A koponyát ért ütések késői következményei
A koponyát ért ismételt ütések az élet későbbi szakaszában depresszióhoz és károsodott kognitív funkciókhoz vezetnek.
Egy új kutatásban kimutatták, hogy a koponyát ért ismételt ütések (RHI-k) még észrevehető tüneteket nem okozó esetekben is szignifikánsan növelik az élet későbbi szakaszában megjelenő depresszió és kognitív zavar kockázatát.
Ez az eddigi legnagyobb ilyen jellegű vizsgálat
Eddig is jól ismert volt, hogy a traumás agysérülések (TBI, Traumatic Brain Injury) a későbbi életszakaszban rontják a kognitív funkciókat és hangulati problémákat okoznak. A Neurology c. folyóiratban 2020. június 26-án a Neurology c. folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a kognitív funkcióromlás és a hangulati problémák alapvetően traumás agysérülés következményei. Míg a korábbi vizsgálatok többnyire kis esetszámúak voltak és rendszerint a férfi amerikai futballisták (az amerikai futball nem azonos az általunk ismert labdarúgással-A szerk.!) sérüléseinek késői következményeit elemezték. Dr. Michael Alosco (Boston University Alzheimer’s Disease Center Clinical Core) és munkatársainak kutatásában több mint 13.000 - különféle traumás agysérülést elszenvedett - férfi és nő adataira terjedt ki. Az adatok a Brain Health Registry-ből származnak, mely folyamatosan monitorozza a 40 évnél idősebbek kognitív és funkcionális képességeit. A résztvevőknek az Ohio State University TBI Identification Method (OSU TBI-ID) kérdőívén igen/nem választ kellett adni arra a kérdésre, hogy volt-e olyan szakasz az életükben, amikor a koponyájukat ismételt ütések (RHI, Repetitive Hits to the Head) érték (pl. sport, katonai szolgálat, abúzus)? Életkoruk, nemük, etnikumuk, képzettségük megadása mellett ki kellett tölteniük a Geriatric Depression Scale (GDS-15), a CogState Battery (CBB) és a Lumos Labs NeuroCognitive Performance Test (NCPT) kérdőíveket is.
Negatív szinergisztikus hatás
A vizsgálatba vont 13.323 részt vevő átlagos életkora 62 év volt, 72,5%-uk volt nő, 88,6%-uk fehér. A részt vevők több, mint fele, 7277 személy (55%) szenvedett el traumás agysérülést 725-en (5%) számoltak be arról, hogy koponyájukat ismételt ütések érték, leggyakrabban sport, majd a fizikai abúzus, ritkábban katonai szolgálat következtében. A koponyát ért ismételt ütések 44,4%-át, a traumás agysérülések 70,3%-át szenvedték el a nők, a sportsérüléseket inkább a férfiakra volt jellemző, míg az abúzusból származó sérüléseket elszenvedői jellemzően inkább a nők voltak. A GDS-15-re is válaszolók 16,4%-a számolt be depressziós tünetekről. A TBI-t elszenvedettek – akár elvesztették eszméletüket, akár nem – mindannyian magasabb GDS-15 értéket mutattak (beta=0,75 /95%CI 0,59-0,91/ és beta=0,43 /95%CI 0,31-0,54/). Az RHI-t elszenvedetteknél még magasabb volt a depressziós érték: beta=1,24 (95%CI 0,36-2,12). A depresszió mértékét jelző értékek az expozíciók számának növekedésével emelkedtek, legalacsonyabb volt az érték, tehát a depresszió mértéke a legkisebb volt azoknál, akik nem szenvedtek el ilyen sérüléseket, és legmagasabb volt azoknál, akik eszméletvesztéssel (LOC, loss of consciousness) járó traumás agysérüléseket illetve koponyájukat ért ütéseket is átéltek. Ezeknél a személyeknél lehetett kimutatni a legkomolyabb memória-vesztést, a tanulás-, a feldolgozási sebesség- és a reakcióidő legsúlyosabb romlását a nem exponált személyekhez képest.
A LOC-kal járó TBI okozta a legtöbb neuropszichológiai problémát. A LOC nélküli TBI negatívan befolyásolta a CogState értékeket (felismerés beta=0,004 (95%CI 0,001-0,01 és feldolgozási sebesség beta=0,004 (95%CI 0,0001-0,01), míg az RHI rosszabb feldolgozási sebességgel járt (beta=0,02, 95%CI 0,01-0,05). Ha RHI és TBI is szerepel az anamnézisben – akár LOC-vel, vagy anélkül - , akkor „szinergisztikus negatív hatást” mérték, a legrosszabb az RHI és TBI együttese LOC-kal.
Az eredmények alapján fontos, hogy az orvosok tisztában legyenek a fiatalkori kontakt sportok esetleges kockázataival, és erről informálják a szülőket.
Dr. Temitayo Oyegbile-Chidi (gyermekneurológus, Health Peak Inc, McLean, Virginia, az American Academy of Neurology tagja) szerint a tanulmány jelentősen hozzájárult a koponyát ért ismételt ütések és sérülések és a későbbi agyi és kognitív elváltozások közötti összefüggések megértéséhez. Váratlan kognitív működési zavar, szellemi leromlás esetén gondolni kell az évekkel azelőtti koponya-expozíciókra.
