Biomarkerek az osteoarthritis előrejelzésére

Háromféle mikro-RNS-molekula szérumbeli jelenléte alapján már akkor előre jelezhető a jövőbeli súlyos osteoarthritis veszélye, amikor az ízületi elváltozásra utaló tünetek még épp csak megjelentek. Az osteoarthritis biomarkereinek kutatására irányuló széles körű, populációszintű vizsgálat eredményeit az Európai Reumaellenes Liga (EULAR, European League Against Rheumatism) idei éves kongresszusán mutatták be Párizsban (2014. június 11–14.)

A német, brit, olasz és osztrák kutatóegyetemek együttműködésével végzett tanulmányban a prospektív Bruneck kohorszvizsgálat (1995–2010) résztvevőinek vérmintáit elemezték visszamenőlegesen. A kezdeti állapotfelméréskor vett vérmintákban mérhető mikro-RNS-expresszió és a követés során jelentősen súlyosbodó – térd- vagy csípőízületi műtétet indokló – osteoarthritis kapcsolatát vizsgálták.

A másfél évtizedes követés alatt a 816 fehér bőrű beteg közül 67 esett át térd- vagy a csípőízületi protézisműtéten (6,9 beavatkozás/1000 betegév). A vizsgálati alanyok ezen alcsoportja szignifikánsan nagyobb testtömegindexű és trendszerűen idősebb volt, mint a műtétre nem szoruló betegcsoport.

A szérumminták két véletlen algoritmussal kiválasztott csoportjában a kutatók 12 olyan mikro-RNS-t fedeztek fel, amelyek mint biomarker-jelöltek érdemesnek mutatkoztak a további elemzésre. A teljes betegcsoportban kvalitatív polimeráz-láncreakcióval, két független normálizálási metódust alkalmazva igazolták az előzetes eredmények érvényességét (validálás), majd Cox-féle regressziószámítással a 12 közül 3 mikro-RNS-ről (miR-454, miR-885-5p, let-7e) állapították meg, hogy kapcsolatban állnak a térd- vagy csípőízületi protézisműtétet indokló súlyos osteoarthritis kialakulásával.

A három szérummarker egyike, a let-7e jelölésű mikro-RNS-molekula a térd- vagy csípőízületi artroplasztika negatív prediktorának bizonyult, azaz minél kisebb mértékben expresszálódott a betegség kezdeti stádiumában, annál nagyobb valószínűséggel vált idővel olyan súlyossá az ízületi elváltozás, hogy kezelése csak műtétileg legyen megoldható. A másik két mikro-RNS expressziója valamivel gyengébben ugyan, de szintén előre vetítette a csípő- vagy térprotézis-beültetés szükségességét: a miR-454 szérumszintje fordított arányosságban, a miR-885-5 szérumkoncentrációja egyenes arányban állt az osteoarthritis későbbi súlyosságával.

Ez az első olyan vizsgálat, amelyben kapcsolatot találtak az osteoarthritis kezdeti stádiumában mérhető mikro-RNS-expresszió és a betegség jövőbeli súlyossága között. Bár a megállapítás alapjául egy viszonylag kis klinikán kezelt, heterogén betegcsoport vérmintái szolgáltak, a kutatócsoport meglátása szerint az általuk felfedezett biomarkerek – megfelelő megerősítő vizsgálatokat követően – akár már a közeli jövőben klinikai alkalmazást nyerhetnek. Ennek érdekében már most folyamatban van több olyan tanulmány, amely a gyakorlati alkalmazhatóság felmérésére hivatott.

„Ha néhány mikro-RNS-molekula szérumkoncentrációja alapján képesek leszünk előre jelezni az osteoarthritis várható kórlefolyását, nemcsak a progresszió lassításáért tehetünk, hanem a betegség jelentős társadalmi terheit is csökkenthetjük” – mondja a kutatás vezetője. Hozzáteszi, hogy a jövőbeli kutatásokban még számos további kérdés megválaszolásra vár, kezdve azzal, miért kerülnek a keringésbe a kérdéses mikro-RNS-molekulák vagy képesek-e befolyásolni a betegség kórlefolyását.

A szövetspecifikusan expresszálódó és a keringésben is jelen lévő mikro-RNS-ek egyébként igen stabil és könnyen mérhető molekulák, ezért a klinikai gyakorlat szempontjából különösen jól hasznosíthatóak. Napjainkban számos területen – köztük például a daganatos betegségek, a diabétesz, a kardiovaszkuláris betegségek és számos anyagcsere-betegség ellátásában – alkalmazzák őket diagnosztikai célokra vagy a kórjóslat előrejelzésére.