A metabolikus szindróma húgyúti problémákat okozhat
Egy most közzétett vizsgálatban azt találták, hogy metabolikus szindróma mellett nagyobb a húgyúti fertőzések előfordulásának esélye. Egy másik vizsgálat szerint a testsúlycsökkentő műtét részben kivédheti e probléma előfordulását.
A metabolikus szindróma a felnőtt népesség körülbelül 34 százalékát érinti az Egyesült Államokban, melynek kapcsán fokozódik többek között a stroke, szívinfarktus, kardiovaszkuláris betegségek és 2-es típusú cukorbetegség kockázata. A BJU International című lapban nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálat ugyanakkor összefüggést igazolt a metabolikus szindróma és az alsó húgyúti fertőzések között is.
Az első vizsgálatban dr. François Desgrandchamps és munkatársai 4666, 55 és 100 éves kor közötti férfibeteg adatait elemezték. E betegcsoportban a metabolikus szindróma előfordulásának aránya 51,5% volt, és a betegek 47%-a részesült kezelésben alsó húgyúti infekció miatt.
Azt találták, hogy az alsó húgyúti fertőzések gyakoribbak a metabolikus szindrómában szenvedő férfiak alcsoportjában, és minél több metabolikus kockázati tényező jelenléte igazolható, annál valószínűbb, hogy húgyúti infekció tünetei miatt kezelésre szorul az adott beteg. Azt is megfigyelték, hogy metabolikus szindróma mellett a húgyúti infekció tünetei súlyosabb formában jelentkeznek. Eredményeiket úgy értékelik, hogy „szignifikáns korreláció áll fenn a metabolikus szindróma és az alsó húgyúti infekciók között”. Közegészségügyi szempontból nagy jelentőségű a módosítható kockázati tényezőket célzó prevenció, többek közt az étrend megváltoztatása és a fokozott fizikai aktivitás. Az alsó húgyúti fertőzés tünetei gyomorszűkítő műtéteket követően is enyhülnek– függetlenül az elért testsúlycsökkenés mértékétől.
A második tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a testsúlycsökkentő (gyomorszűkítő) műtétek hogyan befolyásolják az elhízott betegekben előforduló alsó húgyúti infekciók incidenciáját. Ehhez 72, testsúlycsökkentő műtéten átesett beteg állapotát értékelték a műtét előtt, majd 6−8 héttel és 1 évvel utána.
Azon túlmenően, hogy a műtét után 6 héttel összességében javultak a tünetek – köztük az inzulinszenzitivitás −, a szerzők jelentős javulást figyeltek meg az alsó húgyúti tünetekben is. „Érdekes − jegyzi meg többek között az egyik szerző, az új-zélandi dr. Richard Stubbs −, hogy vizsgálatunkban az alsó húgyúti tünetek már általában nem sokkal a műtétet követően enyhülterk, és ez az enyhülés nem mutat összefüggést a testsúlycsökkenés időbeli lefolyásával vagy annak mértékével.”
A kutatók kiemelik, hogy az általános tünetek javulása még a testsúlycsökkentő műtét után 1 évvel is megfigyelhető volt. A rangidős szerző, Andrew Kennedy-Smith meglepőnek tartja, hogy az alsó húgyúti infekciók és más kórállapotok tünetei a gyomorszűkítő műtét után már akkor javultak, amikor a testsúlycsökkenés még nem indult be – ez alapján feltételezik, hogy a jelenség kulcsa az inzulinszenzitivitás javulása lehet.
„A tünetek és az inzulinrezisztencia között megfigyelt korreláció nagy jelentőséggel bírhat. A mostani megállapítások alapjaiban kérdőjelezhetik meg mindazt, amit a probléma forrásáról és annak legjobb kezeléséről eddig gondoltunk” – teszik hozzá a szerzők.
Bár széles körben ismert, hogy az elhízás inzulinrezisztenciával párosulhat, a munkacsoport feltételezése szerint az inzulinrezisztencia lehet az obezitás kiinduló pontja. Ha pedig így van, akkor az inzulinrezisztencia kezelésére alkalmas módszerek kifejlesztése új utakat nyithat meg egy sor kórállapot terápiája felé, mint amilyen például az alsó húgyúti infekció.
