A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Az Orvostovábbképző Szemle mostani számában Papp János professzor úr foglalta össze a gastrooesophagealis reflux betegség endoszkópos kezelésével kapcsolatos újabb ismereteket. Bőségesen illusztrált, részletes tanulmányában ígéretes módszereket sorol fel, amelyeket minden bizonnyal a közeli jövőben hazánkban is szélesebb körben fognak alkalmazni. Úgy tűnik, a gyomorbetegségek sebészi kezelése a lényegesen kisebb kockázattal járó endoszkópos beavatkozások elterjedésével teljesen háttérbe szorul. Bármilyen atraumatikus technikát használ akár a legjobb sebész is, mégiscsak kockázatosabb egy olyan beavatkozás, amely a peritoneum megnyitásával jár. A cikkből meg fogják érteni, hogy endoszkópos és sebészi beavatkozások között fokozatosan elmosódik a határvonal.

Szimpóziumunkban a sepsisről olvashatnak. Bogár Lajos professzor úr részletes bevezetője áttekintést ad a sepsis fokozatairól és azok kimeneteléről. Egy érdekes eset kapcsán Müller-Werdan doktornő fejti ki a sepsis és a szisztémás gyulladásos reakciók diagnosztikáját és kezelését, végül a három cikket a kérdés kiváló hazai ismerője, Magyar Tamás tanár úr kommentálja. A sepsis megelőzésére a mai antibiotikumok birtokában is mindenképpen törekedni kell. Talán nem elég gyakran gondolunk rá, hogy ártatlannak tűnő fogászati vagy endoszkópos beavatkozás, egy tartós vénás kanül vagy hólyagkatéter felhelyezése is vezethet sepsishez, s még ha nem is alakul ki a súlyos szisztémás gyulladásos reakció és a több szervet érintő funkciózavar, a bacteriaemia és az endocarditis veszélyére gondolnunk kell.

A továbbiakban részletes tanulmányt közlünk a szkizofrénia kezelésére alkalmasnak bizonyult risperidon farmakokinetikájáról, klinikai alkalmazásáról és mellékhatásairól; a cikket Bartkó György főorvos úr értő kommentárja egészíti ki. A krónikus ischaemiás szívbetegség az egyik leggyakoribb kardiovaszkuláris megbetegedés, amely nemcsak szív-infarctust okozhat, hanem legalább olyan gyakran szívelégtelenséget is. Cikkünk elsősorban a kockázati tényezők kezelésével foglalkozik, Zámolyi Károly tanár úr kommentárja viszont részletezi a főbb klinikai megjelenési formákat, a diagnosztikát és a már kialakult tünetek kezelését is – feltétlenül olvassák el ezt a kitűnő összefoglalást.