A neoadjuváns terápia javítja az áttétes vastagbélrák túlélését
Egy retrospektív vizsgálat új eredményei szerint az egyetlen szervbe (májba vagy tüdőbe) metasztatizáló vastagbélrák esetén a neoadjuváns terápia jobb túlélést biztosított az adjuváns kezeléshez képest.
- A vastagbélrák immunterápiája a klinikai gyakorlatban
- Vastagbélrák polipeltávolítás után
- Milyen életkortól szűrjük a vastagbél megbetegedéseit?
- Milyen helyzetekben végzendő kolonoszkópia az általános szűrési ajánlásokon túl?
- Az EGFR-protein-expresszió negatív prognosztikus és prediktív marker vad RAS típusú vastagbélrákban
A neoadjuváns kezelésben részesült betegek átlagos teljes túlélése 47,24 hónap volt, szemben az adjuváns kezelésben részesülők 38,08 hónapjával. Ezt a túlélési előnyt azonban csak azoknál a betegeknél figyelték meg, akik nem akadémiai körülmények között kaptak neoadjuváns terápiát. Ebben a csoportban a haszon nagysága nagyon szignifikáns volt – jegyzik meg a szerzők (hazard ratio [HR], 0,661; P = 0,0001). Az akadémiai központokban kezelt betegek száma kétszerese kapott neoadjuváns terápiát (28,57% vs 14,61%).
Az amerikai National Comprehensive Cancer Network jelenlegi iránymutatásai a legtöbb olyan áttétes vastagbélrákban szenvedő beteg szisztémás kezelését javasolják, akiknél máj- vagy tüdőreszekciót terveznek, hogy növeljék a mikroszkópikus betegség felszámolásának esélyét. A reszekció utáni adjuváns terápia és a neoadjuváns terápia (beleértve a műtét előtt és után adott perioperatív kemoterápiát is) egyaránt elfogadható. Azonban továbbra is tisztázatlan maradt, hogy vastagbélrákban szenvedőbetegekben a máj- vagy tüdő metasztázisok eltávolítása előtti vagy utáni kemoterápia biztosít-e jobb túlélést. Jelen cikk szerzői erre kerestek választ.
A National Cancer Database segítségével 2010 és 2015 között 3038, olyan elsődleges vastagbélrákos felnőttet azonosítottak, akiknek egyetlen metasztázisuk volt a májban vagy a tüdőben. A kohorszt két csoportra osztották: a preoperatív/perioperatív (neoadjuváns) kemoterápiában (neoadjuváns) és a posztoperatív (adjuváns) kemoterápiában részesülőkre. Az adjuváns megközelítést 2387 (78,3%) betegnél, a neoadjuvánst a fennmaradó 651 (21,7%) betegnél alkalmazták.
Csak májmetasztázis reszekció 2958 betegnél, míg csak tüdőmetasztázis reszekció 80 betegnél történt. Az adjuváns csoportba tartozó betegeknél több volt a bal oldali daganat (50,7% vs 42,4%), és daganatuk kevésbé volt differenciált (16,4% vs 8,4%). A neoadjuváns csoportba tartozó betegek preoperatív karcinoembrionális antigén szintje nagyobb valószínűséggel volt >30 ng/ml (32,9% vs 22,4%). A neoadjuváns csoport betegeinél kevesebb volt pozitív körkörös reszekciós szél (CRM circumferential resection margins) -mely a sebészi reszekciós szél és a tumor széle közötti távolságot jelenti milliméterben - az adjuváns csoporthoz képest (4,5% vs 10,8%), és bár a regionális csomók száma nem különbözött a két csoport között sem az akadémiai sem a nem akadémiai ellátásban részesülőknél, mind az akadémiai, mind a nem akadémikus programokban szignifikánsan több regionális nyirokcsomó bizonyult pozitívnak az adjuváns csoportban, mint a neoadjuváns csoportban.
A többváltozós analízis során a neoadjuváns kezelésben részesült betegek általános túlélési előnyt mutattak nem akadémiai környezetben, de ez az előny nem volt megfigyelhető az akadémiai központokban kezelteknél. Az akadémiai központokban kezelt betegek körében a neoadjuváns terápia nem járt túlélési előnyben az adjuváns kezeléssel összehasonlítva (átlagos teljes túlélés, 48,33 hónap vs 51,71 hónap; HR, 0,994; P<0,9484). Ezzel szemben nem akadémiai körülmények között a teljes medián túlélés sokkal hosszabb volt neoadjuváns terápia mellett, mint adjuváns terápia esetén, nem akadémiai körülmények között (47,24 hónap vs 38,08 hónap; HR, 0,661; P<0,0001).
Noha a nem akadémikus környezetben való tartózkodásnak voltak hátrányai is, például az oncoteam hiánya, a neoadjuváns terápia alkalmazása képes volt kompenzálni a hátrányokat. "A nem akadémiai programban kezelt betegek általános túlélése hasonló volt az akadémiai programokéhoz" - mondta Hao.
Smitha Krishnamurthi kommentárjában megjegyezte, hogy a nem akadémia ellátóhelyeken a neoadjuváns kemoterápia biztosította jobb túlélés azt sugallja, hogy a kemoterápia után a daganat méretének csökkenése teljesebb sebészeti reszekciót tett lehetővé, és negatív körkörös reszekciós szélet eredményezett. "Ez azonban spekuláció, mert nem ismerjük a kulcsfontosságú részleteket, például azt, hogy a metasztázisok reszekálhatók-e a diagnóziskor, hogy az elvégzett műtét R0 reszekció volt-e, és hogy az összes tumort sikerült-e teljesen eltávolítani" - tette hozzá.
A retrospektív vizsgálat korlátai között megemlítendő, hogy nem volt információ a betegekről, és az alkalmazott kemoterápiás protokollokról (feltehetően a kemoterápia FOLFOX, FOLFIRI vagy 5-FU volt, amelyek mindegyike hatásos a vastagbélrák ellen). Az ilyen retrospektív vizsgálat nem tudják bizonyítani, hogy a neoadjuváns kemoterápia javítja a túlélést, csak azt, hogy összefüggés van a neoadjuváns kemoterápia és a jobb túlélés között.
A tanulmányt részben az NCI Cancer Center támogatta. A Hao kutatási támogatást kapott a Pfizertől, és tanácsadói/tanácsadói kapcsolatban áll a Bayer Inc-vel és a BeiGene-nel.
Forrás:
Zhonglin Hao et al: Neoadjuvant Versus Adjuvant Chemotherapy for Resectable Metastatic Colon Cancer in Non-academic and Academic Programs, The Oncologist, 2022;,oyac209, https://doi.org/10.1093/oncolo/oyac209