A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk mostani számában két, népegészségügyi szempontból rendkívül fontos – és egymással részben összefüggő – betegséget tárgyalunk. Bevezető tanulmányunkban a tbc magyarországi helyzetét ismertetik a kérdés avatott ismerői, szimpóziumunk pedig az alkoholbetegséggel foglalkozik. Ehhez Szalay Ferenc professzor úr nemcsak általános bevezetőt írt, hanem az alkohol okozta ártalom patomechanizmusát is részletesen ismerteti kitűnő közleményében. Az akut alkoholintoxikáció kezeléséről szóló közleményünket Zacher Gábor főorvos úr részletes, a magyar viszonyokra adaptált kommentárja, a nők alkoholfogyasztását taglaló érdekes cikket Morvai Veronika professzor asszony ugyancsak értő kommentárja egészíti ki.

További cikkeink közül kiemelném a heveny agitációs kórkép felismeréséről és korszerű kezeléséről írt részletes tanulmányt, amelyet Gaszner Péter professzor úr kommentált. Ezzel a problémával főleg a kórházban dolgozó kollégák találkoznak, de sok hasznos információt tartalmaz a cikk a területen dolgozó orvosok és mentőtisztek számára is. Ugyancsak fontos gyakorlati kérdést tárgyal a lassan gyógyuló pneumoniáról szóló kitűnő közlemény: hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a pneumonia ma már ritkán jelenik meg klasszikus formájában, hiszen a kórokozó egyre ritkábban a pneumococcus, és egyre gyakrabban más (nem bakteriális) patogén. A közlemény részletesen ismerteti ezeket a kórokozókat, melyek általában enyhébb, de hosszabb ideig tartó pneumoniát okoznak. Felismerésük azért is fontos, mert a beteget (és a társadalombiztosítást) felesleges vizsgálatoktól kímélhetjük meg a helyes kóroki diagnózissal.

A nagyon gyakori irritábilis bél szindróma a gyomor-bél traktus jellegzetes, funkcionális megbetegedése. E jó prognózisú betegségnek a hátterében gyakran húzódik meg pszichoszociális stressz, és az öröklött hajlamnak is jelentősége van a kórkép kialakulásában. Kitűnő közleményünk és Wittmann Tibor professzor úr részletes kommentárja sok értékes információt tartalmaz a betegség patomechanizmusáról, lefolyásáról, felismeréséről és kezeléséről. A diagnózis általában a szóba jövő organikus betegségek kizárásán alapul, de korszerű módszerekkel rövidíthető az az idő, amíg eljutunk a kórkép felismeréséhez.