A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Remélem, hogy hasznosan, aktív pihenéssel töltötték el a nyarat. Hazai orvosaink fizikai állapotát ismerve talán nem sértő hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a rendszeres testmozgást népszerűsíteni kollégáink körében. Bizonyára ezt a célt is szolgálja őszi első számunk bevezető tanulmánya, melynek témája ugyan inkább az élsport területét öleli fel, de kimerítő munkájában Pucsok József professzor úr a sporttal kapcsolatos legmodernebb ismeretekre is kitér: feltétlenül javaslom, hogy olvassák el.

Szimpóziumunk olyan témát érint, amellyel az eddigiek folyamán még nem foglalkoztunk, pedig a vizelettartási zavarok mindennapi problémát jelentenek a háziorvosi és a kórházi gyakorlatban egyaránt. Bevezetőjében Simon Zsolt tanár úr joggal emeli ki, hogy a lakosság elöregedésével ez a probléma egyre inkább előtérbe kerül, ugyanakkor számos organikus és pszichés zavar forrása lehet ez a sokszor egyszerű módszerekkel is rendezhető működészavar. Csatlakozó cikkeinket – egy esetelemzést, valamint egy-egy hosszabb diagnosztikai és terápiás eszmefuttatást – a kérdéskör elismert hazai szakértője, Matányi Sándor tanár úr kommentálja.

A továbbiakban kitűnő közleményeket olvashatnak az 1-es típusú cukorbetegség kezelésének modern szemléletéről, beleértve az életmód, az inzulinkezelés és a szénhidrátháztartást befolyásoló modern orális terápia különböző lehetőségeit. A napi gyakorlatból veszi témáját a nyomási fekélyek („felfekvések”) megelőzéséről és kezeléséről szóló cikkünk, melyet a rehabilitáció kiváló ismerője, Halmos Béla főorvos úr kommentált. Ugyancsak gyakori problémát tárgyal a béta-blokkolók szívelégtelenségben történő alkalmazásáról szóló cikk. Nem is olyan régen még műhibának számított ilyen gyógyszerek alkalmazása kardiális dekompenzáció esetén, ma már azonban egyértelmű, hogy megfelelő adagolással nagyon sokat javíthatunk e súlyos betegség tünetein, és a statisztikai adatok szerint a betegek életét is meghosszabbíthatjuk vele.

Érdekes vitát olvashatnak a továbbiakban arról, hogy helyes-e a koszorúér-meszesség megítélésére komputertomográfiás vizsgálatot végezni. A két német kolléga argumentumai nem döntik el egyértelműen a kérdést – nyilván egyedileg kell meghatározni, hogy mennyire indokolt ez a drága vizsgálat koszorúér-betegség gyanúja esetén. Esetelemzést is közlünk mostani számunkban: számomra is meglepő volt, hogy fiatal emberek syncopéja mögött milyen gyakran húzódik meg fejlődési rendellenesség következtében kialakuló koszorúér-fistula.