A demens nőbetegek kevesebb figyelmet kapnak
A demenciában szenvedő nőket ritkábban látja a háziorvos, és potenciálisan ártalmasabb gyógyszereket kapnak, mint a demens férfibetegek – derül ki a UCL most nyilvánosságra hozott kutatásából.
Az Age and Ageing című lapban megjelent tanulmány szerzői azt találták, hogy a demens betegek összességében mindössze felénél történik dokumentált évenkénti állapotfelmérés, noha az Egyesült Királyságban a háziorvosi praxisok számára külön anyagi források állnak rendelkezésre e célból. A demens nőbetegek esetében különösen nagy a veszélye annak, hogy hosszabb ideig antipszichotikus vagy szedatív gyógyszerelésen maradnak. Ez arra vezethető vissza, hogy ritkábban történik háziorvosi vizit, melynek során át lehetne tekinteni az aktuális gyógyszeres terápiát.
„Mivel a nők általában hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, hosszabb az az idő is, mely alatt egyedül, segítő családtagok nélkülözve kénytelen boldogulni, így nem kap segítséget ahhoz sem, hogy elérje és igénybe vegye az orvosi szolgáltatásokat – magyarázza dr. Claudia Cooper (UCL Psychiatry), a vizsgálat vezetője. − Talán ez az oka annak, hogy nagyobb arányban nem jutnak orvosi segítséghez, ami pedig hozzájárulhatna ahhoz, hogy hosszabb ideig megfelelő állapotban maradjanak. Azt találtuk, hogy a nők nagyobb arányban maradnak hosszú ideig pszichotróp gyógyszeres terápián – ami szedatívumok és antipszichotikumok szedését jelenti −, ami egy bizonyos időtartamon túl káros és elégtelen lehet. Ez valószínűleg azért van így, mert kevesebbszer látja őket családorvosuk és nincs mód annak áttekintésére, hogy valóban továbbra is szükség van-e még a pszichotróp gyógyszerek adására. A demens nőbetegek állapotát javíthatja az orvosi vizitek számának növelése, továbbá a pszichotróp gyógyszerek számának és dózisának csökkentése, szüksége esetén a gyógyszer elhagyása.”
A szerzők 68 ezer demens beteg adatai mellett 259 ezer olyan beteg adatait elemezték, akiknél nem állt fenn demencia, és a két csoportban összehasonlították az egészségügyi szolgáltatások igénybe vételét. Összességében a demens betegek kevesebb orvosi gondoskodásban részesültek, noha éppen ők az esendőbben a testi és lelki kórállapotok kialakulása szempontjából.
„A demencia egy sor fizikális problémát okoz, mint amilyenek például a nyelési és mobilitási zavarok – mondja dr. Cooper. − A demens betegek körében különösen nagy a malnutríció esélye, mivel a betegek számára nehézségeket okoz az étkezés, az ételek elkészítése vagy az étkezési idők észben tartása. Egy korábbi kutatás azt mutatta, hogy a demens betegek akár 45 százalékánál is klinikailag jelentős testsúlycsökkenés lép fel, ami további testi problémákhoz és az általános állapot hanyatlásához vezethet. Azonban mindennek ellenére Angliában jelenleg a demens betegek kevesebb mint felénél kerül sor évenkénti állapotfelmérésre és testsúlymérésre, annak ellenére, hogy a helyzet javulás: az elmúlt évben az évente kontrollált demens betegek aránya 43 százalék, míg 2002-ben még mindössze 24 százalék volt. A javulás feltehetőleg a demens betegeket érintő átfogó országos stratégiának köszönhető.
A legutóbbi felmérés ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy nagyon sok tennivaló van még a demens betegek gondozásának javítására, különösen szükséges egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása terén.
