A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Folyóiratunk nyári összevont számában magam írtam a Hazai aktualitás rovat tanulmányát. Azért éreztem fontosnak a fix gyógyszer-kombinációk alkalmazásáról írni, mert a hypertonia és általában a kardiovaszkuláris betegségek kezelésének fontos problémája a terápiahűség hiánya. Még a legfejlettebb egészségügygyel rendelkező országokban is a betegeknek csak körülbelül a fele szedi rendszeresen a gyógyszerét, legyen az antihipertenzívum, antidiabetikum vagy a dyslipidaemia kezelésére használt gyógyszer. Ez nyilván jelentősen rontja a terápia hatékonyságát, ami végül a betegség súlyosbodásához, szövődmények kialakulásához és korábbi halálhoz vezet. A fix kombinációk bevezetése elősegítheti a jobb együttműködést beteg és orvos között, bár a beteg felvilágosítását és motiválását természetesen nem helyettesítheti.
Szimpóziumunk vesebetegségekkel foglalkozik. Bevezetőjét a terület kiváló hazai ismerője,Kiss István tanár úr írta. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának általa irányított nemzeti programja fontos szerepet tulajdonít a vesebetegségek korai felismerésének és kezelésének. Az elmúlt évek során egyértelművé vált, hogy ma már hazánkban is a diabetes és a hypertonia által okozott veseelégtelenség miatt kerül vesepótló kezelésre a betegek túlnyomó többsége. Népegészségügyi szempontból talán még fontosabb, hogy a vesefunkció enyhe beszűkülése is kétszeresére- háromszorosára növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. A korai felismerésről és a tennivalókról olvashatnak az e kérdést áttekintő cikkünkben, és figyelmükbe ajánlom Szegedi János tanár úr rendkívül részletes, alapos kommentárját. Az akut pyelonephritisről szóló közlemény részletes táblázatokkal, algoritmusokkal segíti az olvasót ennek az olykor banális, máskor akár végzetes következményekkel járó betegségnek a megítélésében; kitűnő kommentárjában Mátyus János tanár úr külön is hangsúlyozza az egyszerű és a komplikált húgyúti fertőzések elkülönítésének fontosságát.
Gyógyító munkájukat sokban fogja segíteni következő néhány cikkünk, melyek közül az első a diverticulosisról szól. A túlságosan finomított táplálékok fogyasztásának nagymérvű elterjedése „civilizációs” betegséggé tette a diverticulosist, mely nagyon sokszor tünetmentes marad, de okozhat elhúzódó hasi panaszokat, vagy akár sepsishez vezető tályogot is. Juhász Márk tanársegéd úr tömör kommentárja is felhívja a figyelmet a korszerű diagnosztikai módszerek alkalmazásának szükségességére. Ugyancsak fontos gyakorlati kérdést tárgyal a mellkasi fájdalomról szóló közleményünk. Számos táblázat, egy kitűnő algoritmus, továbbá Masszi Gabriella főorvos asszony értő kommentárja kalauzolja az olvasót e gyakori tünet elkülönítő diagnózisában.
Az inkontinencia sajnos gyakran rejtve marad, mert a betegek egy része vagy szégyelli, vagy bagatellizálja a panaszát, holott nemritkán súlyos gyulladásos vagy daganatos betegség húzódik meg a háttérben. Hamvas Antal tanár úr kitűnő kommentárja külön felhívja a figyelmet a részletes anamnézis és a gondos fizikális vizsgálat fontosságára. A fájdalomcsillapításról írt közleményünkben a szerző hatáserősség szerint rangsorolja a rendelkezésre álló gyógyszereket; véleményével Szekeres László főorvos úr nem mindenben ért egyet, és kitűnő kommentárjában a legújabb metaanalízisek alapján értékeli a különböző típusú fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szereket.
Igen részletes cikket olvashatnak az obesitashoz kapcsolódó hypertonia patomechanizmusáról, a kardiovaszkuláris betegségek kimenetelében betöltött szerepéről, valamint kezelésének lehetőségeiről. Az elhízást ma már nemcsak a fejlett országokban tartják korunk legsúlyosabb epidémiájának, hanem a feltörekvő régiókban is egyre nagyobb szerepet játszik a morbiditás és a mortalitás alakulásában. Részletes kommentárjában a legújabb vizsgálatokat és szakmai ajánlásokat jól áttekinthető táblázatokban foglalta össze Nagy Viktor adjunktus úr.
A tuberculosisról egy-két évtizede azt gondoltuk, hogy a korszerű egészségügyiellátással rendelkező országokban már nem tekinthető számottevő problémának. Elsősorban a szegénység, az alkoholizmus és a kábítószerek használatának terjedése miatt azonban ismét terjedőben van a tbc, melynek kórokozója egyre gyakrabban bizonyul rezisztensnek. Cikkünkben olvashatnak a tuberculosis gyanúja esetén végzendő vizsgálatokról, a jelenleg használatos gyógyszerekről és azok mellékhatásairól, valamint a legfontosabb szövődményekről. A kommentárban Kovács Gábor országos tüdőgyógyász szakfőorvos úr felvázolja a hazai helyzet sajátosságait, hangsúlyozva a tüdőrák európai összehasonlításban gyakori hazai előfordulását.
Az amerikai családorvosok lapja nemrég sorozatot indított azzal a céllal, hogy bemutassa a fontosabb genetikai betegségeket. E cikkek közül elsőként a Prader– Willi-szindrómáról szóló írást vettük át, és Oláh Éva professzor asszonyt is felkértük, segítsen főként gyermekgyógyász olvasóinknak felismerni ezt a viszonylag ritka, de nem elég ritka kórképet.
A bizonyítékokon alapuló orvoslás témájában Matos Lajos tanár úr a TIMI (Thrombolysis In Myocardial Infarction) vizsgálatsorozat újabb jelentős eredményét ismerteti, mely hozzájárulhat az akut infarctus sikeresebb kezeléséhez. Vadász Imre tanár úr a tartós hatású béta2-agonisták asthmában történő alkalmazásával kapcsolatos adatokat elemzi, és rámutat az inhalációs kortikoszteroidokkal való kombinálás előnyeire. Végül Vályi Péter főorvos úr tömör és informatív cikkére hívom fel a figyelmüket,mely a digoxin alkalmazásáról ismerteti a mai álláspontot.
A nyári szabadságra a magam és a Szerkesztőbizottság nevében minden kedves Olvasónknak jó pihenést, nyugodt és hasznos időtöltést kívánok.