Az ösztrogén tapasz csökkenti az Alzheimer-kór kockázatát
A friss menopauzában alkalmazott ösztrogén tapasz csökkenti a béta-amiloid lerakódását,– írják a Mayo Clinic munkatársai a Journal of Alzheimer's Disease című lap e havi számában.
Alzheimer-kórban kialakuló agyi plakk-képződés alapja a béta-amiloid lerakódás. E lerakódások neuronkárosodást és ennek révén kognitív problémákat okoznak. Már korábban igazolták, hogy az APOE e4 gént hordozó nők nagyobb genetikai kockázatnak vannak kitéve Alzheimer-kór kialakulására.
"Vizsgálatunk először igazolta, hogy az Alzheimer-kór jellegzetes eltérésének tekintett agyi amiloid lerakódás a friss menopauzában alkalmazott 17béta-ösztradiolt tartalmazó tapasszal csökkenthető" – hangsúlyozza a vizsgálatot vezető dr. Kejal Kantarci, a Mayo Clinic radiológusa. A vizsgálat eredményeinek különös jelentősége, hogy a tapasz használatakor az APOE e4 gént hordozó nőkben alacsonyabb volt az amiloid depozitumok szintje, mint a gént nem hordozókban. Mivel "az APOE e4 gént hordozó nők nagyobb genetikai kockázatnak vannak kitéve Alzheimer-kór kialakulására, ezért ők különösképpen profitálhatnak a kezelésből.”
A menopauzát az utolsó menstruációt követő 12 hónapos időszakként definiálják, ami az Egyesült Államokban átlagosan 51 éves életkorra esik. Az ösztrogén szintjének a menopauza alatt bekövetkező gyors csökkenése nőknél az Alzheimer-kór fokozott kockázatával társul.
A National Institutes of Health (NIH) által lefolytatott Women’s Health Initiative vizsgálat kapcsán arról számoltak be, hogy a 65 éves kor felett elkezdett menopauzális hormonterápia fokozza a demencia kialakulásának esélyét. Ezzel szemben a Kronos Early Estrogen Prevention Study elnevezésű multicentrikus vizsgálatban azt a hipotézist tesztelték, hogy egészséges és fiatalabb nőknél a hormonterápiának lehet-e kedvezőbb hatása.
A Mayo Clinic vizsgálatában a Kronos vizsgálat adatait használták fel annak felmérésére, hogy a menopauzális hormonterápia milyen hatásokat fejt ki röviddel a menopauzát követően, a gyors ösztrogéndeplécióval jellemezhető kritikus időablakban (azaz a menopauza utáni 5−36 hónapban). A szerzők a Kronos vizsgálat 68 résztvevőjénél (életkoruk 42−59 év) vizsgálták az amiloid lerakódást a kritikus időablakon belül. Pozitronemissziós tomográfiával (PET) határozták meg, hogy az agyban milyen mértékben mutathatók ki amiloid depozitumok a vizsgálat lezárása után három évvel.
A 68 nő közül 21-es részesültek ösztrogénpótlásban tapasz formájában, 17-en szájon át szedtek ösztrogént, míg 30-an placebót kaptak. A tapaszt használó nők alcsoportjában kisebb volt az amiloid lerakódás mértéke, mint a placebocsoportban, és a hatás legmarkánsabban az APOE e4 genotípusú nőknél mutatkozott meg. Az orális kezelés nem csökkentette az amiloid lerakódás mértékét.
„Amennyiben eredményeink nők nagyobb csoportjában is igazolást nyernek, a mostani tapasztalatok potenciálisan bővíthetik az Alzheimer-kór prevenciójára rendelkezésre álló lehetőségeinket – hangsúlyozza dr. Kantarci. – Ezen túlmenően alapvetően megváltozhat a nők hozzáállása azzal kapcsolatosan is, hogy a korai posztmenopauzában élnek-e a hormonpótlás lehetőségével.”
A vizsgálatot az Aurora Foundation to the Kronos Longevity Research Institute és a NIH támogatta.
