A szervezet emlékszik a kövérségre
A mortalitás kockázatát nem a jelenlegi, hanem a valaha mért maximális testtömeg határozza meg.
A korábban túlsúlyos, de sikeresen lefogyott emberek testtömege szerint meghatározott mortalitás kockázata rendszerint alábecsült, ha a személy előzetesen túlsúlyos volt és valamilyen betegség miatt fogyott, ami viszont nagy kockázatot jelent – állítja a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben 2016. január 4.-én online megjelent tanulmány.
A dolgozatban rámutatnak arra, hogy a halálozási kockázat akkor is magasabb marad, ha a beteg korábban obez volt, csakúgy, mint ha korábban dohányzott. „Ez persze nem azt jelenti, hogy a szándékos fogyókúra emeli a halálozás kockázatát” – jelentette ki Dr. Andrew Stokes (Boston University School of Public Health, Massachusetts). „Csak annyit, hogy azoknál a normális testsúlyú egyéneknél, akik valamilyen betegség miatt fogytak, a halálozás kockázata nagyobb.”
Az emberek a maximális testtömeg indexük (BMI) alapján két sorolhatók: az egyikbe azok tartoznak, akiknél a BMI soha nem haladta meg a normál értéket, a másik csoportba pedig azok a magasabb kockázatúak tartoznak, akik életük során bármikor túlsúlyosak vagy obezek voltak. Ezzel az egyszerű gondolatmenettel kiderül, hogy az obezitás jóval veszélyesebb, mint gondolnánk.
Dr. Stokes és Dr. Samuel Preston a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) 1988 és 2010 közötti testsúlyra és mortalitásra vonatkozó adatait dolgozták fel. Analízisük legfontosabb független adata az élet során mért maximális BMI volt (kivéve a terhesség alatt mért testsúlyt), melyet egy kérdőíven maguk a betegek adtak meg. A mintában csak az 50 év és 74 év közötti felnőttek szerepeltek. Összességében a korábban magasabb BMI-vel rendelkezők 39%-ának sikerült fogynia annyira, hogy a testsúlyuk a t kitevő, korábban magasabb BMI-vel rendelkezők később leadtak a testsúlyukból és a normál tartományba került, ily módon ők kedvezőbb halálozási kockázatokra számíthatnának.
A kutatók összehasonlították a résztvevőknek az egyetlen időpontban mért BMI alapján becsült (1. modell), illetve életük során mért legnagyobb BMI alapján becsült (2. modell) halálozási kockázatát. Mindkét modellben egyértelműen látható volt, hogy bármely magasabb BMI magasabb mortalitással jár, viszont a mortalitás mértéke az egyes BMI kategóriákban magasabb volt, ha az élet során mért legmagasabb BMI-re vonatkoztatták, mintha az egy időpontban mért BMI-re igazították volna. Ezt igen jól reprezentálja az alábbi táblázat.
|
BMI kategória |
1. modell (becsült HR) |
2. modell (becsült HR) |
|
Normál |
1,00 |
1,00 |
|
Túlsúlyos |
1,10 |
1,19 |
|
30-34,9 kg/m² obez 1. osztály |
1,47 |
1,65 |
|
≥35 kg/m² obez 2. osztály |
1,72 |
2,49 |
Látható, hogy különbség van a csak egy időpontban mért és a valaha mért maximális BMI szerint: a túlsúlyos személyeknél 10%-ról 19%-ra nőtt a mortalitás kockázata. Az is jól leolvasható, hogy a közepesen elhízottaknál (1. osztály) 47%-ról 65%-ra nőtt a mortalitás kockázata, viszont a súlyosan elhízottaknál, 2. osztályú obezitásban még erősebben, 72%-ról 149%-ra növekedett.
A tanulmány szerzői továbbmentek: a vizsgálat idején, illetve a korábban mért testtömeg-index kombinálásával két további modellt is felállítottak. Két csoportot alakítottak ki: az egyikbe azok tartoztak, akiknek testsúlya a vizsgálat idején volt a legnagyobb, a másikba pedig azok tartoztak, akik a vizsgálat időpontjában már soványabbak, mint korábban. A számítások szerint nagyobb volt a halálozás kockázata azoknál, akik fogytak, azokhoz képest, akik megmaradtak az eredetileg is magasabb testsúlyuknál.
Dr. Stokes és Dr. Preston vizsgálták a NHANES-ban résztvevők között a diabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek prevalenciáját is. Az alacsonyabb BMI felé tartóknál mindkét betegség gyakoribb volt, mint azoknál, akik megmaradtak az eredetileg magasabb BMI-jüknél, ami arra utal, hogy a fogyás gyakran a betegségek jele.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. PNAS
