A sérült térd fájdalmának komponensei
A sérült térd fájdalma nem mindig tükrözi a meniszkusz strukturális károsodásának mértékét, hisz az oszteoartritiszes fájdalom nociceptív és neuropátiás komponensei különböző és egyéntől függő mértékben vesznek részt kialakulásában, így kezelése is a fájdalomösszetevők szerint, egyénileg kell, hogy történjen.
A meniszkuszok a térd komplex biomechanikai rendszerének alkotórészei. Hazánkban sérülés miatt évente mintegy 2 500 meniszkusz műtéti ellátását végzik. A fájdalommal kísért sérülés férfiakban két és félszer gyakoribb, mint nőkben, és általában fiatal felnőtteket érint. Az oszteoartritiszes térdfájdalom minősége és mértéke viszont nem teljesen fedi az anatómiai károsodást.
Az oszteoartritiszes (OA) fájdalom klasszikusan az adott ízület strukturális károsodásával függ össze, és csaknem minden terápiás stratégia az ízületi eredetű fájdalom csökkentésére irányul. Ugyanakkor a radiológiailag igazolható strukturális eltérések nagysága és a tünetek súlyossága nem feltétlenül korrelál, azaz az oszteoartritiszes fájdalom és mozgáskorlátozottság kialakulásában az ízület patológiai eltérésein kívül perifériás és centrális tényezők is szerepet játszanak: a betegeknél különböző mértékben keveredik a nociceptív és a neuropátiás fájdalom. A perifériás nociceptorokat például a gyulladásos szinovium és a sérült szubkondrális csont egyaránt izgathatja, a folyamatos és intenzív nocicepciós stimuláció a központi fájdalomátvivő neuronok közvetítésével neuropátiás fájdalomban nyilvánul meg. A neuropátiás fájdalom klinikai diagnózisát az anamnézis, a fizikális vizsgálat és a kiegészítő vizsgálatok eredményei alapján mondhatjuk ki. Az egyik ilyen kiegészítő teszt a PainDETECT kérdőív, mely a különböző krónikus fájdalmak neuropátiás komponensének felmérésére szolgál. A magasabb értékek a neuropátiás fájdalom, az alacsonyabb értékek a nociceptív fájdalom mellett szólnak: ≤12 alatt a neuropátiás fájdalom nem valószínű, 13 és 18 között a válasz bizonytalan, és ≥19-nél a neuropátia a valószínű. Ausztrál szerzők szerint kétszer nagyobb a térdfájdalmak megjelenésének valószínűsége azoknál, akik szülei súlyos oszteoartritisz miatt teljes térdízületi pótláson esetek át, mint azoknál, akiknél a szülők nem voltak érintettek, ami a fájdalmak bizonyos genetikai meghatározottságára utal.
A 2014. december 14.-én online megjelent közleményükben Dr. Camille Roubille (Osteoarthritis Research Unit, University of Montreal Hospital Research Center, Quebec, Kanada) és munkatársai egy 50 felnőttből álló, mérsékelt vagy súlyos térd oszteoartritiszben szenvedő betegcsoportot vizsgáltak. Az 50 betegből 25-nél nem volt valószínű a neuropátiás fájdalom, 9-nél bizonytalan volt a kérdés, 16-nál pedig egyértelmű neuropátiás fájdalom állt fenn a betegek által kitöltött PainDETECT kérdőívek alapján. Tehát oszteoartritiszes betegeknél nociceptív és neuropátiás fájdalma egyaránt kezelendő. A térd OA-jának tüneti kezelése elsősorban a nociceptív fájdalom ellen irányul, míg a neuropátia meglétét először fel kell mérni, majd annak megfelelően kezelni. A vizsgálatba bevont betegek térdének állapotát az indítás után 20 napon belül MRI-vel értékelték: mérték a porc volumenét, és meghatározták, hogy a szakadás a meniszkusz elülső szarván, testén, vagy hátsó szarván található. A képalkotó vizsgálatig egyetlen beteg sem kapott neuropátiás fájdalom elleni gyógyszert.
A kutatók megállapították, hogy meniszkusz sérülés esetén a fájdalom-score növekszik, de a laterális szakadásnál erősebben (p=0,011). A laterális plato csontvelejének sérülése szintén a PainDETECT score jelentős emelkedését okozza (p=0,032). A térd OA-ban szenvedő betegeknél a neuropátiás komponens jóval súlyosabb panaszokat okoz, mint az a meniszkusz léziójából, leginkább az extrúziójából (a tíbia peremeken való túlterjedéséből) következne, és ilyenkor a betegek rendszerint több NSAID-ot fogyasztanak. Ez az első olyan közlemény, amely a meniszkusz léziók (elsősorban extrúziók) és a neuropátiás fájdalom összefüggését taglalja. Az eredmények klinikai jelentősége, hogy rámutat a neuropátiás fájdalom és a térd OA-ban észlelt meniszkusz extrúzió kórélettani összefüggésére, másrészt a fájdalom típusának meghatározása után módot ad az egyénre szabott terápia megválasztására, a hosszantartó NSAID kezelés, a narkotikumok használatának és azok mellékhatásainak lehetőség szerinti kerülésére, azonban a kis esetszám nem ad módot valódi következtetések levonására.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
