A sitagliptin elsősorban inzulinfüggő mechanizmus révén csökkenti az apoptosist, hypertrophiát és fibrosist 2-es típusú cukorbetegségben
A GLP-1 izoformáinak potenciális szerepe
A kísérletes és klinikai adatok összefüggést jeleznek a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és a cardiomyopathia között. A diabeteses cardiomyopathia (DCM) jellemzője a szívizomsejtek apoptosisa, hypertrophiája, majd következményes fibrosisa, valamint a szív működési zavara. A DCM kezelésének fontos aspektusa lehet a fibrosis kialakulásának megelőzése. A plazma magas szabadzsírsav- (FFA, free fatty acid) és glükózszintje profibrotikus faktorokat indít be, és az extracellulláris mátrix (ECM) a fibroblastokból a myocytákba deponálódik. A folyamat mögött álló molekuláris mechanizmusokról azonban keveset tudunk, így egyelőre a hatásos kezelés is várat magára. E tekintetben a metformin az egyetlen antidiabetikum, mellyel jó eredménnyel próbálkoztak a diabetes kardiális szövődményeinek kivédésében. Ennek az inzulinérzékenyítő szernek az alkalmazása sajnos nem kívánt mellékhatásokkal járhat.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
a szerző cikkei
E. Ramírez
a szerző cikkei
A. Caro-Vadillo
a szerző cikkei
C. Iborra
a szerző cikkei
J. Egido
a szerző cikkei
J. Tuñón
a szerző cikkei
Ó. Lorenzo
a szerző cikkei
