondoskodási képességet nem befolyásolták.

A vizsgálat korlátozó tényezője a kis esetszám mellett az, hogy a kutatók nem tudták kovariánsként szerepeltetni a fertőzéskori oltási státuszt, ami csökkentheti a hosszú COVID kialakulásának valószínűségét, továbbá ne vizsgálták a long-COVID egyik legjellemzőbb és legtartósabb tünetét, a fáradtságot. A saját maguk által long-Covidosnak minősített betegek csupán 19%-uknál diagnosztizáltak a kezelőorvosok is tartós COVID-betegséget

A tanulmányt a Nuffield Alapítvány, a MARCH Mental Health Network finanszírozta.

Forrás: Does pre-infection stress increase the risk of long COVID? https://www.medrxiv.org/content/10.1101/2022.04.06.22273444v1